Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
13. ábra III. Védekezés Almásfüzitő—Dunaalmás térségében: A védvonal ezen a szakaszon (kb. 4,3 km) szintén vasúti töltés (Almásfüzitő—Esztergomi vonal), amelynél a védekezés, hasonlóan a Komárom—Szőny közötti vasútvonaléhoz, többsoros homokzsák elhelyezésével történt (9. ábra). A Fényes-patak mindkét oldalán, az 1. sz. főútvonaltól felfelé kb. 1,5 km hosszon depónia jellegű töltés húzódik. Az 1954. évi árvízkor itt nyúlgát épült, majd később a medret elzárták. Először mi is megpróbáltuk a kétoldali töltés védelmét, a balparton nyúlgát építéssel, a jobbparton leterheléssel. Azonban a hirtelen vízemelkedés miatt a mederbe visszafolyó Duna-víz 14-én hajnalban a balparti depóniát meghágta. A patakmeder elzárását az esztergomi vasút és az 1. sz. főútvonal között azonnal elkezdtük, először pátrialemezzel és földdel, majd amikor a pátrialemezek megcsúsztak a mederfenéken és meghajoltak, terméskővel, földdel újra elzártuk és a vízzárást fóliaponyvával biztosítottuk (10—11. ábra). Az elzárással egyidőben felszereltünk és üzembe helyeztünk 4 db szivattyúegységet (12. ábra), csöveit az 1. sz. úton és a vasút alatt vezetve át, a forgalom biztosítása mellett. 14. ábra A helyreállítási munka nem fejeződött be az árvédekezés során, de augusztus 1-ig már elkészült mindkét oldalon kb. 850 fm hosszon (a vasútig) a 3 m koronaszélességű és 1 : 1,5 rézsűhajlású töltés a júniusi tetőző vízállás fölött kb. 30 cm-es biztonsággal. A Tatai (Kühtreiber) pataknál folytatott árvédekezés lényegében azonos a Fényespatakon végrehajtottál. Itt is a Duna gyors emelkedése és visszaduzzasztása következtében szakadt át a balparti depónia (13. ábra). Lényeges különbséget a két patak vízhozamának különböző volta jelentette, a Tatai-patak abban az időben 5—8 m3/sec-ot hozott, szemben a Fényes-patak 0,5 m3/sec-val. 16. ábra A III. fok elrendelésekor (Komárom 653 cm) felkértük a Tatai Halgazdaságot, mint a Nagytó kezelőjét, hogy a rendelkezésükre álló 2—3 nap alatt a lehetőségig növeljék meg a tó tárolóterét, mert a vízeresztést később korlátoznunk kell. Az esőzések miatt a kb. üzemvízszinttel egyező Nagy-tó vizét sikerült 30— 40 cm-rel süllyeszteni és így 1,5—2,0 millió m3 tározóteret biztosítani. A Tatai-patak felső szakaszán (Általér) és vízgyűjtőjén lévő Bo-118