Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

erdőkön keresztül igen nehezen lehetett megközelíteni azt a keskeny famentes sávot, amely közvetlenül a töltés vízfelőli oldala előtt húzódik. De még ezen a keskeny sávon is akadályozta a zavartalan hajózást a töltésen átvezető utaknál kialakított homlokrampák sorozata. Ezek a körülmények csak igen kismerülésű és mozgékony kis vizijárművek alkalma^ zását engedték meg. Igen jó szolgálatot tettek azok a sekélymerülésű, viszonylag kis hajók, melyeket a MAHAJOSZ és a Fővárosi Kishajózási Vállalat bocsátott rendelkezésünkre. Amikor a kőszállítás és az egyéb védekezési anyagok víziszállítása a legnagyobb mérvű volt, mintegy 90 db ilyen kis magánjáró hajót és kis uszályt használtunk. Ugyanakkor a kőbánya és a védelmi központok közötti kőszállítást további 25—30 db uszály bonyolította le, amelyeket részben a MAHART-tól, részben a FOKA-tól vettünk igénybe.

Hogy a terméskő a kishajókkal szállítható legyen, meg kellett oldani a vasúton érkező kő uszályba rakásának, valamint a nagyobb uszályokban érkező terméskő átrakásának gépesítését is. Mivel a Dunán csak két úszómarkoló és négy úszódaru állott rendelkezésre, a Sión keresztül a Balatonról is le kellett szállítani az ott üzemeltetett úszómarkolókat. A hajók felépítményét azonban teljesen le kellett bontani, mert csak így voltak átszállíthatok a sióagárdi híd alatt. Ezt a nagy és veszélyes munkát a Balatoni Vízügyi Kirendeltség dolgozói rekordidő alatt és baleset nélkül hajtották végre.

Nehezítette a kőszállítást, hogy bizonyos vízálláson felül a bogdányi bánya szalagos rakodója — éppen a legveszélyesebb időben — nem tudott dolgozni. Ekkor a honvédség műszaki alakulatai segítségével három ideiglenes rakodót létesítettünk, amelyekről a billenő gépkocsik és dömperek terhüket közvetlenül az uszályokba üríthették. Sikerült megoldani a napi 1500 to terméskő rakodását is. Ilymódon a védekezésnél felhasznált kereken 43 000 to terméskövet a megkívánt mértékben mindenkor tudtuk szállítani.

A terméskő és más védekezési anyagok víziúton történő szállításával kapcsolatosan leszűrhető tapasztalatok az alábbiakban foglalhatók össze:

a) az előkészítés idejében gondoskodni kell a hullámtéri véderdőkben megfelelő nyiladékok vágásával a töltésekhez vezető viziutakról;

b) a rámpákat lehetőség szerint bajuszrámpákká kell átépíteni és a töltések vízfelőli rézsűje előtt is megfelelő szélességű hajóutat kell kialakítani;

c) gondoskodni kell számos kis uszály és magánjáró kishajó beszerzéséről;

d) a dunabogdányi kőbányánál — amely időközben a vízügyi szolgálat kezelésébe került — olyan gépi berakót kell létesíteni, amely az eddig ismert legmagasabb dunai vízállások esetén is zavarmentesen üzemeltethető.

A szádfalazáshoz szükséges pátrialemezek a védekezés kezdetén a kívánt mennyiségben még nem állottak rendelkezésre. A vízállások növekedése és a magas vízállás tartóssága olymértékben csökkentette a töltések védőképességét, hogy szükségessé vált többezer pátrialemez legyártása. Az országos összefogás eredményeképpen a lehető legrövidebb idő alatt sikerült a szükséges mennyiséget legyártatni.

Általánosságban az anyagellátás az egész védekezés ideje alatt ki tudta elégíteni a kívánalmakat és rugalmasan követte az igények változását a védekezés növekvő méreteinek

7. ábra. Mohácsi lokalizációs töltés részlete

megfelelően. Jól működtek az igazgatóságok anyagellátással foglalkozó dolgozói is, mert az igények időbeni folyamatos kielégítése mellett a nagyméretű anyagmozgatást a könyveléssel és a nyilvántartással is kellően követték és jelentették. Így a fontosabb változásokról azokkal egyidőben, az anyaghelyzet alakulásáról pedig naponta kétízben kapott részletes tájékoztatást a Kormánybiztosság.

Figyelmet kell szentelni a gyors, pontos hírközlés megszervezésének is. Ilyen nagy mértékben most először alkalmaztuk a hírközlésben a korábbi években kiépített URH hálózatokat, ezzel is magasabb színvonalúvá téve a védekezés szervezettségét. Minden igazgatóságon jelentős számú mozgó (terepjáró gépkocsira szerelt) rádióállomás segítette elő a munkát. Ezenkívül a védekezésben résztvevő repülőgépek és helikopterek is bekapcsolódtak az URH-láncba, így igen széleskörű területet lehetett; átfogni. A rádióhálózat jó működése különösen akkor volt értékes, amikor a megismétlődő viharok az árvédelmi telefonhálózatot több helyen megrongálták.

43