Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
Az éjszakai árvízvédekezés hajdani eszköze, a szurokfáklya helyébe a villanyégők és reflektorok léptek. A munka és a megfigyelés így éjszaka is sok új módszerrel gazdagította az árvízvédekezést. A műanyagfólia, a könnyűbúvárok, az ipari televízió alkalmazása a víz alatti töltésállapot megfigyelésére mind a jövő útját egyengető új eljárás az árvízvédekezésben. Amikor a gyakori felhőszakadás feláztatta a töltéseket, járhatatlanná tette az utakat, megnehezítette az utánpótlást, vízi járművek százai szállították a követ és a homokzsákokat a védekezéshez. A sűrűn benőtt hullámtéri erdők azonban a víz felől akadályozták a gátak megközelítését. A hadsereg műszaki alakulatai erre is találtak megoldást: a hullámtéri erdőben nyiladékokat robbantva hasítottak utat a vízi járművek számára. A. töltésszakadás veszélye nemcsak az áradás, hanem még az apadás kezdeti időszakában is mindenütt fenyegetett. Az, hogy a magyar Dunaszakaszon az árvíz nem szakította át a töltéseket, a népgazdaság anyagiműszaki erőforrásainak nagyarányú mozgósításán kívül a rendkívüli veszéllyel szembeszálló, nagyszabású, szervezett, szakmailag megalapozott védekezésen, de mindenekelőtt a vízügyi dolgozók, a katonák, karhatalmisták, munkásőrök, a lakosság, a munkások ezreinek emberi helytállásán, szívós, áldozatos munkáján múlott. Az árvízkár ennek ellenére jelentős. A hullámtéri, a fakadó vízzel borított és a töltésekkel nem védett magasparti területeken keletkezett közvetlen árvízkár 360 millió forintot tesz ki. A töltések mögött feltörő, fakadó vizek 30 ezer hold szántóterületet borítottak el és sok házat megrongáltak. Károk keletkeztek a töltések közötti árvízi meder, a hullámtéri területek elöntéséből, ahol 20 ezer hold szántóterület került víz alá, valamint a korábbi árvízszintnél magasabban fekvő, ezért töltésekkel nem védett 10 ezer holdnyi területen. Ezenkívül 14 ezer hold rét és legelő területen is feltörtek a fakadóvizek. A kár túlnyomó része a mezőgazdaságot, a közlekedési és vízi létesítményeket érintette. Ezeknek helyreállításáról az állam gondoskodott, a termelőszövetkezetek részére pedig támogatást adott vetőmagban, műtrágyában, kedvezményes talajmunkában és biztosítási kártérítésben. Épületkárok főleg a mélyfekvésű, gyakran vízjárta területeken helytelenül telepített épületeket érték. A 2600 megrongálódott épület helyreállítására, illetőleg újraépítésére az állam kamatmentes kölcsönt és segélyt adott. Az árvíz több üzemben — a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az iparban és az építőiparban — termeléskiesést okozott, ami azonban jól szervezett munkával az év folyamán még nagyrészt pótolható. Az 1954. évi nyári és az 1956. évi téli árvíz holdanként mintegy 12 000 forint kárt okozott. Ha az 1965. évi árvíz során a védekezés a mintegy 600 ezer holdat kitevő területeket nem védi meg, az árvíz nyomán több milliárd összegű kár keletkezett volna. Most, amikor elvonult az ár és az élet rendes menete visszatért a gyárakba, földekre, otthonokba, az árvíz idején tanúsított nagyszerű helytállás, amely megküzdött a víz félelmetes erejével, a békés építőmunkában, a károk helyreállításában is követendő példaképpé válik. Megmozdult a társadalom is. Pénzbeni adományaival és munkafelajánlással segíti a megrongált épületek helyreállítását, az árvíz során áttelepített lakosság megsérült ingóságainak pótlását. 7
