Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-10-01 / 5. szám
Miskolc város lélekszáma 1884- ben már 50 ezer körül volt. A város vezetői jól látták, hogy — az akkori viszonyokhoz képest — a jelentős ipari és kereskedelmi gócpont civilizált életfeltételei csak a központi vízmű megépítésével, gyors üzembehelyezésével teremthetők meg. A Miskolci Vízmű építésének előmunkálatai tulajdonképpen már 1884-ben, a Fővárosi Vízművek alapításával egyidejűleg megindultak. Az első szakvéleményt Fodor József egyetemi tanártól 1885-ben kapták, amit azonban még semmiféle érdemi intézkedés nem követett. A második szakvéleményt 1890-ben Wein János, a Fővárosi Vízművek igazgatójától kapta a város, aki igen hasznos útmutatást adott a vízmű megépítésére. Mindez azonban nem volt elegendő támpont a kivitelezés gyors megindításához. Telegdy Róth Lajos a vízbeszerzés lehetőségét elsősorban a Szinva völgyében kereste. Ezután a szakemberek érdeklődése átmenetileg a Sajó völgyére terelődött. A saj óparti vízmű helyszínrajzát 1893-ban Riedel Frigyes m. kir. s. mérnök, Adler Károly városi főmérnök közreműködésével el is készítette. A Saj ó-parton talált víz azonban minőségileg nem ütötte meg a kívánt mértéket, így a város érdeklődése egyre inkább Görömböly-Tapolca (ma már Miskolc-Tapolca) forráscsoportja felé fordult, amelynek vize minden szempontból megfelelőnek ígérkezett. A tapolcai hidegforrás vizének hőmérséklete 11 C°, íze igen kellemes, opalizálódásnak nincs nyoma és állandó szénsavbuborékok szállnak fel benne, — hangzott dr. Hankó Vilmos akadémikus szakvéleménye 1905-ben. A tanács egységesen állást is foglalt, amely szerint Miskolc város vízmüvét Görömböly-Tapolca bővizű forrásaira kell telepíteni. A forrás vidéke azonban (sőt egész Tapolcafürdő területe) a mohácsi görögkatolikus püspökség tulajdonában volt. Csaknem egy teljes évtizedig tartott, amíg a vízmű építésének megkezdése elől a tulajdonjogi akadályokat elháríthatták. A püspökség ugyanis a tárgyalásokat minden jogi leleményességével elodázni igyekezett és a kedvező fordulat csak akkor következett be, amikor a város tanácsa a forrás körüli 48 holdnyi területért 1908-ban a 216 000 kemény koronát, vételár fejében a főpap asztalára leolvasta. Az áldatlan huzavona után 1909-ben végre megkezdhették a városi vízmű építését és 1913-ig a tapolcai szivattyúház, a városba vezető 39 400 méter hosszú vezeték, továbbá az Avas északi lejtőjének oldalán a víztároló medencék megépültek. A vízmű üzembehelyezésével Miskolcon 74 primitív, egészségre ártalmas fúrt kutat használaton kívül helyeztek és ezzel kialakultak a vízellátás civilizált, városias előfeltételei. A Miskolci Vízmű 1913 februárjában kezdte meg működését. Miután azonban a háztulajdonosokat törvény nem kötelezte a víz bevezetésére, a város 4843 épületéből mindössze 840 épület (18%) volt a hálózatba bekapcsolva. Különösen kedvezőtlen volt ez az arány a munkáslakta körzetekben. Ahogy a város lélekszáma és ipara növekedett, került sor a 1. ábra Felső forms 700 т’/пор ЛО тА£ Csanyikvölgyi tarozo Ooradng * k000m1 * 3/nóp Csillapító medence Anno forrás Ц Lillafüred 868 m Af. /' ^ Jovasoll keleti A ' vízmó в-тОО m’ Szinva forrás s ^________________ 4000m У пор (800Dm/h) 0 tervezett tároló medence M-к m A f. w?/ ellátandó terület hatóra ___meglevó iparig vízvezeték ___tervezett ipari vízvezeték m meglevó szivattyú о javasolt szivattyú A MISKOLCI VÍZMŰ
