Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965-06-01 / 3. szám

a város a kritikus időszakban évek óta víz­hiánnyal küzd. Szennyvíztisztító telepe a vá­rosnak egyáltalán nincs. A vízhiány enyhítésé­ben jelentős lépésnek számít a Szinva-f orrás foglalása, amelyből a város nyugati körzetének vízellátása előreláthatólag megoldható. További előrelépés lesz a tapolcai melegforrások víz­hozamának vízellátási célra való bekapcsolása, amelynek révén a város napi 2—3 ezer köb­méter tiszta ivóvízhez jut. Természetesen Miskolc vízproblémájának megoldását csak az úgynevezett csúcsvízmű megépítése szavatolná, amelyet a várostól észak­keletre, a Hernád folyó kavicsteraszán kell mintegy napi 50 ezer köbméter kapacitással megépítenünk. A város másik nagy fejtörője a csatornázás kérdése. A szennyvíztisztító telep építését — a helyzet pillanatnyi állása szerint — előrelát­hatólag a harmadik ötéves terv időszakára ter­­vezhejtük. Fontos távlati kérdés a város ipari üzemeinek szennyvízmegoldása. A város ipar­telepeinek mintegy 40 ezer köbméter napi tisz­­títatlan szennyvize elsősorban a Szinva patakba, onnan a belváros egész területét átszelve a Sajóba ömlik. A városnak e több évtizedes fájó kérdésére mihamarabb gyökeres megoldást kell találnunk, amely Miskolcnak egyrészt fon­tos közegészségügyi, másrészt városképi ügye. Hasonlóképp részben vagy egészben megoldat­lan a szennyvízkérdés Ózdon, Egerben, Gyön­gyösön és Sátoraljaújhelyen. Az Igazgatóság területén mintegy 500 telepü­lés van és e lakosság lélekszáma a 3/4 müliót is csaknem eléri. E 3/4 millió emberből csak mintegy 523 ezer részesül egészséges ivóvíz­­ellátásban, csatornázott területen pedig mind­össze 200 ezer ember él. E számok igen sokat mondanak a szakember számára és alkalmasak arra, hogy az Északmagyarországi Vízügyi Igaz­gatóságra váró feladatok nagyságát is érzékel­tessék. „A termelékenységben elért eredmény — mondotta Dégen elvtárs — a népgazdasági cél­kitűzések mércéjén mérve ma már nem ele­gendő. Ezért az Igazgatóság eredményeinek el­ismerésével egyidejűleg a figyelmet különösen a még termelékenyebb, gazdaságos munkára kell irányítanunk, hangsúlyozva, hogy a termelé­kenység emelésére az eddig elért műszaki fej­lesztés az Igazgatóság részére kedvező felté­teleket teremtett. Ha ezt a lehetőséget úgy hasz­nosítják, hogy a gépi állóeszközállományra jutó termelési érték, mely ezidőszerint az igazgató­ságok átlagában még magasabb, mint a miskolci Vízügyi Igazgatóságon, itt is elérik a kívánt színvonalat. Ehhez az szükséges, hogy minden 1000 forintnyi gépi állóeszköz állományra leg­alább 1100—1200 forint termelési érték jusson a jelenlegi 820 forinttal szemben”. Az Igazgatóság dolgozóinak több mint 25 százaléka 69 brigádba tömörülve vett részt a munkaversenyben. Az élénk versengésből 17 brigád mintegy 200 tagja nyerte el a „Szocialista brigád” megtisztelő címet. E versenyszellem további gyümölcsöző kibontakoztatása egyik fon­tos feltétele a még jobb, még gazdaságosabb, még termelékenyebb eredményeknek. Az Igazgatóságnak a megyei Párt és tanácsi szervekkel kialakult szoros együttműködése az ár- és belvízvédelmi munkákban, a mezőgaz­dasági vízgazdálkodás, a vízellátás és csatorná­zás fejlesztésében egyik szilárd pillére, biztos támasza volt az elért eredményekben. E gyü­mölcsöző kapcsolatok elmélyítése további fon­tos feltétele annak, hogy az Igazgatóság dolgozói sikerrel oldják meg a jövő mind jelentősebb és differenciáltabb vízgazdálkodási feladatait. 9. ábra. Gyöngyösi szennyvíztisztítótelep. Csepegtetötest. Vincze Oszkár 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom