Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1964-04-01 / 2. szám
irányítása. Jégtörő hajóink egyébként a hajózási idényben vontatószolgálatot telj esítenek. A LEGKÖZELEBBI TEENDŐK Az előzőekben adott helyzetismertetésből következően a folyószabályozás fejlesztésének néhány legfontosabb célkitűzését az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. A nagyobb folyóinkon végzett alapvető szabályozási munkák korszaka lezárult ugyan, de az elért eredmények sok helyen még nem kielégítőek, ezért a meglevő szabályozási művek fenntartása mellett azok kiegészítésére az újabb vízgazdálkodási követelményeknek megfelelő műszaki fejlesztésre, a beruházási munkák ütemének fokozására kell törekednünk. Űj feladatként jelentkezik elsősorban a folyami duzzasztóművekkel befolyásolt szakaszok helyes szabályozására és kezelésére alkalmas módszerek kidolgozása, különös tekintettel a folyócsatornázással megváltozó hordalék- és jégviszonyokra. További új feladatot jelent a folyószabályozási munkák gépesítése — elsősorban az építési anyag (terméskő) hajóba való berakásának és onnan való kirakásának gépesítése — és az uszálytér növelése, mert különben már a legközelebbi évek kőszállítási és beépítési programját sem tudjuk teljesíteni. — A gépesítéshez tartozik a kiöregedett és gazdaságtalanul dolgozó folyami kotróinknak kiselejtezése és új korszerű kotrók beszerzése. Az eddigi tapasztalatok felhasználásával tovább kell fejleszteni a jégrombolásra (jégtörőhajók és robbantások technológiájára) kialakított módszereket. A dunai és tiszai hajóútkitűzés korszerűsítésére tervbevett intézkedések megvalósítása mellett minden hajózható folyószakasz mentén el kell helyezni a km-jelző táblákat. 2. A legutóbb elkészített Területi Vízgazdálkodási Kerete tervek alapulvételével minden VIZIG-nek el kell késztíenie a kezelésére bízott folyószakaszokra vonatkozó általános szabályozási tervet és megállapítani az abba felvett szabályozási munkák végrehajtásának fontossági sorrendjét, figyelemmel a jelentkező árvízvédelmi, hajózási és vízhasznosítási érdekekre. 3 .Az 1. és 2. alatt részletezett feladatok jó végrehajtása nemcsak a pénzügyi és anyagi (felszerelési) kapacitástól függ,, hanem a legalább ugyanolyan fontos szakszemélyzeti létszámtól és felkészültségtől is. Ezért szükséges, hogy a VIZIG-ek vezetői tegyék lehetővé a fiatal mérnökök és technikusok számára azt, hogy huzamosabb ideig dolgozhassanak egyazon szakágazatnál — esetünkben a folyószabályozási szakágazatnál — és felvételi, tervezési, valamint építési munkát végezve, idősebb kollégáik irányítása mellett megismerjék a szakágazati működés fontosságát, gondját-baját, de szépségeit is. A tudományok jelenlegi kiterjedtsége mellett ma már a vízgazdálkodás területén sem lehetséges a „mindenhez, értő” műszakiak kiképzése, hanem —véleményem szerint — arra kell törekedni, hogy mérnök és technikus dolgozóink az általános vízügyi műszaki képzettségük mellett egy-egy szakágazat területén széleskörű elméleti és gyakorlati ismereteket szerezhessenek. Zboray Károly OVF csop. vez. főmérnök Levegőbefúvásos jégtelenítő berendezések és tapasztalatok hazai állóvizeknél Az első magyar levegőbefúvásos jégtelenítő berendezést Dzsida László, Kruspér Géza, Lévádi Ferenc és-Törzsök Imre oki. bányamérnökök javaslatára az általuk kidolgozott technológiával az É. M. Kavicsbánya Vállalat 1961-ben létesítette. A berendezés annak az alapelvnek felhasználásával működött, hogy a tavak felszínétől lefelé haladva 0 C°-tól +4 C° között változó hőmérsékletű vízrétegekbe az alsóbb és nehezebb fajsúlyú melegebb rétegekbe perforált csövön át sűrített levegőt befújva, az a vízzel keverődve, faj súlyát csökkentve felfelé irányuló áramlást hoz létre. Az így feljutó melegebb víz a jeget megolvasztja, illetve annak keletkezését megakadályozza. A Csepeli Kőbánya évek óta tartó művelése során egy közel 100 000 nr vízfelületű mesterséges tó keletkezett, melynek legnagyobb mélysége kb. 6,0 m. A tavon dolgozó „Csepel II.” jelű hidropneumatikus kotró és vízi szalagrendszer (1. ábra) 300 nr-es munkafedélzetének védel-1. ábra 64
