Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1964-06-01 / 3. szám
Kvassay utódaként a Vízügyi Szolgálat élére került, az idegen megszállás és blokád nehéz körülményei között is sikerült biztosítania a Vízügyi Szolgálat munkája számára szükséges feltételeket. Rátermettségével, világos célkitűzéseivel, jövőbemutató elgondolásaival nemcsak a Tanácskormány megbecsülését vívta ki, hanem olyan támogatást biztosított a folyamatban levő munkálatok számára, amilyen támogatásban a Vízügyi Szolgálat korábban nem részesült. Mivel a vízügyi tervezés hosszas előkészítő munkát kíván, természetes, hogy a Tanácsköztársaság vízügyi tervei között kevés új elgondo lássál találkozunk: ez a program elsősorban a már korábban felmerült, de elhalasztott, vagy félretett tervek összefoglalása volt. A program újat a vízimunkálatok általános gazdaságpolitikai jelentőségének hangsúlyozásában, a korábbi részlettervek egységes egésszé olvasztásában tervszerű végrehajtásában hozott. Ezt szolgálta a vízügyi igazgatás egységes szervezetének kialakítása éppúgy, mint a komplex vízhasznosítást célzó nagylétesítmények előtérbe állítása. A komplex vízhasznosítás keretein belül azonban — az energiagazdálkodás alapvető jelentőségének és a fejlődés nemzetközi tendenciáinak felismerése alapján — különös hangsúlyt kapott a külföldhöz viszonyítva rendkívül elmaradott vízerőhasznosításunk fejlesztése. A Tanácskormány gazdasági programja ugyanis — a későbbi lenini villamosítási programhoz hasonlóan — döntő szerepet szánt az ország gazdasági újjászervezésében az energiagazdálkodás reformjának: „Versenyképes ipari termelést, mezőgazdasági többtermelést, nagyszabású élelmiszeripart, élelmiszert raktározó üzemeket ez országban csak energiatermelésünk reformjával valósíthatunk meg... E reformok egyik főtárgyát a mechanikai munka termelésére szolgáló üzemek összevonása, a gazdaságtalanul dolgozó kisüzemek megszüntetése, másik főfeladatát vízierőnknek gazdaságos vízhasználása képezi. Enélkül boldogulás nem lesz...” — írja a Szociális Termelés Népbiztosságának hivatalos lapjában a Népbiztosság egyik energiagazdasági tanácsadója, Hoor Tempis Mór. Amikor tehát a Tanácskormány megkezdte a soroksári Dunaágon tervezett erőművek építését, a szentendrei Dunaág erőmüvének tervezését s a mosoni vízierőművek létesítésére konkrét tárgyalásokat folytatott — új fejezetet kívánt nyitni energiagazdaságunk fejlődésében. Függetlenítve energiagazdálkodásunkat a „szén és nyersolaj üzletekben érdekelt nagybankok hatalmától” képessé vált arra, hogy magáévá tegye a nemzetközi viszonylatban is úttörő magyar energiagazdálkodási szakemberek — Seidner Mihály, Hoói Tempis Mór, Bogdánfy Ödön, Viczián Ede és mások — elgondolásait, melyek szerint „Az energiának egységes nagy telepekben való termelése és szétosztása par excellence állami, illetőleg népfeladat”, és hogy az olcsó energia szolgáltatása nemcsak hatalmas „termelésfejlesztő eszköz”, hanem „a mechanikai munkaszükségletnek egységes nagy üzemekben, kooperáló hőerőművekben és víziművekben gazdaságosan való termelése egészséges ipari és őstermelési fejlődésünk egyik alapföltétele ...” Ismeretesek a Tanácskormány által kivitelezésre elfogadott erőmű tervek főbb jellemző adatai is. A tervek nagyobb része ugyanis már korábban elkészült s már az Országos Munkaügyi Tanács Energiagazdasági és Elektrotechnikai Szakosztályának munkaprogramjában is szerepelt. A Viczián Ede által összeállított jelentés szerint a tervezett nagyobb erőművek adatai a következők voltak: A Mosoni Duna-ág vízierejének hasznosítására — a Bass and Со. (Basel) cég tervei alapján — három erőművet terveztek Pozsonynál, Rajkanál és Mosonnál: 4,41, 5,64 és 5,27 m-es, vagyis összesen 15,32 m-es átlageséssel, 340 m3 átlagos hasznos vízmennyiséggel, 34 200 átlag LE-vel és 193 200 000 KWó évi teljesítménnyel. A szentendrei Duna-ág vizierejének hasznosítására Békásmegyernél terveztek egy erőművet 2,32 m átlag eséssel, 600 m3 hasznos vízmennyiséggel, 13 000 átlag LE-vel és 41 700 000 KWó évi átlagteljesítménnyel. A soroksári Duna-ág vízerejének hasznosítására Budapestnél és Tassnál tervezett vízlépcsők átlagesése 3,76 m, hasznos vízmennyisége 200 m3 volt. A kifejthető erő a turbinatengelyen mérve LE-ben 6750 LE, az évi átlagteljesítmény pedig 40 000 000 KWó. Említésre érdemes még a Sió siófoki erőművének terve (650 LE-vel és 3 600 000 KWó teljesítménnyel), valamint a Rába rumi erőművének terve is. (2000 LE-vel és 11 000 000 KWó teljesítménnyel.) A mosoni erőművek tervei, valamint a budapesti. tassi, siófoki ás rumi erőművek tervei már kész és engedélyezett tervek voltak, a fentiek közül csupán a szentendrei volt „megtervezendő”-ként feltüntetve. Károlyi Zsigmond 92
