Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1963-06-01 / 2. szám

* gyűjtők jórésze több ország területeire is kiter­jed. A szovjet és román vízügyi hatóságokkal nagyon jó az együttműködés s ennek is kö­szönhető, hogy a tavalyi és idei árvizek ellen eredményes volt a védekezés. A VlZIG egyik legkiválóbb dolgozója Szabó András, többszörösen kitüntetett tiszabecsi gát­őr, aki a Tisza vízállás jelzése szempontjából oly fontos tiszabecsi vízmérce kezelője. Az árvízvédelmi osztag vezetője, Sándor Sán­dor technikus pedig már kétízben kormányki­tüntetésben is részesült, amit indokol egyebek között az is, hogy az osztag az 1954-es és 1956-os dunai, valamint az elmúlt évek tiszai árvízvé­dekezései során kiválóan dolgozott. A folyószabályozás munkája elsősorban a Ti­sza még szabályozásra váró részeire terjed ki, ... és télen így a Tokaj—Záhony közötti szakaszra. Jelen­leg Tiszakanyárnál folyik munka. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv sze­rint a távolabbi jövőben itt kerülhet sor a víz­­gazdálkodás szempontjából előnyös felső szaka­­szi tiszai tározók építésére is Komoró—Záhony, Vásárosnamény, illetve Nábrád térségében. A lapos, lefolyástalan, egykori lápterületek helyén természetesen fokozottan fontos a belvíz­­védekezés, a vízrendezés, a lecsapolás. Az Ecsedi-láp lecsapolásához ugyan már 1722-ben hozzákezdtek, területével mégis akad munka, még ma is. A szabályozás századunk kezdetére már befejeződött ugyan, de a talaj később to­vább süllyedt, s részben a láp híres égése miatt is, — 30—40 cm-rel alacsonyabb, mint a szabá­lyozás idején volt. Így újabb, mélyebb csatornák építésére van szükség, amelyeket már tervez is a VlZITERV. A belvizek a mezőgazdaságilag legértékesebb felsőszabolcsi öblözetben fenyegetnek leginkább, ezért itt, Halásztanyán épül a 7 m3/mp teljesít­ményű, állítható lapátos, pólusváltós, 3 gép­egységes és szükség esetén további 3, egyenként 500 liter/mp teljesítőképességű szivattyúval fel­szerelt szivattyútelep, mely az ország legmoder­nebb ilyen létesítménye lesz. Sor kerül a 100 éves tiszaberceli zsilip át­építésére, modernizálására is. A komplex vízgazdálkodási szemlélet meg­valósítását célozza a belvíz-elvezetés és az ön­tözővíz-biztosítás összehangolt, együttes megol­dása. Ennek keretében készült Vaja községnél homokdombok között egy új kistározó, melynek létesítésénél nagyon szerencsésen használták ki a terep adottságait. Így a tározó köbméteren­kénti létesítési költsége 0,2 forint, szemben az ipari tározóknál általános 5—10 Ft, s a mezőgaz­daságiaknál elfogadott 1,30—1,50 Ft-os egység­árral. Hasonlóan gazdaságos, de jóval nagyobb, 1,5 millió köbméteres tározót terveznek Rohod községnél is. Ami az öntözést illeti, 1950-ig ezen a terüle­ten arról alig lehetett beszélni. 1956—60 között kezdődtek a próbálkozások, 1960-tól már 100 holdas telepek építésére is sor került. A múlt évben már 5655 holdon öntöztek rendszeresen, az idei tervek szerint pedig 10 000 holdra juttat­ják el az éltető vizet. A második ötéves tervben a fejlődés rohamos, a területnövekedés eléri a 24 000 holdat, bár a jelek szerint az igények, lehetőségek és műszaki megoldások a terv 50%-os túlteljesítését, azaz 36 000 holdnyi öntözőtelep megépítését bizto­sítják. A VÍZIG területének legnagyobb részén fo­lyik az új öntözőtelepek helyének kijelölése, folyik a tervezés a tunyogh—matolcsi, 9000 hol­das teleppel és más helyeken létesítendőkkel kapcsolatban is. Megkezdődik a 2500 holdas tiszabecs—milotai főmű építése is, így megye­­szerte — ez egyben a VÍZIG területét is jelenti — A VÍZIG új székházénak főbejárata

Next

/
Oldalképek
Tartalom