Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-03-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 31 lerakodott és akadályt épített a víz útjába, elzárva annak zavartalan levonulását. Az így kialakult torlaszok mögött vízállások, semlyékek keletkeztek, melyek a vízborítások tartósságának, mélységének és a talaj jellegének megfelelően sík vízfelületek, nádasok, zsombékos lápok vagy savanyú, füves legelők voltak és sok helyütt még ma is azok. A vízállások, semlyékek talaja mindenütt meszes-szódás szik, amely a mezőgazdasági termelés vonatkozásában hasznosítható. A vízállások, semlyékek egy része aszályos, száraz években kiszárad és sok esetben a kopár, szikes homoktalaj kerül napfényre, ahol a sziksó kivirágzik s amelyet azután a szél elhord és megfertőz más termő területeket is. Bel víz járás idején a semlyékek csordultig megtelnek vízzel és csak a túlcsorduló vizek találnak lefolyást a mélyebb területek felé. Ezt sokszor segítették elő a múltban emberi beavatkozással, itt-ott hatósági közreműködéssel is. A vízfolyásokat is feltüntető térképen rögtön szemünkbe tűnnek az északnyugat-délkelet irányú érvonulatok és a gyöngyfűzéshez hasonló vízállások, semlyékek (1. térkép). Ezek legnagyobb része a felszabadulás utáni időkben a vízügyi szolgálat munkájával lecsapolásra került és hasznosításuk is folyamatosan megvalósul. A fentiekben leírt szikesek hasznosításának egyik jó példája a Kistelek—Balástyai vízgyűjtő területen fekvő Szirtosszék, amely ma a balástyai „Szirtusvirág” népies elnevezésű tsz. kezelésében van. Magának Szirtosszéknek nagysága mintegy 80 kh, vízgyűjtő területe alig 15 km2, amelyről a vizek az előbbiekben említett módon lefolyás nélkül gyűltek össze a Szirtosszékben, szinte állandó jellegű vízállást képezve. Az 1916. évben bekövetkezett rendkívüli vízjárás idején a tó túlcsordult és a Győriszék Nádastó, illetve a mélyártér felé keresett lefolyást. A közbenső homoktorlaszt a víz átszakította, de valószínűleg része volt ebben a helybeli lakosságnak is. A semlyék az 1940—1942. évi rendkívüli belvízjárás idején a vízgyűjtő területről összefolyt vizektől ugyancsak csordultig megtelt. Hátráltatta a vízlevezetést az is, hogy az alsóbb területek érdekében fokozatos vízlebocsátást kellett alkalmazni. A helyzetet súlyosbította, hogy — ugyancsak a mély ártéri területek mentesítése érdekében — 1941. évben a közelben húzódó kisteleki völgy főcsatornáját a Szirtosszéken keresztül kellett vezetni a nagyobb befogadást biztosító szegedi Fehértó felé. Az e célra létesített hevenyészett vízvezető csatorna csak olyan beágyazottságú és szelvényű volt, hogy csupán a túlfolyó vizek levezetésére volt elegendő. Ez a megoldás a Szir-SZANK
