Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-03-01 / 1. szám
28 VÍZGAZDÁLKODÁS munkákkal egységben látják el a hajóútkitűző szolgálatot, helyezik ki, gondozzák, tartják fenn a hajóútjelzőket, melyek a hajóút széleit, a víz mélységét, veszélyes pontjait jelzik, biztos utat mutatva a hajózás számára. A nyolc Duna-menti ország hajókitűzési módja jelentősen különbözik egymástól. Az Alduna Braila—Szulina közötti szakaszán az ún. „tengeri Dunán” a tengeren használatos kitűzési rendszer van érvényben, amelynél a jobb, illetve bal oldali hajóútjelzők színe ellentétes a Duna többi szakaszán érvényben levők színeivel. A magyar Duna-szakaszon az úszó hajóútjelzők lehetnek vaslemezből készített bóják, „vakúszók”, amelyek nincsenek ellátva villanóberendezéssel. Ezek tetején aszerint, hogy a hajóút bal vagy jobb oldalát jelölik, piros háromszög, illetve fekete kör alakú tárcsa van. Lehetnek továbbá két vaslemez hengeres úszón villanóberendezéssel felszerelt ún. „villanó-lámpás pontonok”, amelyeken a fenti tárcsák vannak elhelyezve, azonkívül piros, illetve zöld fény felvillantásával jelzik a hajóút bal, illetve jobb oldalát. A Dunabizottság XIX. ülésszakának határozatával „Egységes hajóútjelző rendszert” ajánlott a Duna-menti országok részére. Ennek alapján az érintett államok 1965 elejéig felállítják az ún. „parti különleges jeleket”, végrehajtják a hajóút jobb és bal oldalát jelző színek felcserélését, bevezetik a hajózható hídnyílások és zsilipek új jelzését. 1968. április 1-ig kerülnek bevezetésre az egységes, új alakú, parti karos hajóútjelzők és ha szükséges fényvisszaverő felületeket alkalmaznak a jeleken. „Parti különleges jelek” alkalmazása keretében pl. a következő jelzőket rendszeresítik: — megállás, követendő irány, hangjelzés adása stb. kötelezőségének jelzése; — várakozást, előzést, találkozást, horgonyzási stb. tiltó jelek; — magasságot, szélességet stb. korlátozó jelek; — várakozást, horgonyzást, fordulást, telefonálást engedélyező, lehetővé tevő tájékoztató jelek. A „mindenfajta időjárási viszonyok melletti biztonságos hajózás” elve mindnagyobb mértékben igényli a folyami hajózásban is az áttérést a vizuális navigációról a műszerek alapján történő hajóvezetésre. Az „Ajánlás” (az államok megfontolására bízva) lehetővé teszi a jeleken radar-visszaverő felületek alkalmazását. A folyami radar teljes értékű használatához a radarberendezéseken és műszaki segédeszközökön kívül megfelelő radartérképek, radar-kitűzőj elek és a személyzet egy-két hónapig tartó átképzése szükségesek. A radart ma már a szovjet hajókon kívül a bolgár, osztrák, csehszlovák és román dunai hajókon is eredményesen használják. A vízügyi igazgatóságok hajókitűző szolgálata előtt nagy feladatok állnak. Be kell fejezni hazai Duna-szakaszunkon a kitűző berendezések egységesítését, szabványosítását. Meg kell oldani az úszó-villanólámpák fényjátékát. Ennek érdekében alkalmazzák a tranzisztoros villanólámpamegszakító berendezéseket és olyan fényelemet, amely lehetővé teszi, hogy a villanólámpa nappali fény mellett ne működjék. Kedvező eredménnyel jártak a műanyagúszótestek alkalmazására vonatkozó kísérletek is. A radarberendezések használatának alapvető feltétele, hogy a radar-antennából kisugárzott rádiófrekvenciás energiának minél nagyobb része verődjék vissza a céltárgyról. Ennek elérése két módon lehetséges, az egyik: növeli a kisugárzott rádiófrekvenciás energiát (ez a lehetőség azonban fedélzeti radar esetében meglehetősen korlátozott); a másik, és ez a járhatóbb út: növelni kell a céltárgyak visszaverőképességét. Részben felületnöveléssel, részben jobb visszaverőképességű (fémes) anyagok alkalmazásával. A hajózási radarberendezésekkel a céltárgy távolsága és iránya is mérhető. A nemzetközi előírások (így pl. a Rhein-Zentral Komission előírásai) kikötik, hogy a képernyőn az egymástól legalább 15 m távolságra levő céltárgyak képei világosan szétválaszthatok legyenek. Radar-kitűző jelek hagyományos úszótestre is felszerelhetők. A visszaverő felületek a legkülönbözőbb alakúak lehetnek. Az alakzatok többségükben fém (főleg alumínium) lapok, háromszögek, négyszögidomok térbeli kombinációi. A visszaverők nemcsak fémből készülhetnek. Anyaguk — elsősorban súlycsökkentés céljából — lehet üvegszállal erősített műanyag is. Ezeket természetesen fémfestékkel kell befesteni. A visszaverők súlya csekély (maximum 2 kg), ilyen módon a bóják stabilitását nem befolyásolják. Rugalmas felerősítésük olyan, hogy úszó járművel történő összeütközés esetén sem törnek le. Néhány típust a 2. ábra mutat. A különleges radar-hajózási célokra készült bóják közül néhányat a 3. ábra mutat. A tetrahedron alakú visszaverők, vagy a kónikus, lyuksorokkal ellátott műanyag bóják fémfestékkel befestve, rendkívül jó visszaverést biztosítanak. Általános törekvés, hogy a jobb visszaverőképesség elérése érdekében a visszaverőket magasan a víztükör fölé helyezzék el. A Rajnán és a nyugat-európai hajózó csatornákon a bóják kihelyezési távolsága egymástól maximálisan 1 km, a visszaverők legkisebb átlós mérete 60 cm. A radarberendezést gyártó angol Decca cég szakértőinek helyszíni bejárás utáni véleménye szerint az előzőekben leírt visszaverők esetén a Dunán a radarjelek egymástól való távolsága 2 km is lehet. Végleges döntés azonban csak kísérletek után lehetséges. A parti jelzőket a képernyőn igen nehéz — sokszor éppen lehetetlen felismerni. Ennek ki-
