Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-03-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 25 másik fajtája rendszeres javítás, felújítás, fenntartás segítségével helyrehozható. A megkopott alkatrészeket, szerkezeti elemeket kicserélik vagy a természeti erók által okozott károkat helyreállítják stb. A vízgazdálkodási mélyépítmények, műtárgyak és tartozékok fizikai kopását alapvetően a természeti erők, az építményszerkezetek anyagi alkotó elemeinek „kifáradása”, tönkremenetele határozza meg. Az említett építmények vonatkozásában a felújítási, fenntartási munkálatoknak az az alapvető rendeltetése, hogy az elhasználódás következtében előállott állagromlás kiküszöbölést nyerjen és ezáltal a létesítmények ismét teljes mértékben megfeleljenek a rendeltetési, illetve a használati célnak. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 45/1961. (XII. 9.) számú rendeletében részletesen meghatározta a beruházások és a felújítások rendjét. Ebben foglalt előírásoknak teljes mértékben megfelelnek az Oszágos Vízügyi Főigazgatóság által, 1956- ban a vízgazdálkodási létesítményekkel kapcsolatban meghatározott és kiadott felújítási és fenntartási fogalmak. Ismeretes, hogy a termelő szervezetek állóeszközei’! nagyjavításához szükséges pénzeszközöket az amortizációs leírás felújítási hányadaként a termelési ráfordítások között elszámolt, az árbevételeikben megtérülő és ebből felhalmozott felújítási hányadból, valamint egyéb más forrásokból képzett alapból biztosítják. A vállalatok a felújítási tevékenység eredményét — a felmerült költségek elszámolása mellett — termelési értékként vehetik számba, ugyanakkor a felújításnak nem minősülő állóeszköz karbantartási, kisebb javítási munkálatok értéke termelésként nem, csak költségként számolható el. A nagyjavítások összegének termelési értékként történő elszámolásán túlmenően az adott állóeszközre történő ráfordítások módosítják, azaz növelik az állóalap nettó értékét. E közgazdasági gyakorlattól lényegesen eltér a vízgazdálkodási mélyépítmények felújítása és fenntartása terén kialakult módszer. Ezt alapvetően az határozza meg, hogy a vízgazdálkodási létesítmények a nemtermelő ágazatba tartoznak és így felújítási, fenntartási munkáikkal az állami költségvetést terhelik meg. Jelenleg a költségvetési szervezetek tulajdonában, ill. kezelésében levő állóalapok amortizációs leírási kulcsa felújítási hányadot nem tartalmaz, tehát felújítási alapképzés nem történik, ezért a „szükséges” felújítási, fenntartási munkák költségét a megtermelt nemzeti jövedelemből hasítják ki és azt az összeget az állami kiadások között a költségvetésben irányozzák elő. A vízgazdálkodá i létesítmények felújítási, fenntartási munkáinak két forrása különböztethető meg: a) a költségvetési felújítási keret, b) a fenntartási hitel. Még mielőtt a kérdések részletesebb vizsgálatára térnék, röviden tekintsük át a vízgazdálkodási mélyépítmények fenntartása terén 1947—1959 között kialakult helyzetet. A rendelkezésre álló adatok szerint a vízgazdálkodási mélyépítmények fenntartására irányuló munkálatok terjedelme 1947—1959*, illetve 1954—1959* közötti években számottevően emelkedett. Így pl. a fenntartási hitelből megvalósult földmunkák volumene 1947—1959 között közel 10, a betonmunkák majdnem 14 és a kőmunkáké ötszörösére növekedett. E jelentős változást híven fejezi ki a diagram is. A bemutatott számok alapján a vízügyi létesítményeknek, műszakilag szükséges felújítási, fenntartási igényei kielégítésének fokára következtetést levonni nem tudunk, vagyis e téren kialakult helyzet részletesen nem értékelhető. Számos jelből és a tapasztalatokból azonban arra következtethetünk, hogy a vízgazdálkodási mélyépítmények felújítása, fenntartása terén kialakult jelentős fejlődés ellenére a tényleges igények a jelenleg kivitelezett munkáknál jóval magasabbak, vagyis a műszakilag indokolt javítások kivitelezése csak részben történik meg. Hl m 30300 n3 m3 1947 19 59 KÖMUNKA A vízgazdálkodási mélyépítmények rendszeres felújításának, fenntartásának népgazdasági jelentőségét alapvetően az határozza meg, hogy az ár- és belvízvédelem stb. építményeinek mindenkor biztosítaniuk kell a védett területeken levő mezőgazdasági haszonterületek, közlekedési, ipari stb. objektumok zavartalan igénybevételét, működtetését. A vízgazdálkodási létesítmények e feladatoknak, a rendeltetési céljuknak — különös tekintettel a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, a nagyüzemi mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának kiépítésére — csak abban az esetben felelhetnek meg maradéktalanul, ha a műszakilag szükséges fenntartási, felújítási munkálatok időben és kellő terjedelemben kivitelezésre kerülnek. Fenti munkálatok pénzügyi fedezetét szervezetten a népgazdasági terv keretében kell biztosítani. Az éves és a távlati tervekben kell előirányozni azt, hogy a vízgazdálkodási létesítmények biztonságot nyújtó állagának fenntartása érdekében térben és időben mekkora anyagi erőt kell igénybe venni. A felújítási, karbantartási munkálatok anyag-, munkaerő-, gép- stb. szükségleteit a meglevő helyzet, azaz az építmények, műtárgyak és tartozékok műszaki állagának felmérése vagy más módszerek segítségével kellene megállapítani. E munkák kivitelezésének ütemét és terjedelmét csak az említett felmérés segítségével lehet a népgazdaság erőforrásaival egybevetni, ill. lehet érdemlegesen dönteni a szükséges anyagi és pénzügyi fedezet nagyságrendjéről. Még mielőtt a vízi építmények fenntartási és felújítási munkái terjedelmének megállapításával kapcsolatos módszerek ismertetésére rátérnék, röviden meg kell vizsgálni egy olyan kérdést, ami azok nagyságrendjét lényegesen befolyásolja. Arról van ugyanis szó, hogy a termelés anyagi ágazataiban a jelenlegi felújítási kulcsok megállapításakor abból a feltételezésből indultak ki, hogy az állóalapok nagyjavítási igénye az idő függvényében egyenletesen alakul. Ezért a felújítási hányadkulcsokat is az üzemeltetési időtartamnak megfelelően azonos mértékben (százalékban) lineárisan határozták meg. E kérdések behatóbb vizsgálata és a gyakorlati tapasztalatok azonban bebizonyították, hogy az állóalapok felújítási igényei, ill. szükségletei az idő függvényében nem lineárisan, hanem progresszíven alakulnak. Ezt az emelkedő irányzatot jellemzi többek között, hogy az üzembehelyezést követő első nagyjavítások költségei kisebbek a későbbi felújítások összegénél, vagyis az első főjavítást követő
