Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-09-01 / 3. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 89 4. ábra Öntöző berendezéseket vizsgáló készülék A VITUKI lehetővé tette modern kísérleti áramlástani laboratóriumának megtekintését, az ott folyó munkák ellenőrzését is. A bemutató eredményesen járult hozzá a falu vízellátásának javításához, a szakemberek és a felhasználók ismereteinek közvetlen bővítéséhez. Sz. J. A rétek és legelők vízgazdálkodásának időszerű kérdései Tudósítás a Vízügyi és Mezőgazdasági Szakemberek Szakosztálya együttes üléséről A MEDOSZ Elnöksége mellett működő Vízügyi és Mezőgazdasági Szakemberek Szakosztálya július 10-én több mezőgazdasági és vízügyi szakember bevonásával közös szakosztályülésen tárgyalta meg az ország rét-, legelőgazdálkodásának időszerű termelési, illetve vízgazdálkodási kérdéseit. A tanácskozásnak az volt a célja, hogy a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás különböző szakágazataiban dolgozó szakemberek együttesen tárgyalják meg mezőgazdasági termelésünk ezen égetően fontos problémáját, meghatározzák a legfontosabb teendőket, felhívják felsőbb szerveink figyelmét arra, hogy állattenyésztésünk jelenlegi hozamát, a második ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően növelni — többek között — a vízgyűjtőterületek módszeres, öszszehangolt, tervszerű és komplex hasznosításával lehet, továbbá irányt mutatni az alsóbb gazdasági és társadalmi szerveknek a területen jelentkező ilyen értelmű kérdések megoldásához. A tanácskozáson Szászhelyi Pál elvtárs, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főosztályvezetője a „Vízgyűjtőterületek komplex hasznosítása” című előadásában elmondotta, hogy „.. . A kérdést nem lehet a jövőben csak a rét-, legelőterületről történő vízlevezetés szemszögéből lekorlátozottan vizsgálni, hanem öszszefüggéseiben nézve behelyezni; hegy- és dombvidékeinken a vízgyűjtő rendezés, síkvidékeinken pedig a belvízgazdálkodás, a mindkét területen alkalmazandó vízhasznosítással együtt pedig az egyetemes vízgazdálkodás komplex szemléletébe. Ez eddig legkevésbé érvényesült a hegy- és dombvidéki vízgyűjtőterületeinken és az ott levő mezőgazdasági nagyüzemeinkben. Ez a lehetőség pedig a mezőgazdaság fejlesztése számára országos jelentőségű tartalékokat képvisel, amelynek kihasználását ma már figyelmen kívül hagyni nem lehet. A kisvízfolyások árterülete (a vízgyűjtőterületek völgyfenéki része) országosan mintegy 1,5—1,8 millió kát. hold. Az ártéren kívül helyezkedik el kb. 240 000 kh lecsapolandó és 50 000 kh erózióval érintett vízmosásos terület. Ha összesítjük a lehatárolt vízgyűjtőterületeken a kultúrmérnöki vonalas műszaki beavatkozással érintett, vagy beavatkozást igénylő területeket, az mintegy 2,1 millió kát. holdat képvisel. Ezen túlmenően mintegy 110 000 kh szántó és 150 000 kh rét-, legelőterület még lecsapolási beavatkozást is igényel, 40 000 kát. hold pedig alagcsövezéssel történő javításra szorul. Nem kielégítő, de számottevő előrehaladás történt a rét-, legelőterületek lecsapolását és javítását illetően is, mert 1959 végéig a kisvízfolyások vízgyűjtőterületén mintegy 110 000 kh
