Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-06-01 / 2. szám
a Dunántúl vízszabályozásáért annyit tett neves vízmérnökünknek elgondolása szerint. Beszédes már nem érhette meg tervének valóra váltását. A vízszintszabályozó zsilippel egycsapásra sikerült megszüntetni a változó vízmagasságból eredő káros parti elöntéseket és a csaknem egy időben megindult folyó-, és partszabályozás révén kialakulhatott a Balaton állandó partvonala. Amióta zsilip van a Balatonon, folyik a harc a „helyes” vízállás megállapításáért. Az építők, a halászok, — a hajósok, az üdülők érdekei nagyon eltérőek, egyiknek a mélyebb, a másiknak a sekélyebb víz lenne a kedvezőbb. Újabban a hajóipar is bekapcsolódott ebbe a harcba, mert a Balatonfüredi Hajógyár termékeinek a Sión át a Dunára juttatása sokszor kíván olyan vízáteresztést, — ami a tó vízgazdálkodása szempontjából nem kívánatos. Nem könnyű hát a balatoni vízkormányzó dolga. Munkáját naponta ellenőrzött, pontosan vezetett és egész évre előre megrajzolt grafikon segíti, — no meg a meteorológiai és hidrológiai előrejelzések. Ebben is elsősorban az idegenforgalom, a fürdőzők érdekeit tartják szem előtt. A Balaton vízszint-szabályozása véglegesen majd csak akkor oldódik meg, ha elkészül a Sió vízlépcsőzése, s a hajók leúsztatásával kapcsolatos vízeresztés nem befolyásolja többé jelentősen a vízkészletet. rimíg a vízszint-szabályozás inkább irányítási tevékenység, a partok vonalának biztosítása az építéshez tartozik. 1959-ben a Balaton 195 km hosszúságú partvonalából 50 km hosszúságon voltak épitett, a hullámok rombolásának ellenálló partfalak. 1960—61-ben közel 3 km hosszúságú új partszakasz épült. Látszólag nem sok ez, de figyelembe kell venni, hogy sok 1—200 méteres darabból tevődik össze a három kilométer. Nem is cél a Balaton partvonalának teljes kiépítése, mert az nagyon kedvezőtlenül befolyásolná a tó biológiai életét, de ártana a tó természetes esztétikájának is. A partvonalak építésénél igyekeznek a legmodernebb eljárásokat használni. A munkák egy részét — a partfalak mögötti feltöltést, — a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat végzi. Általánosan bevált a partszakaszok feltöltésénél a hidromechanizáció alkalmazása. A BVK munkahajója, az „Acél” gépi erővel végzi a szádfalak beverését, kihúzását. A munkások részére olyan tanyahajókon biztosítanak kényelmes szállást, amelyet már meg is irigyeltek a parti üdülők. A kőmunkák végzésénél segít majd az az úszótagra szerelt markolókotró, mely a legnehezebb munkát, a kőrakodást gépesíti. A Balatonfüredi Hajógyárban már készül a fenékürítős uszály is, amelyből a fenéknyíláson át közvetlenül, emberi munka nélkül kerülhet a mederbe a kőhányás anyaga. Évente átlagosan 30 000 m3 homokot használnak a -frissen kotort strandok medrének homokkal terítéséhez, 15 000 tonna követ és 5000 m3 betont építenek az új partfalakba. Folyóméterenként átlagosan 3 m3 kőbetont, 0,4 m3 kőburkolatot, 0,3 m3 vasbetont és 20— 30 m3 homokot igényel a Balaton újjáépülő partja. A két fő tevékenység mellett nem kis gond a vízjogi engedélyezés. A BVK dolgozóinak éberen és bátran kell védeni a Balaton-vidék érdekeit. A vízellátás és csatornázás ma már szorosan hozzátartozik az üdülő dolgozók kultúrigényé-A В. V. K. új siófoki székháza
