Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
28 VÍZGAZDÁLKODÁS különbségék mutatkoznak a költségnemi bontásban, akár a ráfizetést, akár a megtakarítást illetően, helye van a legapróbb részletekbe menő elemzésnek. Javaslatom előfeltétele, hogy a költségvetést a kellő alapossággal felvett organizációs jegyzőkönyv alapján helyesen készítsék el, a kivitelezés során adódó esetleges változtatásokat szükség szerint a költségvetésiben is keresztülvezessék. Vegyük az egyes költségeket egyenként szemügyre! A vízügyi igazgatóságoknál a bérköltségek a termelési költségeknek több mint 50° ц-át teszik ki. A bérköltségek elemzése nagyon fontos e magas hányad miatt, továbbá mert közvetve, vagy • közvetlenül több más költség alakulására is kihatással vannak. Feladatunk, hogy tételenként össze tudjuk hasonlítani a költségvetésben előirányzott és az arra ténylegesen felmerült nyers bérköltséget. Erre az összehasonlításra, vagyis az ÉKN megfelelő egységártétele szerint előirányzott és az OVF építőipari akkordárak alapján kifizetett nyersmunkabér egybevetésére a lehetőség megvan. A helyesen kiállított munkautalványon pontosan fel kell tüntetni a költségvetési tételfelbontásnak megfelelően kidolgozott egységárat. Kétségkívül nehézséget okozhat, hogy sokszor túlzott eltérések vannak az ÉKN és az akkordárak között. Az anyagköltségek vizsgálata szintén fontos, bár a termelési értékhez viszonyított arányuk kisebb. A munkák leszámolási műveletében (I. Kiértékelő lapon) globálisan szembe van állítva a költségvetésben előirányzott és a ténylegesen felmerült anyagköltség. Ha a két érték között jelentősebb eltérés mutatkozik, okát részleteiben ki kell deríteni. A jelenlegi elszámolási módszerrel az előirányzott és felhasznált anyagot azonban nem lehet költségvetési tételként közvetlenül összehasonlítani. A tételenkénti anyagutalványozás ennek ellenére nem látszik indokoltnak. Az előirányzott és ténylegesen felhasznált anyagféleségek azonban elemezhetők természetes mennyiségben (ezúton forint értékben is) és az eltérések okai is felderíthetők. Ez az eljárás megfelelőnek tekinthető, mert munkáinknál egy-egy anyagféleség általában csak 2—3 költségvetési tételnél fordul elő. A szállítási költségek utólagos kiértékelése, helyes elszámolása nehéz feladat, költségvetési tételenkénti elemzése gyakorlatilag nem igen oldható meg, sőt sokszor a szállítási költségeknek az egyes munkákra való kontírozása sem könnyű. Ha a jármű több munkahelyre szállít, a fuvarköltség elosztása csak arányosítással történhet. A rakodási költségek kontírozása ilyen esetben még nehezebb. A munkák zöménél persze a felmerült tényleges szállítási költségek konkrétan meghatározhatók és reális alapot nyújtanak a költségvetési előirányzattal szembeni globális összehasonlításra. Az elemzésnél azonban mindig gondolni kell a kontírozás! nehézségek fennállására. Az építőipari gépköltségek elemzése ez idő szerint egyes munkákra elkülönítetten nem végezhető el, hanem csak géptípusonként. Előírás szerint a munkákat a kialakított diktált teljesítményi egységköltségekkel kell terhelni. Az építőipari gépköltségek alakításában az építésvezetőnek, mint látjuk, nincs irányító szerepe: Éppen ezért e költségek alakulását kiemelve, a gépészeti csoport működésével kapcsolatban kell vizsgálni. A gépészeti csoport munkájának és szolgáltatásainak gazdaságossági vizsgálata (utókalkulációs elemzése) viszont az adott körülmények között bonyolult feladat. Véleményem szerint ezen a területen kell még elsősorban fejlődni. A szociális teher, továbbá az általános költségek (költséghelyi költségek) elemzése nem okoz különösebb nehézséget. Az előzők szerint utókalkulációs elemzés költségnemi bontásban végezhető. Rámutattam azonban arra is, hogy a tényleges költségek költségvetési tételenként — főleg az anyagköltségek és fuvarozási költségek — sok esetben nem munkálhatok ki reálisan. Ilyenkor az eltéréseik valódi okainak a felderítésére sokkal megbízhatóbb alapot nyújt az egyes költségnemek részletes felülvizsgálata. Azt, hogy az egységköltség vizsgálatát milyen mélységig szükséges és célszerű kidolgozni, a kívánt cél döntheti el. Az egységköltségeknek a kivitelező egységek, vagy a kivitelezési módok közötti összehasonlítás szempontjából is jelentősége van. Így: a különféle munkafajták egységönköltségeinek igazgatóságok és szakaszmérnökségek közötti összéhasonlításánál, vagy az országos tényköltségelkkel való egybevetésénél, továbbá az azonos jellegű kézi és gépi munka egységköltségeinek összehasonlításánál stb. Az utókalkulációval kapcsolatos feladatok tehát igen jelentősek, de a várható eredmény sem lebecsülendő. A legfontosabb az, hogy az egész kérdésnek világosan lássuk a célját, értelmét és összefüggéseit, akkor a munka nem lesz öncélú és senkinek sem lesz terhes. Vasadi Sándor
