Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
22 0 BUDAPEST LAKOSSÁGÁNAK 1960. ÉVI VÍZ- ÉS CSATORNAELLÁTOTTSÁGA A LAKSÜRÜSÉG FÜGGVÉNYÉBEN I. táblázat KERÜLETENKÉNT, Kerület Laksűrűség Vízmű hálózatáról ellátottak számaránya az összes állandó lakossághoz viszonyítva Csatornával ellátottak fő/ha vízvezetékkel % közkifolyóval % összesen % aránya az összes lakossághoz I. 144 99,8 _ 99,8 99,6 II. 25 89,5 5,4 94,9 80,7 III. 20 78,5 11.8 90,3 60,8 IV. 41 # 94,0 3,5 97,5 82,3 V. 230 99,9 — 99,9 99,6 VI. 329 99,8 — 99,8 100,0 VII. 558 99,9 — 99,9 99,5 VIII. 200 99,8 0,0 99,8 99,9 IX. 70 98,8 0,5 99,3 99,4 X. 19 96,5 2,3 98,8 88,0 XI. 32 98,1 1.0 99,1 82,4 XII. 22 99,5 0.3 99,8 87,7 XIII. 89 99.8 0,1 99,9 99,3 XIV. 62 99.1 0,5 99.6 91,1 XV. 22 56,9 33,0 89.9 10.8 XVI. 16 27,0 27,8 54,8 2,8 XVII. 7 40,5 18,2 58,7 0,7 XVIII. 21 40,1 22,9 63,0 9,9 XIX. 73 98,7 1,0 99,7 39,4 XX. 19 50,1 42.0 92,1 26,2 XXI. 22 65,0 7,5 72,5 20,3 XXII. 11 62,5 22,3 84,8 16,4 Átlag: 33 85,6 7,6 93,2 71,3 A laksűrűség függvényében nemcsak az öszszes ellátott aránya változik az összlakossághoz képest, hanem az ellátás módja, azaz a felszerelt fogyasztókészülékek által nyújtott kényelem foka is. Míg a legsűrűbben lakott kerületekben közkifolyós ellátás gyakorlatilag nem fordul elő, addig a külső ritkán lakott kerületekben a lakosság 22,3%-a közterületi kifolyóról hordja vizét. A laksűrűségtől függően a vízvezetékkel ellátottak részére biztosított kényelem is lényegesen eltérő. A vízvezetékkel ellátott lakosság számának megoszlása aszerint, hogy a fogyasztókészülék a lakásban, a lakáson kívül, de az épületen belül (emeleti, vagy udvari csapok), vagy az épületen kívül, de a telken belül (udvari, illetve kerti csapok) van felszerelve, ugyancsak a laksűrűséggel arányos. Míg a legkisebb kényelmet nyújtó udvari, kerti közös csapokkal ellátottak aránya az összes vízvezetékkel kiszolgált lakossághoz viszonyítva a belső kerületekben elenyésző (0,4%), addig a legritkábban lakott területeken ez az arány közel 25%-ra emelkedik. A ritka, kertes, illetve falusias beépítésű külső kerületekben a nem közműves jellegű házi művek jelentős számú lakosságot szolgálnak ki, a belterületeken ezek — a közművek teljes kiépítettsége következtében — ismeretlenek. A házi vízvezetékes ellátás a házi csatornázáshoz képest kevéssé terjedt el annak következtében, hogy a vízműhálózat kiterjedtebb és többnyire a vízvezetékhálózatba kapcsolt épületekben létesülnek — közcsatornázás hiányában — házi szennyvíztisztítóberendezések. A vízműhálózatról, házi vízellátó berendezésekkel, illetve közkutakból ellátott lakosság számaránya az összes népességhez 94,3%. A lakosság 5,7%-a közegészségügyi szempontból nem ellenőrzött magánkutakból szerzi be vízszükségletét, e kutak vizének minősége többnyire kifogásolható. Figyelemmel Budapest világváros jellegére, a megbízhatóan jó ivóvízzel el nem látottak száma jelentős, még akkor is, ha ezek kizárólag a volt peremvárosokban, illetve községekben élnek. Az egy főre jutó napi vízfejadag 1960. évben a csak háztartási célra értékesített vízmennyiségből számítva 120 liter, az összes vízértékesítésre vetítve, tehát az ipar, az üzemek és a közületek fogyasztását is figyelembe véve, 277 liter. Az ellátott lakosság tényleges fogyasztására egyik adat sem pontosan jellemző. A 120 liter/ fő/nap fejadag-érték csak a lakóépületekben fogyasztott vízmennyiségre szorítkozik, ami nem foglalja magában a dolgozók munkahelyi mosdó- és fürdővízhasználatát, az üzemi étkezdék stb. vízfogyasztását. A nyilvántartási rendszer szerint ugyanis ezeket az ipari és egyéb célú vízértékesítésnél veszik számba. A 277 liter/fő/ napos vízfejadag viszont az ipar technológiai vízigényét is tartalmazza. Reális értéket a lakosság tényleges háztartási jellegű vízfogyasztására úgy kaphatunk, ha a 120 literes fejadaghoz hozzáadjuk az 1958. évi ipari vízgazdálkodási adatfelvétel szerint Budapesten a dolgozók vízellátására az üzemekben felhasznált 91 000 m3/ nap vízmennyiség egy ellátott főre eső hányadát, ami napi 57 litert tesz ki. Jó közelítéssel tehát egy vízfogyasztóra átlag napi 180 liter háztartási jellegű vízhasználat jut, ami az éghajlati viszonyok, a város nagyságának és beépítési jellegének figyelembevételével, a hasonló
