Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 13 ' 5 Г napi kozéphömérséklet alatt XI15 - /// 15-ig %-os kár +5C°-tól +15C napi középhőmérséklet között III f5-l!5-ig és IJÍ.25-X/J5i'g %-os kár 7,-os kár 45 Г napi középhőmérséklet fo/ofl /5 4125-ig % -os kár % -os kár A vízborítás hatása a különféle növényekre fejlődésében visszaesést, életükben pusztulást okozhat. Az 1954. és 1956-os dunai árvizek, az 1952. és 1956. évi belvizek kártételeinek tanulmányozása, valamint mesterséges elárasztás alkalmazásával beállított kísérletek elemzése módot nyújt számunkra, hogy egyes növénykultúrák víztűrő képességét különböző hőmérsékleti adatok és elöntési időtartamok mellett vizsgáljuk és ezekből következtetéseket vonjunk le. Vizsgálataink során megfigyeléseinket az Országos Meteorológiai Intézet észlelési adataiból összeállított napi középhőmérsékleti görbe alapján 3 csoportra osztottuk. Első csoportban vizsgáltuk a növények pusztulását +5 C° napi középhőmérséklet alatti hideg napokon, a második csoportban -j-5 és +15 C° közötti mérsékelt hőmérsékleti napokon és a harmadik csoportban a +15 C° feletti meleg időszakban az egyes csoportokra külön-külön grafikonokon dolgoztuk fel a növények károsodásának mértékét az elöntési napok számának függvényében. Mivel az elbontás mértéke, vastagsága döntő jelentőségű (különösen a melegebb napokon) a növény életére, grafikonjainkat olyan feltételek mellett számítottuk, amikor a növény levélzetének legalább egyarmada kiáll a vízből. Megjegyezzük még, hogy számításainkat nem átvonuló, hanem stagnáló, pangó víziborítás esetére végeztük. Az értékesebb évelő, állókultúráknál (szőlő, gyümölcs) külön megjelöljük azt a pontot, amikor már nemcsak terméskieséssel, vagy terméspusztulással, hanem az egész állomány pusztulásával kell számolnunk. (Lásd: 1., 2., 3. grafikon.) Az 1. grafikon azt mutatja, hogy a +5 C° alatti hőmérsékletnél történő elborítás bizonyos időszakon belül nemhogy káros, de hasznos lehet egyes növénykultúrákra. Különösen vonatkozik ez a rétekre, legelőkre, ami e területek téli tároló öntözésének szükségességét húzza alá. Ugyanakkor egyes kultúrák (szőlők, gabonafélék) még a rövid ideig tartó elborítás esetén is súlyos károkat szenvednek, ezért téli víztelenítésükről is gondoskodni kell. A 2. grafikon bizonyítja, hogy a hőmérséklet felmelegedésével a növény károsodása, pusztulása sokkal rövidebb idő alatt következik be, kultúrnövényeink zöme az 5—15 C°-os hőmérsékletű időszakban (III. 15.—V. 5-ig és IX. 25- től XI. 15-ig) gyakorlatilag már lű—14 napos elborítás esetén elpusztul. Ezen időszakban a rét, legelő területeknél 6—7 napos elborítás még pozitív eredménnyel jár, ennél huzamosabb vízborítás azonban már itt is terméskiesést eredményez. A meleg hőmérsékletű időszakban (V. 5-től IX. 25-ig) a kultúrnövények már kb. 8—10 napos elárasztásé időszak alatt zömmel elpusztulnak. A fenti tapasztalatok egyrészt módot nyújtanak arra, hogy a vízelborítás következtében beálló mezőgazdasági károsodást számíthassuk, másrészt lehetővé teszik, hogy vízelvezetési, belvíz lecsapolási, víztelenítési és árvízvédelmi terveink készítésénél az egyes növénykultúrák igényét figyelembe vegyük, végezetül pedig felhívja a termelők figyelmét arra, hogy olyan területeken, ahol a vízrendezés még nem biztosítja az egyes növénykultúrák károsodás nélküli termesztését, a grafikonok alapján azon növénykultúrák termesztését tervezzék be, melyek az adottságoknak megfelelő vízelborítást leginkább eltűrik. Járányi György és Fekete Adorján
