Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-09-01 / 3. szám
94 VÍZGAZDÁLKODÁS Keszthelyi Balaton-part. Iszapra telepített park növényzete szépen díszük. Fotók: Szilasyné vizsgálatokat végzünk a Tihanyi Biológiai Kutató Intézettel elsősorban az iszap kémiai és fizikai tulajdonságainak megállapítására. A keszthelyi öböl iszapanalízise ebben az évben elkészül. Ezen vizsgálatokon kívül a kutatás két irányban folyik: 1. Gazdaságos-e a kitermelt iszap távolabbi helyekre való szállítása talajjavítás céljára? 2. Amennyiben a szállítási költségek aránytalansága miatt a távoli területek iszappal való borítása nem volna gazdaságos, úgy a partmellék, vagy pedig a parthoz közel eső területek a feltöltés után mezőgazdasági termelésre miként lesznek alkalmasak? A keszthelyi öbölből kitermelt iszappal a keszthelyi síklápunkon állítottuk be első kísérletünket. A tőzeg-lápot különböző vastagságban borítottuk iszappal. Ezzel meg kívánjuk változtatni — a szerves és ásványianyag arány megváltozik —■ a talaj különleges fizikai tulajdonságát. (Holtvíztartalom, felfagyás veszélye, vízvezető és víztartó képesség, szélerózió leküzdése stb.) Ezen keresztül biztonságosabbá és eredményesebbé tehetjük lápon való termelésünket. Ennek érdekében végezzük a jelenlegi és a jövőben folyamatosan beállítandó kísérleteinket. Nyár végén dolomiton kialakult erdőtalajokra telepített szőlőben kívánunk hasonló kísérleteket beállítani. Legjelentősebb kísérletünk azonban a Balaton parthoz közel eső, iszappal feltöltött területeken lesz. Ebben az évben csak az előkészületeket tudjuk megtenni a tavaszi kísérletek beállításához. 1963-ban már számszerű adatokat tudunk adni az elérhető terméseredményekről. A balatoni iszap mezőgazdasági célokra való felhasználásának kidolgozásában akadémiánk üzemtani, kertészeti és növénytermesztéstani tanszéke vesz részt. Ez biztosítja a téma széleskörű feldolgozását és ad majd hasznos tanácsot a gyakorlat számára. Munkánk eredményéiül időnként beszámolunk, s reméljük, hogy ez a közös kutató munka elősegíti a Balaton szépségének és értékének növelését. A régi Balaton halairól Dr. Sági Károly 1962 tavaszán a vörsi Kisbalaton Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nagyméretű szigonyt talált szántás közben és azt a keszthelyi Balatoni Múzeumnak ajándékozta.1 A szigony 57 cm hosszú, három ágú. Ágainak hossza 44 cm. Az átrozsdásodott darab a rozsdától megtisztítva 1,43 kg súlyú. A Balatoni Múzeumnak ajándékozott szigonyt az 1. képen mutatjuk be. A szigony a Kisbalaton közelében került elő. A Kisbalaton, mint ismeretes, a Balaton Hídvég és Fenékpuszta közt szétterült egykori öblének a maradványa. Pusztulásával Kéz Andor foglalkozott részletesen.2 Az öböl összezsugorodását Kéz Andor alapján mutatjuk be a 2. képen, feltüntetve ezen a szigony lelőhelyét is. A lelőhely az 1850-es partvonal közelében van. Ez némi támpontot ad a szigony korának meghatározásához. 1 Az ajándékot ez úton köszönjük meg. 2 Kéz A.: A balatoni medencék és a Zalavölgy. Pótfüzetek a Természettudományi Közlöny 1931. évf.hoz, 49. skk. A keszthelyi Balatoni Múzeum néprajzi anyagában több száz darabból álló szigony-gyűjteményt találunk. Ezt az anyagot, főleg orvhalászoktól elvett bűnjelekből gyűjtötték össze 1898-tól napjainkig. Ebben a hatalmas anyagban csupán egy példány van, amely alakra és nagyságra megegyezik a vörsi szigonnyal.3 Sajnos ennek sem kora, sem lelőhelye sem ismert. A vörsi szigony korhatározása szempontjából lényeges a Balatoni Múzeum Adattárának egy fényképe,4 mely Böröczi József (1826—1908), volt keszthelyi halászgazdát ábrázolja hasonló alakú és nagyságú szigonnyal a kezében. A felvételt Istvánffy keszthelyi fényképész készítette 1904-ben. Ezt rajzos másolatban a 3. képen mutatjuk be. A fentiekből kiderül, hogy a vörsi szigonytípus élete a XIX. század ötvenes éveitől a XX. század elejéig követhető nyomon. A Balatoni 3 Leltári szám: 58.710.1. 4 Leltári szám: 3971.
