Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
8 VÍZGAZDÁLKODÁS A Dunakanyar vízügyi problémái Irta: STEFÁN LÁSZLÓ, a Dunakanyar Intéző Bizottság titkára Néhány hete, hogy az egyik egyetemi tananyagban az alábbi megállapítást olvastam: „A gyönyörű Dunakanyar egyike a világ legszebb folyóparti tájainak, de ma még megfelelő objektumok hiányában, idegenforgalmi vonzóerőt a külföld felé nem jelenthet”. A megállapítás egyezik a bel- és külföldi szaklapok, szakemberek véleményével. Hogy hazánkban az emberek tömegei menynyire felismerték e gyönyörű természetadta lehetőséget és mennyire váltak a Dunakanyar, a világ egyik legszebb folyóparti tájának szerelmesévé, az mutatja, hogy — megközelítő adatok szerint — I960, évben 4.8 millió látogató kereste fel ezt a tájat. A Dunakanyar látogatottsága, a meglevő lehetőségek kihasználása, valamint a várható külföldi idegenforgalom, szinte kötelezően írja elő számunkra, hogy feltárjuk azokat a problémákat, amelyek akadályozzák a Dunakanyar célszerű hasznosítását, s biztosítsuk e problémák mielőbbi megoldását. Egyik ilyen fontos, feltárásra váró, a vízügyi szervekkel közösen megoldandó problémakör a Dunakanyar vízügyi kérdéseivel kapcsolatos. Csak a legfontosabb problémákat tárjuk fel, s azokat is elsősorban a „Dunakanyar leglátogatottabb tájaival kapcsolatban”. Az érthetőség kedvéért tisztáznunk kell, hogy a „Dunakanyar”, mint területi egység Budapest határától Esztergomig terjed és 3 megye 5 járását foglalja magába. Mielőtt azonban a problémákra részletesen is rátérnénk, tájékoztatásul be kell jelenteni, hogy elkészült a Dunakanyar távlati fejlesztési terve, amelynek fontos és szerves részét alkotják a vízügyi feladatok. A problémákat e fejlesztési terv figyelembevételével kell. helyes ütemezéssel megoldani. A Dunakanyar ivóvíz-szükségletének ellátásáról: E téren, a lehetőségek szempontjából a Bala • tonnái szemben nagyon előnyös helyzetben vagyunk, hiszen egyrészt a Pilis és Börzsöny feltárt, vagy feltárandó víztartalékái, másrészt a Duna szűrhető vize korlátlan mennyiségű ivóvíztartalékot jelent a Dunakanyar számára. Itt a meglevő lehetőségek kihasználása, a szükségletek kielégítése területén van a fő hiba. Az egyik nehézség, hogy Szentendrén, Vácon és Esztergomon kívül az egész Dunakanyarban nincs megoldva az ivóvízellátás. A Dunakanyar leglátogatottabb helyén, Visegrádion (ahol csak a múzeumot, 1960. évben 120 775 fizetővendég látogatta meg), összesen 2 db nyomós közkút van. Pomázon, amely a Pilis átmenő turistaforgalmát bonyolítja le, csak vasárnap jutnak az emberek jó ivóvízhez, mert akkor a Textilgyár nem használja el előlük. Egyáltalán nincs közkútja és ivóvíz problémával küzd Leányfalu, Kismaros, Dunakeszi, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A másik fontos probléma az ivóvízellátás terén, hogy azokon a helyeken, ahol vannak ugyan közkutak (mint pl. Nógrádverőce, Nagymaros, Felsőgöd stb.), a meglevő kutak 80%ának vize baktériumokkal fertőzött, a KÖJÁL által ihatatlannak minősített és részben be is tiltott. Anélkül, hogy szerénytelenséggel lehetne vádolni bennünket, a takarékosság figyelembevételével, a Dunakanyarban levő fontosabb üdülőhelyek ivóvízzel való ellátását az alábbi módon véljük megoldani. A fontosabb helyeken, mint Visegrád, Leányfalu, Nagymaros, Alsógöd feltétlenül csak törpevízmű építése oldja meg e problémát. E té-A Dunakanyar Zebegény és Visegrád között.
