Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 54 kással és az eddigi 300 tonna helyett 530 tonna hordképességgel. Űj úszóegységeink természetesen egyöntetűen Diesel, illetve Diesel-elektromos meghajtással készülnek, amely rendszernek vállalatunknál jelentős hagyománya van, hiszen Dieselelektromos úszókotrót Európában vállalatunk épített elsőként, saját erőből az 1950-es évben. Tervezőgárdánk előtt egész sora áll a még megoldatlan feladatoknak, mint pl. a jelenlegi legkülönbözőbb típusú géppark szabványosításának kérdése. Az iszapkotrásoknál a zagytovábbítás mind nagyobb távolságra történik és ennek megoldására tervezni kell zagytovábbító állomást. Mind sűrűbben lépnek fel igények hűtővíz tavak és halastavak kotrására, ezekhez meg kell tervezni a legmegfelelőbb, könnyen szétszerelhető, tengelyen szállítható kotrókat. Ugyancsak megoldatlan probléma sekélyvizű medrek, csatornák, patakok kotrására alkalmas munkagép kialakítása. Megfelelő, gazdaságos, célszerű nádirtó berendezés tervezése is megoldásra vár. De előrevetítődik vállalati viszonylatban is a tolóhajózás kérdése. Mindezeknek a feladatoknak megoldása lehetővé teszi a tervek hazai kivitelezését, ami népgazdaságunk számára igen komoly devizamegtakarítást hozhat, mint ahogy jelenleg saját terveink alapján már készül egy parti árammal működő elevátor. Egy ilyen cikk kerete szűk ahhoz, hogy mindemre részletesen kitérjünk, de az eddig elmondottak alapján is felmérhető a vállalat előtt álló komoly perspektíva. Az eddigi tapasztalatok alapján, értékelve az OVF minden irányú hathatós támogatását, bízunk benne, hogy az előttünk álló feladatokat sikeresen fogjuk megoldani. Szegő Dezső a FOKA igazgatója-*■ *A Sajó vizének szennyeződésével okozott károk Az ipari szennyvizek okozta súlyos károk főleg az erősen iparosodott területeken jelentkeznek. A helyzetet általában súlyosbítja, hogy az ilyen területeken általában csak kisebb vízhozammal rendelkező felszíni vízfolyások találhatók. Ezek a folyók szolgálnak a keletkezett nagy mennyiségű ipari szennyvizek befogadására és ugyanakkor ezek a vízfolyások szolgáltatják az ipartelepek részére jobb esetben csak az ipari vizet, de egyes helyeken a lakosság részére még az ivóvizet is. Az ipartelepek, sőt gyakran még az iparágak vezetői is az ipari üzemek beruházásának öszszeállításánál elsősorban a produktív beruházásokat állítják be, a gyártás során keletkezett szennyvizek tisztítását felesleges többletköltségnek tekintik. Nem alakult még ki az a helyes felfogás, hogy a helyes szennyvíztisztítás éppen úgy hozzátartozik a gyártás technológiájához, mint a vízlágyító üzem vagy a kazántelep. Az ipartelepek áltál szennyezett felszíni vízfolyások népgazdaságunknak igen súlyos károsodást okoznak. Az ipartelep által kibocsátott és más ipartelep vízelőkészítését súlyosan gátoló szennyeződések jó része a szennyvizekből viszszanyerhető, értékes nyersanyag, hasznosításuk jelentős népgazdasági előnyt jelent. Az iparágak részéről a szennyvízből visszanyerhető anyagok felhasználásánál főleg arra hivatkoznak, hogy ezeket az anyagokat a nagyüzemi termelés keretében olcsóbban lehet előállítani. Kétségtelen, hogy a viszonylag nagy hígítású szennyvizekből ezeknek az értékes anyagoknak visszanyerése költségesebb, mint a gyártás költsége, azonban ezen anyagok visszanyerésével a szennyvízártalom csökkenése sokkal előnyösebb a népgazdaságnak, mint az a veszteség, ami a költségeknél jelentkezik. Ezek az anyagok ugyanis a felszíni vízfolyás alsóbb szakaszára települt ipartelepek vízelőkészítési költségeit a kinyerés költségeinél rendszerint lényegesen kedvezőtlenebbül befolyásolják, ezenkívül a vízelőkészítés során ki nem vonható szennyeződés a berendezésbe kerülve korróziót okoz. Gyakran a termékben okozott minőségrontó hatás is számottevő. A fentiek súlyosságára igen jó példát ad a borsodi iparvidék következőkben röviden ismertetett szennyvízhelyzete. A borsodi iparvidék vízellátásának gerincét képező Sajó folyó a szomszédos Csehszlovák Szocialista Köztársaságból már erősen szenynyezve érkezik. Az iparvidéken emiatt az előzetes számítások szerint a felhasznált víz 10%-át kémiai kezeléssel kell tisztítani. Ez a vízmenynyiség évente kib. 18 millió m3, előkezelési többletköltsége — szemben a szennyvízmentes ipari víz előkezelési költségével — kb. évi 3,5 millió forint. Az így előkezelt víznek 10%-át az ipartelepek műgyanltás báziskicserélő oszlopon továbbkezeliik. A kezelés többletköltsége a normálisan szennyezett felszíni vízzel szemben tivábbi, mintegy 200 000 forintot jelent. Az erősen szennyezett nyersvíz következtében a tökéletlen előlágyítási folyamatot javítani nem nagyon lehet, és így a reaktorokban és a vízszűrőkben keletkezett nagyobb mérvű lerakódás a készülékek hatásfokát erősen rontja, a csővezetékek gyakran eldugulnak. Az evapoí'átorokban és gáztalanítókban a víz erős habzásba jön és így a közép- és nagynyomású ka
