Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
52 VÍZGAZDÁLKODÁS f) a vízgazdálkodási feladatokkal kapcsolatos szakkönyvek kiadásának elősegítése. A közgyűlés azt is elhatározta, hogy a társadalmi munka aktivizálására pályázatot hirdet meg, hogy a szakemberek bevonásával helyes megoldások jöjjenek létre és így alkalom nyíljék még tartózkodó, jól képzett szakemberek tudásának megismerésére is. A közgyűlés tagtársainak évi munkáját értékelve a következőket részesítette elismerésben: Tiszteletbeli taggá választották Dr. h. c. Dr. Németh Endrét, Schaf araik emlékérmet Dr. Varga Lajos, Bogdánfy emlékérmet Fazekas Károly, Wein János emléklapot Dr. Bolberitz Károly, Sajó Elemér emléklapot Csermák Béla, Zsigmondy Vilmos emléklapot Varga Jenő, Dr. Fodor József emléklapot Bessenyőy István, Dr. Entz Géza emléklapot Dr. Kol Erzsébet, Dr.------- ----Dalmady Zoltán emléklapot Dr. Berencsi György, Kvassay Jenő emléklapot Hartyányi László, Péch József emléklapot Dr. Ubell Károly és a Vásárhelyi Pál emléklapot Kőrösmezei/ László, Muszkalay László, Szolnoky Csaba, Zsuffa István kapták. A közgyűlésen elhangzott beszámoló és vita alapján megállapítható, hogy a Társaság helyes úton jár és munkájával nagy segítséget nyújt a vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok megoldásához. Segítik a szakemberek tudásának növelését előadásokon, tanulmányutakon és ezért kérjük mindazokat, akik részt kívánnak venni célkitűzéseink megvalósításában, lépjenek be a tagok sorába, hogy munkájukat még eredményesebben végezhessék. Bözsöny Dénes-------------A „FOKA” tevékenységéről A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat (FOKA) tevékenysége fő vonásaiban kétirányú. Egyrészt a népeket összekötő legősibb országutak, a folyók hajózhatóságának biztosítása, másrészt, ezzel összhangban az építőipar egyik szerény, de fontos alapanyagának, a betonkavicsnak a kitermelése. Nem érdektelen rövid történelmi visszapillantással végigfutni azon a fejlődésen, amely lehetővé tette, hogy a felszabadulás után, 1946- ben elért 52 260 m3 évi kavicstermeléstől eljussunk az 1960-as 1 575 000 m3 teljesítésig. A második világháború befejező szakaszában a magyarországi kotrópark legnagyobb részét a visszavonuló német fasiszták felrobbantották, elsüllyesztették, nyugatra hurcolták. A gépeknek egy másik része — a kihurcolás elleni védelem érdekében — önsüllyesztéssel került víz alá. Az elkövetkező esztendők folyamán sorba kerültek felszínre és kerültek vissza a nyugatra hurcolt munkagépek és így fokozatosan mind több géplánc kapcsolódott be a termelésbe. Az építkezések, különösen a nagy létesítmények nagy betonigényessége, hatalmas követelményekkel jelentkezett, amelyeknek a kielégítése már csak a géppark túlzott igénybevételével volt lehetséges. Ez a követelmény és vele a régi, elhasznált gépek igénybevétele is évről évre fokozódik. Nem csoda tehát, hogy a javítókapacitás elégtelensége, de a munkagépeknek a termelésből való kiemelésének lehetetlensége miatt is, intő jelként figyelmeztet munkánkban a meghibásodások gyakoriságának növekedése. Az állandóan növekvő igények kielégítése szükségszerűen és mind sürgetőbben veti fel újabb gépláncok beállítását. Nemcsak a növekvő kavicsigény kívánja meg, különösen a szállító-park növelését, hanem az a tény is. hogy a kavicslelőhelyek távolsága állandóan növekszik nemcsak Budapesten, de vidéken is. A második ötéves terv olyan feladat elé állítja a vállalatot, hogy jelenlegi termelését 1965-ig kétszeresére kell emelni. E tekintetben azonban nehézséget okoz, hogy a kavicsszükséglet mennyiségi elosztásának földrajzi helyei ismeretlenek. Nem mindegy ugyanis, hogy a több mennyiség a hosszú távolságú vidéki szakaszon jelentkezik-e. Mert pl. jelenleg a budapesti kb. 40 km szállítási távolságnál szükség van minimálisan 2 db 600 LE vontatóra és 16— 20 db uszályra, míg ugyanazon mennyiség kitermeléséhez pl. Sztálinvárosnál elegendő 1 db 350 LE vontató és 6—9 uszály. A gazdasági kiértékelés alapján megállapítható, hogy a hosszú távnál leggazdaságosabb a 600 LE vontató (jégtörő), míg a rövidebb távolságnál a 350 LE vontató is elegendő. Az igények növekedése minden területen megkívánná a folyamatos műszak bevezetését, azonban ennek előfeltételei egyelőre nem mindenütt biztosítottak. A vidéki rövid távolságnál lehetséges — és meg is valósítottuk a folyamatos műszak bevezetését, mert itt megoldható a mozgó járművek személyzetének váltása. A budapesti vagy egyéb hosszútávú szállításoknál azonban ez nem lehetséges. Ennek megvalósítása érdekében tértünk rá fokozatosan, hogy uszályainkon négyszemélyes lakásokat építsünk be és új uszályaink terveit is már ezen meggondolás alapján készítjük. Fontos lenne (bár megoldatlan kérdés még) a kavics-lelőhelyeket próbakotrások útján fel
