Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1961-06-01 / 2. szám

34 VÍZGAZDÁLKODÁS vés a szervestrágya, enélkül nem lehet eredmé­nyesen öntözéses gazdálkodást folytatni. E nézet vallói viszont szem elől tévesztették azt az egyszerű tényt, hogy a mezőgazdasági termelés emelésének sok tényezője közül ideig­lenesen ki lehet ragadni az egyiket, amelyik azután rövid időn belül magasabb szintű kör­forgást fog eredményezni. Ilyen az; öntözéses gazdálkodás, amelynek kiszélesítése lehetővé teszi, hogy eddig soha nem látott szintre emel­jük a takarmánytermesztést. Ez pedig az állat­­tenyésztésnek elengedhetetlen feltétele, mert csakis a bőséges takarmány teszi lehetővé az állatállomány fejlődését, amely szerves anyagot juttat vissza a talajnak. — Sokan azt mondták, hogy kevés az öntöző szakember. Ez szintén igaz. De ezt az igazságot úgy hiszem még 5—10’ év múlva is elmondhat­juk, mert akkor is kevés lesz az öntözéses szak­ember, noha akkor már a megye területén több, mint 100 0i00 kh-on fogunk öntözni, — bízom benne — jó eredménnyel. Itt ismét elfeledkeztek arról, hogy éppen az öntözéses gazdálkodás jelent olyan szükségszerű i kényszert, amely meggyorsítja a mezőgazdasági \szakemberek, szakmunkások képzését. Menet közben a szakemberek, utánpótlását is meg le­bet gyorsítani. Ezt igazolja az a tény is, hogy március 13-án Hajdúszoboszlón megindult egy 5 hónapos szakmunkásképző tanfolyam, amelyre az élőirányzott 35 hallgató helyett 38-an jelent­keztek. — Sok vita volt az öntözéses módszereket illetőerA Egyesek csak a modern öntözési módok mellett tették le a garast. Azt, vagy legfeljebb a félmodetn öntözési módszereket tartották jó­nak. Mereven elzárkóztak az egyszerű öntözési módszerek alkalmazásától. Mi ezekkel1 szemben azt az álláspontot kép­viseljük, hogy mindegy hogyan jut a növényhez az egészséges víz, csak jusson oda. Ameddig a fejlett öntözési módszerekkel nem tudjuk min­den területen az öntözéses gazdálkodást foly­tatni, addig egyszerűbb öntözési eljárásokkal is növelni kell a mezőgazdasági terméshozamokat. Jónóhány tényező azoknak az erőknek ked­vezett, akik különböző oknál fogva nem kíván­ták gyorsabb ütemben fejleszteni az öntözéses gazdálkodást. Ezek közül az okok közül néhányat szeret­nék kiemelni: Már említést tettem arról, hogy az 1950-es évek elején indult meg az öntözéses gazdálko­dás. Az öntözéses gazdálkodás az első években szinte csak a rizstermelésre korlátozódott. A rizstermelés monokulturálisan folyt, így nem hozta meg a kívánt eredményeket. Más helyeken tervezési, kivitelezési, talaj­­vizsgálatnál elkövetett hibák miatt a megépített telepek egy részéről kiderült, hogy termelésre nem alkalmasak. Az ilyen és hasonló más té­nyezők következtében átmenetileg csökkent az öntözési kedv, visszaszorult az öntözéses gaz­dálkodás területe is. Mintegy 30 000 kh megépített területnek egyes években fele, vagy még az: sem üzemelt termelőszövetkezeteinkben, állami gazdaságaink­ban. Az elmúlt gazdasági évben, amikor az ön­tözéses gazdálkodással egyre behatóbban fog­lalkoztak párt és tanácsi szerveink, az; öntözéses gazdálkodásban minőségi változás volt megfi­gyelhető. Mi ennek a változásnak a leglényegesebb része: Elsősorban az, hogy az öntözéses gazdálkodás kilépett az egyoldalú rizstermelés szűk terüle­téről és ennek eredményeként az 1960-as évben már az öntözött területek töhb mint felén folyt takarmány termesztés, szántóföldi növények ter­mesztése, kertészet, öntözéses legelőgazdálkodás. E kedvező változáshoz természetszerűen hat­hatósan járult hozzá, hogy a termelőszövetke­zeteink érdeklődése az öntözéses gazdálkodás iránt megnőtt. Az öntözéses gazdálkodás rendkívül szép ered­ményeket hozott: pl.: a kábái „Lenin” tsz ön­tözött területén kh-anként 39 q-t termelt lu­cernából, míg ahol nem öntöztek, a termés 18 q volt. A vöröshere kh-anként 18, a kukorica 10, silókukorica 80 q~val hozott többet. A földesi „Rákóczi” tsz silókukoricából 120 q­­val, cukorrépából 93 q-val hozott több termést. Az újirázi „Aranykalász” tsz vörösheréje 20 q-val hozott többet kh-anként. A debreceni Mezőgazdasági Akadémia 5 ter­melőszövetkezet eredményeit vizsgálat alá véve megállapította, hogy kh-anként a többtermelés értéke átlagban 1440 Ft-ot tett ki. A megyei Párt- és Tanácsszervek az öntözé­ses gazdálkodásban mutatkozó minőségi válto­zásokat és az öntözési kedv megnövekedését figyelembe véve 1960 novemberében programot dolgoztak ki, melyet a februári öntözéses aktíva­­értekezlet nagy lelkesedéssel fogadott el. A megye öntözéses programja 1961-ben a megye területén 38 000 kh-on kell öntözéses gazdálkodást folytatni, ami azt jelenti, hogy a múlt évhez viszonyítva 17 000 kh-dal kell növelni az öntözött területet. A második 5 éves tervben e területet 75 000 kh, a harmadik 5 éves tervben — a Nyugati Főcsatorna kiépítésével — pedig 100 000 kh fölé kell emelni. E cél megvalósítása azt jelenti, hogy a megye szántóterületének megközelítőleg 20%-án fogunk öntözéses gazdálkodást foly­tatni. Terveink végrehajtása több százezer q szemes- és takarmánytermelést eredményez, és kedvező feltételeket teremt az állattenyésztési tervek teljesítéséhez is. Az öntözéses gazdál­kodás ilyen ütemű fejlesztése több tízezer dol­gozó — köztük fiatalok — számára isi ad új munkalehetőségéket és biztos megélhetést. Ah­hoz, hogy ezeket a számokat elérjük, az öntö­zéses gazdálkodás modern, félmodern, de még egyszerű formáit is fogjuk alkalmazni. Ma szakembereinek többsége — kezdve a víz­ügyi szakemberektől a termelőszövetkezetek ag­­ronómusaiig — támogat bennünket ebben az

Next

/
Oldalképek
Tartalom