Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
2 VÍZGAZDÁLKODÁS üzemi feltételei nagyobb talajerőpótlást, jobb gépesítést, magasabb állatállományt igényelnek. A vízrendezési munkák során a talaj legkedvezőbb vízállapotának biztosítása szempontjából a komplex vízgazdálkodás elvét kell érvényre juttatni. Ennek érdekében az agrotechnikai és a vízügyi műszaki feladatokat összehangoltan kell megoldani. Ennek az elvnek az érvényre juttatása terén az illetékes tanácsi szervekre is jelentős feladatok hárulnak. A mezőgazdasági vízgazdálkodási feladatok végrehajtását kizárólag állami erővel és állami szervek munkájával nem lehet megvalósítani. Mindjobban törekedni kell a helyi jellegű vízügyi feladatok végrehajtásánál az érdekelt társadalmi erők mozgósítására, továbbá a községfejlesztési alap egy részének ilyen célra történő felhasználásával. Különösen alkalmasak e feladatokra a vízgazdálkodási társulatok, amelyék útján a szocialista nagyüzemek összefogásával mind az öntözéses gazdálkodás, mind a belvízrendezés feladatai és munkái szervezetten, műszákilag a legmegfelelőbben és gazdaságosan oldhatók meg. Az árvízvédekezés terén is jelentős feladatok hárulnak a tanácsokra. A tényleges árvédekezés operatív műszaki feladatait a vízügyi szervek, illetve a saját szervezettel rendelkező városok végrehajtó bizottságai, államigazgatási feladatait a városi és községi tanácsok VB.-i látják el a megyei tanács VB. igazgatási osztályának irányításával. Az árvédekezés terén jelentkező műszaki és államigazgatási feladatokat egymással teljesen összhangban, szoros együttműködésben kell megvalósítani. A vízügyi tevékenység legnagyobb munkaterülete a vízellátás és csatornázás feladatainak ellátása. 1961. évben a városi és falusi ivóvízellátás, valamint csatornázás fejlesztésére 325 millió Ft-ot, a helyi erőforrások, valamint a társulati hozzájárulások mozgósításával pedig további 100 millió Ft-ot meghaladó összeget fordítunk hasonló célra. A céltudatos fejlesztés, a rendelkezésre álló anyagi erők helyes, a követelményéknek megfelelő felhasználása, valamint az elkészült művek szakszerű üzemeltetése megkívánja, hogy az állami hiteleket elsősorban a nagy létesítmények, központi vízművek, csatornaművek építésére összpontosítsuk. Ugyanakkor azonban ösztönző állami támogatást kell adni a falusi vízellátó művekhez is, elsősorban egy-egy főmű megépítéséhez. A közműfejlesztési terveket a távlati lakásépítési programmal összhangban kell megállapítani, majd megvalósítani és elsősorban a lakásépítési célra kijelölt területek közművesítését kell megoldani. A falusi vízellátás megjavítása érdekében arra kell törekedni, hogy az egyéni közkutak helyett — ahol erre a hidrogeológiai lehetőségek adottak — törpevízművek épüljenek. Így a közművesítés mértéke fokozható és a helyi érdekeltség anyagi ereje eredményesebben használható fel. A falusi lakosság jó ivóvíz-ellátása érdekében fokozottabb figyelmet kell fordítani a vízműtársulatok szervezésére. Különös gondot kell fordítani a vízműveknél, de a szennyvíztisztító telepeknél is — a múltban oly nagymértékben alábecsült — szigorú egészségügyi előírások betartására. Nagy segítséget nyújthatnak a tanácsok a vizek szennyeződéstől való védelme tárgyában közelmúltban megjelent 1/1961. Korm. sz. határozat végrehajtásában is. Bár a fentiekben csak vázlatos ismertetését adtuk a tanácsszervekre háruló vízgazdálkodási feladatoknak, ezekből mégis kitűnik, hogy milyen szerteágazó és mennyire jelentős az ilyen irányú tevékenységük. Ezek eredményes végrehajtása megköveteli a tanácsi és vízügyi szervek szoros együttműködését. A vízügyi szervék az utóbbi időben igen elismerésre méltó lépéseket tettek az ilyen irányú kapcsolatok továbbfejlesztésére. Szükséges, hogy a tanácsok végrehajtóbizottságai is találják meg a szervezett és tervszerű kapcsolatok leghelyesebb módját. Egyik lehetőség ezen a téren, hogy a megyei tanácsok vb. ülésein foglalkozzanak a megye vízgazdálkodási helyzetével. Kérjék fel az illetékes vízügyi igazgatókat, hogy számoljanak be az irányításuk alatt álló terület vízügyi munkáiról, tájékoztassák a végrehajtóbizottságokat terveikről és célkitűzéseikről. Ez egyrészt a tanácsoknak ad módot arra, hogy megismerjék a vízgazdálkodás állami feladatait, másrészt a vízügyi igazgatóságoknak, hogy beillesszék az állami vízgazdálkodási tervekbe a helyi fejlesztési kívánalmakat. De nemcsak a megyéknél van szükség a tanácsi és vízügyi szervek közötti szoros együttműködésre, hanem a járások és a községek viszonylatában is. Ebben a vonatkozásiban a végrehajtó bizottságoknak a vízügyi igazgatóságok irányítása alatt működő szakaszmérnökségekkel kell tartaniuk a kapcsolatot. Fontos követelmény, hogy a járási és községi végrehajtó bizottságok időben szerezzenek tudomást a területükön folyó vízimunkákról, az ilyen természetű célkitűzésekről és tervekről, hogy a helyi vízkárelhárítás és vízhasznosítás tanácsi feladatait ezekkel összhangban végezhessék, igényeiket megfelelően érvényre juttathassák. A vízügyi szervek és a VB.-k között példamutató együttműködés alakult ki többek között a középtiszavidéki és az északmagyarországi vízügyi igazgatóságok területén, Szolnok, Borsod—Abaúj—Zemplén és Heves megyékben. Ha az ilyen jellegű együttműködés az ország valamennyi területén kialakul, — amihez egyébként az előfeltételek adottak — a tanácsi és vízügyi szervek munkája jelentős eredményeket hozhat rövid időn belül, elősegítve népgazdaságunk további fejlődését.
