Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 25 A legújabb anyagok közül valószínűleg versenytársa lesz az előbbieknek a polipropilén, amelynek szilárdsága, hőállósága, rugalmassága az előbbiekét felülmúlja. A műanyagcső vezetékek vegyi talajkorróziónak tökéletesen ellenállnak. Nagy előnyük a fémcsövekkel szemben, hogy sokkal nagyobb rugalmasságuknál fogva, fagyveszély sem áll fenn, a fagyáskor kiterjedő víz nem tudja a .csövet megrepeszteni. A mikrobiológiai vizsgálatok szerint is kedvezőbbek a műanyagcsövek. Kifejezetten baktériumölő sajátságaik ugyan nincsenek, tehát akár a víz által szállított, akár a talajban levő mikroorganizmusok a felületen megtelepedhetnek — és ha környezetükben táptalaj van számukra, szaporodni is tudnak — de az egyrészt nem befolyásolja a csövek tulajdonságait, másrészt sokkal kisebb mérvű, mint a fémeknél. A műanyagok felülete ugyanis sokkal nehezebben nedvesíthető. Gyakran hangoztatott felfogás az, hogy a műanyagcsöveket a rágcsálók, elsősorban a patkányok előszeretettel rágják meg. Kiterjedt vizsgálatok szerint ennek nincs semmi alapja. Sem a PVC, sem a polietilének nem jelentenek a rágcsálók számára tápanyagot és nincs olyan szaguk, amely ezeket az állatokat csalogatná. Életveszély esetén — menekülésnél, vagy szomjhalál küszöbén — a patkányok a fémcsöveket is megrágják. A műanyagcsövekről szóló, rövid összefoglaló végén táblázatban szerepelnek a kemény PVC, kisfajsúlyú és nagyfajsúlyú polietiléncsövek adatai 2,5 — 6, — és 10 att üzemnyomásra. Ártáblázatban aláhúzással jelölt méretek a Hungária Műanyag és Gumigyár gyártmányai, a többi külföldi irodalmi adat. Kiss Béla a Műanyagipari Kutató Intézet főmérnöke A földmunkagépek költségnormáinak felülvizsgálata Az 1959. január 1-én életbelépett új építőipari költségvetés és árrendszer kialakításánál legfontosabb elvi alapként azt a követelményt kellett érvényesíteni, hogy az gazdaságpolitikai szempontból minél tökéletesebb legyen. Más szóval olyan norma- és árrendszert kellett kialakítani, amely gazdaságosságra ösztönöz, támogatja a műszaki fejlesztési politikai célkitűzéseit és minél nagyobb mértékben támaszkodik a kivitelező szervek nagyobb fokú önállóságára és öntevékenységére. Fenti alapvető követelmény mellett másodlagosan, az eddiginél egyszerűbb szerkezeti rendszer kialakítására kellett törekedni, olyanra, amely egyszerűsíti az építőipari kalkulátorok munkáját, valamint a számlázást és lehetőség szerint csökkenti a költségvetések és árak körüli viták lehetőségét, tehát szabatosabb is legyen az eddiginél. Ezzel az volt a cél, hogy kizárjuk annak lehetőségét, hogy az árszintet utólagos magyarázatokkal fel lehessen hígítani. További követelményként az új költségvetés és árrendszer kialakítói azt tűzték maguk elé, hogy az egyes szerkezeti elemek árai minél tökéletesebben tükrözzék a szükséges élő és holt munka ráfordítások mértékét, az árak értékarányosak legyenek. Ennek a követelménynek kielégítése azonban helyenként ütközött az előző két követelménnyel. Általában ilyen esetekben az volt a fontosabb, hogy a megoldás elsősorban gazdaságpolitikai szempontból legyen helyes. Fontos követelmény volt az is, hogy az árrendszer teljesen egységes legyen, magas- és mélyépítőiparra egyaránt, amit a munkálatok elvégzésénél figyelembe is vettünk. Az elsősorban gazdaságpolitikai szempontból helyes, valamint egyszerűbb rendszerre való törekvés eredményezte azt. hogy az új rendszer fokozottabban és szélesebbkörűen alkalmazta az átlagosításck módszerét. Az ilyen módon kialakított ár a helyi és egyedi körülmények figyelmen kívül hagyása miatt indokolatlanul laza, vagy szoros ár lehet. Az átlagosítások széleskörű alkalmazása részben ütközik az előbbi követelményekkel. A helyi körülmények figyelmen kívül hagyása miatt az átlagosítás nem tükrözheti a tényleg szükséges ráfordítások mértékét, viszont számol a kivitelező szervek megerősödött önállóságával és azokat fokozott öntevékenységre buzdítja. Ha a kivitelező egyes szolgáltatásokért egy előre meghatározott összeget kap. természetesen keresni fogja a leggazdaságosabb megoldást, mert ezáltal önköltségét csökkenti, akkumulációját és prémiumalapját növelni tudja. A legtöbb és leglényegesebb változás a gépköltségek megállapításánál történt. Mindenekelőtt úgy a magas, mint a mélyépítés gépeinél egységes költségelési eljárást vezettünk be. Valamely gépnek a termékenység előállítására jutó gépköltsége (Gí) Gí — I ■ Gmu ahol I = a termelékenység előállításához szükséges gépmunkaidő, vagyis a gépi időnorma Gmu = egy gépmunkaóra költsége, azaz a gépköltségnorma. A termelékenység előállítása közben felmerülő gépköltség tehát két tényezőtől függ: 1. a gépköltségnormától, 2. a szükséges gép megválasztásától és annak gépi idő normájától. Abból a célból, hogy az építőgépek tényleges termelőmunkában eltöltött ideje egyértelműen meghatározható, normával előírható és ellenőrizhető legyen, részletesen meg kell határozni azokat az időket, amely idők tartama alatt az építőgéppel tényleges termelőmunkát végezni nem lehet. Ezt a célt szolgálja az évi naptári idő felosztása.
