Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
20 VÍZGAZDÁLKODÁS 1960, a fordulat éve az öntözésben Hazánkban az öntözéses gazdálkodás fejlődése egyenetlen volt. A hatalmas lendülettel induló főműépítéseket, az évről évre ugrásszerűen növekvő üzemelő területnagyságot évekig tartó erős visszaesés követte. Kevesen voltak, akik ezekben az években már a közeli rohamos fejlődésre való felkészülést sürgették s igyekeztek előre megteremteni a fejlődés korszerű feltételeit. Az idő a derűlátókat igazolta. Az 1960. év az öntözéses gazdálkodás újabb történetében a fordulat éve, a döntő változás időszaka volt. A végleges adatgyűjtés alapján megállapítható, hogy soha sem öntöztek akkora területet Magyarországon, mint a múlt évben. Az 1. táblázat növénykultúra bontásban, a 2. táblázat öntözési módok szerint tünteti fel az eredményt. Különösen szembeötlő, hogy a rizsterület a tervszám alatt maradt, viszont a szántóterületek öntözése jelentősen megnövakedett. Az öntözések vízszolgáltatás szerinti megoszlásából látható, hogy 1959-ben 105 ezer kh., 1960- ban pedig mintegy 125—130 000 kh. terület vízellátását biztosították a megépített állami főművek. Ez azt bizonyítja, hogy az öntözőrendszerek idejében való kiépítése indokolt és helyes volt. Ezek nélkül a szocialista gazdaságok váratlanul fellépő vízigényét nem lehetett volna kielégíteni: a fejlődés elmaradt volna. Különösen Szolnok és Hajdú- Bilhar megyékben mutatkozott a megépített öntözőrendszerek nagy előnye. Szolnok megyében ui. az 1959. évi 39 400 kh helyett 1960-ban 57—60 000 kh-n, Hajdú megyében pedig 13 400 kh helyett 22 000 kh-n öntöztek, ami egyben a tiszalöki öntözőrendszer nagyarányú hasznosításának megindulását is jelenti. Ez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy a jövőben a legnagyobb mértékben elő kell segíteni a patakokból, folyókból, kutakból való közvetlen — öntözőrendszerektől független — ún. helyi vízkivételeket is. Az ugrásszerű felfutás hátterét vizsgálva megtaláljuk az okot, amely azt szükségessé, s megtaláljuk a feltételeket is, amelyek biztosítása azt lehetővé tette. A mezőgazdaság szocialista átalakulása elérkezett arra a fokra, hogy a termelőszövetkezeti — és sok helyen az állama gazdasági — szervezési munka befejeztével a mezőgazdasági üzemek a legfejlettebb agrotechnikai módszerekhez nyúljanak gazdasági alapjuk minél gyorsabb kiszélesítése és megerősítése céljából. E gazdaságok az elmúlt években megismerték az öntözés gazdaságos és termésfokozó hatását, tapasztalták kiemelkedő eredményeit. Rájöttek, hogy adott alapfeltételek mellett milyen hatalmas előnyöket nyújt az és kérték a maguk számára is az előnyök biztosítását. így a felfutás alapfeltétele: a termelők igénye adva volt. Az illetékes megyei pártbizottságok és tanácsok felismerték az üzemek kezdeményezésében rejlő erőt. Számoltak a területükön fellelhető vízkincscsel (Bács-Kiskuin, Heves, Fejér) és a megépített. de ki nem használt öntözőművekben és művekben (Szolnok, Hajdú-Bihar és a többi tiszavölgyi terület) tartalékolt kedvező lehetőségekkel. Egyesek az öntözés támogatóivá lettek, mások pedig még jobban fokozták ebbeli korábbi erőfeszítéseiket. A Földművelésügyi Minisztérium megszervezte Öntözési Igazgatóságát. Ennek nagyüzemi szervező agronómusai (16 fő) és mozgó öntözőbrigádjai 15 000 kh tsz-öntözést irányítottak. Általában a mezőgazdaság öntözés-irányító szervei céltudatos és eredményes munkával folytatták a hiányosságok felszámolását. A feladat teljesítéséből a vízügyi szolgálatra háruló rész nagyobb volt, mint a korábban erre előirányzott kapacitás. A túlterhelést csakis az erők átcsoportosításával lehetett felvenni. így a feladat megoldásában az öntözéssel közvetlenül nem érintett szervek is részt vettek, mikor munkaerőt és gépet adtak át. Emellett szükség volt arra az együttműködésre is, amely a vízhasznosítás érdekében mind a főhatóságok között, mind pedig a megyei párt-, tanácsi és vízügyi szervek között az év eleje óta fennállt, vagy pedig az átlagon felüli erőfeszítést kívánó közös munka során később kialakult. E téren lká kell emelni a Szolnok, Bács-Kiakun, Hajdú, Csongrád, Békés, Pest, Győr-Sopron, Tolna megyei kapcsolatokat. Kedvezően egészültek íká ezek a törekvések az Országos Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Operatív Bizottság és a hét súlypontos megyében megszervezett helyi Operatív Bizottságok eredményes munkájával. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság az 1960. évi és a következő évek már ismeretes vízhasznosítási feladatainak teljesítése érdekében számos intézkedést tett. Ezekből néhány az alábbi: Anyagi vonatkozásban biztosította a tanácsi Csatorna- és Vízmű Vállalatok hathatós közreműködését az azbeszt-cementcsöves öntözőtelepek, valamint a csőkutak létesítésénél. Lényegesen csökkentette a kútár jegyzék 30 m-nél rövidebb csőkutakra vonatkozó árait, s a további árcsökkentés érdekében folytatja munkáját. Kutató — s egyben 1. ábra
