Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
18 VÍZGAZDÁLKODÁS Megkezdtük a szennyvíz-öntözést is. A Szabadegyházi Szeszgyár vizét használjuk fel elsőként mezőgazdasági célokra. Felszíni vizeinket az iparvidékek — Pét, Fűzfő, Inota, Fehérvár — és a nagyobb települések erősen szenynyezik. Ezen úgy segíthetünk, hogy a szennyező ipartelepek mellé ülepítő-tárolókat építünk, sa szennyvizet szakaszos eresztéssel, meghatározott időpontban, rövid idő alatt vezetjük el. Így egy-egy felszíni vízfolyásunk általában tiszta, s az előre közölt eresztési időpontban viszont az öntözés, tófeltöltés szünetel. Épp a nagyfokú vízszennyezés magyarázza, hogy vízvizsgáló laboratóriumunkat legjobbak közé fejlesztettük, s az Kiss István vegyészmérnökünk vezetésével igen fontos munkát végez. Halastavaink legnagyobb része a gazdaságos, dombvidéki elrendezésűek közé tartozik, így komplex hasznosításukra mód nyílik. Örömmel látjuk, hogy VIZIG-ünk területén egyre jobban terjed a komplex mezőgazdasági vízhasznosítás elve, amelynek egyik legfontosabb alapja a szocialista nagyüzemi gazdálkodás létrejötte. Az öntözési csoport vezetője kevesli a vizet, Philipp István főmérnök, a műszaki vezető helyettese, az árvízvédelmi csoport vezetője pedig sokszor sokallja, — mint legutóbb, az 1956-os jeges árvíz idején is. Csoportjának feladata a Duna Budapest alatti, jelentősen árvízveszélyeztette szakaszának jobbparti védelme és a Sió teljes védelme is. Árvízvédelmi munkáik most is erőteljesen folynak. A tolnai holt-ágon új zsilipet építenek a Sióhoz jóval közelebb, így ennek a töltésszakasznak 8—10 kmrel csökkenthetik a hosszát. Ezt, — a Kutyatanyai áttöltést részben hidromechanizációval végzik. A két áttöltés és a régi védtöltések közötti szakaszt a jövő esetleges árvizei során a gemenced erdő vadállományának menekítő helyeként használhatják majd fel. A Sió balpartján 22 millió forint költséggel, 280000 m3 földmozgósítással erősítik a töltéseket, Palánknál az „elöregedett” töltés talaját teljesen kicserélik. Török József párttitkár, főépítésvezető gépet vesz át. Részlet a Kiss István mérnök vezette laboratóriumból.. Távlati elképzeléseink között szerepel egy, a Sió-torkolatban létesítendő, hajózózsilippel egybekötött, „árvízkapu” építése. Megvalósítása esetén nemcsak, hogy 200-ról 70 km-re csökkenne az itteni védvonal hossza, de hajózhatóvá válna a Sió alsó szakasza és Bogyiszló, valamint a Sáriköz vidékét is öntözhetnék innen. Folyamszabályozási munkáik aránylag kismérvűek, a Sió Szekszárd és Siófok közötti szakasza szorul szabályozásra, ami elsősorban a Balatonfüredi Hajógyár készítményeinek a Dunára való leboosátását biztosítja. Ugyancsak kisebb jelentőségű a belvízvédelmi munka is, belvízátemelő telepük csak Adony közelében, valamint a Sárközben, Decs és Báta körzetében van. Az utóbbi sürgős fejlesztésre szorul, csak így biztosítható ennek az értékes területnek vízmentesítése. Mohos Pál főmérnök, a veszprémi szakaszmérnökség vezetője az ivóvízellátás nehézségeiről számol be. Nagyon sok itt a tennivaló, hiszen vannak olyan községeik, amelyekben egy-egy kút 1200 fő vízellátását „hivatott” biztosítani. A legsúlyosabb a helyzet Pápa környékén. Itt törpevízművek építésével igyekeznek enyhítem a vízhiányon. A veszprémi szakaszmérnökség területén épült a badacsony-tördemici hordalékfogó-gát, amelyhez hasonlókat kell továbbra is építeni, hogy ennek a híres borvidéknek értékes termőtalaját megmenthessük. Ugyanilyen problémákról számol be Varga Béla főmérnök, a
