Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
14 VÍZGAZDÁLKODÁS ban építési feladatokat látnak el, szolgáltatási tevékenységük kiterjesztésére ezután fog sor kerülni. A többi megyei vállalat általában a megye székhelyén levő vízműre, mint vállalati központra épült rá, annak üzemeltetését ugyan ellátták, de a megye területén levő kdsvízművek, törpevízművek üzemeltetésével nem foglalkoztak, vagy ha foglalkoztak is, az építést tartották súlyponti feladatuknak. Az üzemeltetési és építési feladatok arányainak megfelelő kialakítása a Veszprémmegyei Víz- és Csatornamű keretében először jutott érvényre, ennél az új vállalatnál érvényesül először az az elv, hogy a bányák és egyéb ipartelepek lakótelepeinék vízellátását és csatornázását a megyei szakvállalat vegye kézbe. Népgazdaságunkban mindjobban érvényesül az az elv, hogy a bányák, az iparüzemek, a különféle vállalatok csak a profiljukként kijelölt feladatkört lássák el, munkájuk mellett jelentkező egyéb feladatokat — így a vízellátást, csatornázást — adják át az e célra alapított szakvállalatnak. A bányák, üzemek működésénél az ivóvíz szolgáltatás, a szennyvizek, csapadékvizek elvezetése, különösen a lakótelepeknél, nem lehet bányák, iparüzemek, gyárak feladata. A vízellátás és csatornázás munkálatainak zavartalan elvégzéséhez is szakmai tudásra van szükség, a minőségi munkának előfeltétele a kellő gyakorlat, a beidegzettség. A gazdaságos munkamenet a fentieken kívül tervszerűséget kíván, amely egyéb tényezőkkel (anyag, illetve villamosenergia gazdálkodás, bérgazdálkodás stb.) áll kapcsolatban. Ipari üzemeknél a vízellátás berendezéseinek kijavításához esetenként beugró szakembereket vonnak be, rendszerint a TMK szakcsoportból. Volt és van olyan szemlélet, amely az önellátás elvét helyezi előtérbe, az üzembiztonság fontosságát kiemelve. Erre előszeretettel az erőművek hivatottak. A másik érv a vízdíj önköltsége. Az iparüzemek különböző könyveléstechnikai ügyeskedésekkel oly alacsony vízdíj önköltséget mutatnak ki. amelyek mélyen alatta vannak a „hivatásos” vízművek, illetve csatornaművek vízdíj önköltségének. Szakszerű költségelemzés azonban fentieket általában megdönti. Nem hallgathatók el azok a nehézségek, amelyek bánya, illetve ipari vízművek vízmű vállalatba olvasztásánál jelentkeznek. A bányák, illetve ipartelepek a vízmű, illetve csatornamű kezelőknek magasabb fizetést és sokszor természetbeni járandóságokat (szénellátmány, lakás) adnak. Erre nincs mód a vízmű vállalatoknál. E nehézség áthidalása még nyitott kérdés. A másik nehézség az, hogy a bányák, illetve iparüzemek a lakótelepeiken dolgozók részére eddig a vízszolgáltatásért vízdíjat nem szedtek. Ez ellentétben áll a szocialista gazdálkodás alapelveivel, amely szerint minden szolgáltatásért meg kell fizetni az ellenértéket, különben a pénz akkumulációja nem megfelelő. Ezt a nehézséget úgy hidalták át, hogy e helyeken a bánya, illetve ipartelep fizet térítést a szolgáltatott vízért. A Veszprémmegyei Víz- és Csatornamű Vállalat keretébe tartozó 62 üzemegység egy tiszta profilú víz- és csatornamű vállalatból (Veszprémben), 7 vegyes profilú város, illetve községgazdálkodási vállalatból, 28 községi tanácsi vízmű üzemből, 26 bánya, illetve ipari üzemből leválasztott víz, illetve csatornamű üzemből tevődik össze. Az új vállalat 9 üzemvezetőségre oszlik, e területi felosztás szerint egy-egy üzemvezetőség 5—8 vízmű (csatornamű) egységből áll. Az új vállalat üzemvezetőségi körzeteinek kialakításánál a balatonparti vízművek, valamint a bánya és egyéb ipari vízművek speciális helyzetéből adódó igényeket is figyelembe vették. Ä vállalat központja Veszprém. Az új víz- és csatornamű vállalat eddigi rövid munkája már arra a reményre jogosít, hogy ez a szervezési forma megfelelő, tovább fejleszthető, meg fogja oldani az egyre nagyobb számban létesülő kis és törpe vízművek eddig megoldatlan üzemeltetését, biztosítani tudja a szakszerű, üzembiztos és egészségügyi szempontból megfelelő üzemmenetet. Alföldi György Az Árvízvédelmi biztonság fokozása érdekében a Duna és Sió mentén 1961. évben sorrakerüló építési munkák Hazánk felszabadulása után az 1947. évi szilveszteri felsőtiszai, az 1954. évi nyári szigetközi árvíz és a Budapest alatti Duna-szakaszon 1956. márciusában bekövetkezett jeges árvízkatasztrófa népgazdaságunkra kiható súlyos káraival igazolta a szakembereknek azt a véleményét, hogy az ármentesítésnek a múlt század derekán megindult hatalmas munkája korántsem tekinthető befejezettnék. Különösen a dunai jeges árvizek azok, amelyeknek jégtorlódások okozta kiszámíthatatlan vízmagasságaival szemben a Budapest alatti dunai védtöltések méretei ismételten elégteleneknek bizonyultak. A szigetközi védművek 66° 0-os magassági biztonságra történt megerősítése az elmúlt években 90 km hosszban elkészült és már csak a 100%-os magassági biztonságra való kiegészítés, valamint a laza altalajnak a talajtöréssel szemben való biztosítási munkái vannak hátra. 1956 óta lendületesen folyik a Budapest alatti Dunaszakaszon és a Sió mentén épült védtöltéseknek 225 km hosszban szükségessé vált nagyarányú megerősítése. Az új mértékadó jeges árvízszinttel szemben megkívánt biztonság megteremtése rendkívül nagy földmunkákkal jár, amelyeket a korlátozottan rendelkezésre álló hitelfedezet és építési
