Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-12-01 / 4. szám
120 VÍZGAZDÁLKODÁS 2. kép. Tópart a rendezés előtt pótnak a megszüntetésére' Gyors műszaki tervezés után 1959. és I960, években elkészült a botanikuskerti patakszakasz medrének rendezése és a tórendszer felújítása. A mederrendezés során három igen régi elavult zsilipet, egy beomlott hidat és egy romos dísz-malom zúgóját bontotta el a VÍZIG. A feliszapolódott tavakból részben kotrógép, részben a Vízügyi Igazgatóság kubikusai segítségével termelték ki a fölös anyagot. A tótisztítás a kotrót, dömpereket és a fizikai dolgozókat teljesítőképességük határáig igénybe vette. A kotrógép csak párnafákon tudott dolgozni. A kitermelt anyag nagy részét többször kellett tovább karolni, míg dömperekre lehetett rakni. A dömperek így is részben párnafákon közlekedtek. Mindezt a környező növényzet legnagyobb kíméletével kellett végrehajtani. *A botanikuskertben végzett vízépítési munkák legszebb részét a műtárgyépítések jelentették. A Vízügyi Igazgatóság két azonos típusú, billenőtáblás zsilipet és egy tolózáras csőzsilipet épített a Sződ—Rákospatak medrébe. E három zsilippel lehet a négy tó teljes vízutánpótlását biztosítani. Kevesebb zsilippel azért nem lehetett megoldani a víz táplálását, mert a patak aránylag nagyesésű ezen a szakaszon (4%0). A billenő táblákat a VIZITERV tervezte, szélességi méretük, 3,20 m. Duzzasztóképességük 1,10 m, illetve 1,60 m. A tolózáras csőzsilip nem más, mint fix kőgátba rejtett zárószerkezettel ellátott fenékürítő. A zárószerkezet 0 900 mines tolózár. Ezt a szerkezeti formát a környezetbe való helyes illeszkedés indokolta. A fentieken kívül a Vízügyi Igazgatóság még egy lecsapoló barátzsilipet és három hidat épívégén és az 1900-as évek elején készítette. A homokdombos vidéket szívós munkával alakította át a növények paradicsomává, sziklakerttel, mesterséges tavakkal, vízeséssel, fenyőerdővel. Az utódok később elhanyagolták a kertet és kivágták az értékes fenyvest. A tulajdonos a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta a birtokot, ami 1949-ben került a Természettudományi Múzeum kezelésébe, majd megalakult a biológiai állomás és 1952-ben ennek munkájával a mai botanikuskert. Ezt a 40 kh területű kertet szeli át a Sződ—Rákospatak. Növényvilágának egyik értékes csoportját táplálja évtizedek óta az a tórendszer, amelyet a hajdani tulajdonosok építettek. A tavakat részben, ill. egészben feliszapolta a vízfolyás a malomgátak időszakonként ismétlődő szakadása során. A feliszapolt tórendszer inkább mocsárvilághoz hasonlított 1958. évben, mint emberalkotta műhöz. A tározórendszer zsilipéi részben tönkrementek, részben eltemette azokat a hordalék. Így a tórendszer vizének és a talajvízszint magasságának szabályozását, valamint árhullámok kártétel nélküli levezetését nem lehetett biztosítani. A mozgásképtelen zsilipek esetenként súlyos károkat okoztak azzal, hogy akadályozták az árhullámok levonulását. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Magyar Tudományos Akadémia összefogása megteremtette a lehetőséget ennek az áldatlan álla-1. kép. Rendezetlen patakmeder
