Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-12-01 / 2. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 3 Lényeges színvonal emelkedést jelent a víz- és csatornaművek munkájában, hogy mind szélesebb körben jönnek létre az új, szakosított, területi víz- és csatornavállalatok. De a lakosság vízellátása éppúgy, mint számos más, a helyi lakosság érdekét szolgáló vízügyi munka, nem valósítható meg egyedül állami eszközökből. A társadalmi erők mozgósítása Mind jobban kell törekednünk a kisebb vízügyi feladatok megvalósításánál a társadalmi erők mozgósítására. A tanácsok községpolitikai munkájában az első helyek egyikén állnak ezek a feladatok. Elmaradásuk kárt okoz a lakosságnak, kedvezőtlenül befolyásolja a közhangulatot. Eredményes megoldásuk viszont javítja a lakosság és a tanácsok közötti kapcsolatot, növeli a lakosság megelégedettségét, hozzájárul a mezőgazdasági termelés színvonalának emeléséhez, a kullurá'is igények kielégítéséhez. A társadalmi erőknek a vízügyi feladatok megoldásába való fokozottabb bevonására különösen alkalmasak a vízgazdálkodási társulatok. Ezek már fejlődésük magasabb fokára léptek azzal, hogy tagjaik majdnem kizárólag szocialista nagyüzemek, — kivéve a törpevízmű társulatokat, amelyekben a falusi lakosság tömörült a vízellátás jobb megoldására. A vízgazdálkodási társulatok nemrégiben Debrecenben megtartott második országos tanácskozása igazolta, hogy helyes volt a létrehívásukra irányuló három évvel ezelőtti kezdeményezés. A társulatok működési területe ma már közel 2 millió holdra terjed ki. Érthető, hogy fejlődésük kezdeti időszakában elsősorban vízrendezési feladatok megoldására alakultak. Szükséges azonban, hogy az utóbbi időben kibontakozó kedvező irányzatot tovább fejlesszük azzal, hogy a társulatok működési Korét a vízrendezési feladatok mellett kiterjesszük az öntözésre és talajvédelemre is. A vízügyi igazgatóságok eredményes munkájának egyik próbaköve és a tanácsok vízügyi munkájának is fontos feltetele a társadalmi erők fokozottabb mozgósítása. A társulatok jövőre több mint 150 millió forint értékű munkát irányoztak elő. Munkájuk eredményeként az ország jelentős területein tovább növekszik a termelési biztonság, kiterjed az öntözéses gazdálkodás és javul- a falvak lakóinak ívóvízellátása. A társadalmi erőforrások sorompóba állítása a helyi vízügyi munkák megvalósítására azonban a társulatok útján egyedül nem lehetséges. Ahol társulat nem alakul, a tanácsnak hatósági előírással kell biztosítania az érdekeltek hozzájárulását a helyi célokat szolgáló vízügyi munkák elvégzéséhez, de a községfejlesztési alap felhasználásának is ez egyik legalkalmasabb területe. Az egész népgazdaságban és a vízgazdálkodásban is jól végzett munka jóleső tudatával zárjuk a hároméves terv időszakát és kezdünk hozzá az új év küszöbén ötéves tervünk első éve nagyszerű feladatainak megvalósításához. A terv nagy szervező, irányító erő, de megvalósítása csak a dolgozók lendületes, lelkesedéstől áthatott munkájával, alkotóerejének mozgósításával lehetséges. Nincs kétség az iránt, hogy ha a vízgazdálkodást irányító munkánkat, termelési célkitűzéseinket összekapcsoljuk a vízügyi dolgozók poltikai és szakmai képzettségének emelésével, gyakorlati munkánk tudományos megalapozottságának kiszélesítésével és ha a vízügyi szolgálat minden szervezetét, minden dolgozóját áthatja az a felelősségtudat, amelyet a szocializmus építésének ügye megkövetel, úgy sikerre visszük ötéves tervünk vízgazdálkodási célkitűzéseit és tevékenyen hozzájárulunk a szocializmus alapjainak lerakásához. A vízügyi és mezőgazdasági szervek együttműködésének néhány kérdése írta: DR. SOÓS GÁBOR, a Földművelésügyi Minisztérium Növénytermelési Főigazgatóságának vezetője Az öntözéses termesztés a mezőgazdasági tér. melés fejlesztésének, a termésátlagok növelésének nagy tartaléka. Növény termesztésünkben a termésátlagok kialakításának egyik fő tényezője a növények által felhasználható talajnedvesség. Ezért nagyon fontos feladatunk, hogy okosan gazdálkodjunk a természetes csapadékkal és az öntözésre felhasználható vízzel. Ennek két fő útja van: — szakszerű talajműveléssel a természetes csapadék elfolyásának megakadályozása és a talajnedvesség tartalékolása a növények részére; — a rendelkezésre álló öntözővíz felhasználása azoknak a talajoknalk, illetve növényeknek az öntözésére, ahol az egységnyi öntözővízmennyiség a legnagyobb termelési értékkel hasznosul. Annak ellenére, hogy a felszabadulás után említésre méltó eredményeket értünk el az öntözés kiterjesztésében, mégsem mondhatjuk el, hogy az e téren meglevő lehetőségeinket megfelelően kihasználtuk volna. Az öntözött terület az 1939. évi 24 000 kát. holddal szemben 1960-ig kereken 160 000 kát. holdra növekedett. Ez mennyiségileg komoly eredménynek számít. Azonban — különösen 1955-ig — öntözéses termelésünkben nem érvényesült a termelőüzemi szemlélet, nem használtuk ki megfelelően a termelés fejlesztésére az öntözés korszerű módszereit. Emiatt az öntözés, mint termelési értéknövelő tényező nem érvényesült teljes hatásfokkal. A nagyabb eredmények elmaradásának döntő oka volt kezdetleges telepeken a rizs monokultúrás termelése. Ez nem tette lehetővé megfelelő vetésforgó-rendszer kialakítását és általában a korszerű öntözési módszerek bevezetését. Hiba volt az is, hogy az öntözéses termelést gyakran olyan mezőgazdasági üzemben vezettük be, ahol a szárazgazdálkodás üzemi feltételei sem álltak teljes egészükben rendelkezésre. Végül, de nem utolsósorban, az öntözött területek tervszerű fejlesztésének és gazdaságos kiterjesztésé-
