Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-09-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 23 Hévízkincsiink hasznosítása A Közép-Dunamedence földtani felépítése következtében hazánk jelentős hévízkinccsel rendelkezik. A hévizek hasznosítása népgazdasági érdek, mert országunk mind energiahordozókban, mind vízkészletekben az egyre növekvő szükségletekhez viszonyítva, rendkívül szegény. A hévizek sokféle célra hasznosíthatók. Más vízszerzési lehetőség hiányában, ivóvízként is használhatók. (Egri vízmű.) Jól hasznosíthatók a lakosság használati céljaira, a lakások melegvíz-ellátására, (Budapest—Űj-Lipótváros.) Kedvező összetételű, magas ásványtartalmú hévizek esetén széleskörű lehetőség nyílik gyógyászati felhasználásukra is, akár ivókúra, akár gyógyfürdők formájában. A magas hőfokú termálvizek hőenergiáját lakások, középületek, fürdők, növényházak fűtésére is gazdaságosan lehet hasznosítani. A hévízgazdálkodás korszerű megoldása a komplex hasznosítás, így a hévizeket különböző berendezések alkalmazásával egyszerre több célra lehet felhasználni. Jó példa erre a hajdúszoboszlói komplex hévízhasznosítás. Itt a három hévízkút vízhozamát először energetikai felhasználásra gázleválasztókba vezetik. A vízből kivont éghető gázzal a helyszínen fűtenek, világítanak, motorokat tartanak üzemben, illetőleg a gázt palackozzák és az ország különböző részeire szállítják. A gáztalanított 75 C° hőmérsékletű hévizet elosztó szivattyúházon keresztül kertészeti növényházak, a fürdő- és üdülőépületek fűtőberendezéseibe vezetik és ott hőenergiájából literenként 15—20 kalóriát hasznosítanak. Az 50—55 C°-ra lehűlt — a fűtőtestek zárt vezetékeiben nem szennyeződött, változatlan gyógyhatású — hévizeket egyrészt a gyógyfürdőbe vezetik, másrészt ásványvízként palackozzák. A fennmaradó vízfelesleget tisztasági fürdőmedencékben, illetve az üdülőépület melegvíz-ellátására használják fel. Dr. Kocsis Árpád A vízellátás és csatornázás fejlesztése a második 5 éves tervben A magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves terve dolgozó népünk életszínvonalának jelentős emelését, ennek érdekében az ipari termelés 70 százalékos növelését, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezését tűzte ki célul. E nagy feladatok a vízellátás és csatornázás eddig még nem látott ütemű fejlesztését teszik szükségessé. A lakosság életszínvonalának, kuitúrigényeinek emelkedése megköveteli ugyanis városaink közművesítésének széleskörű kiterjesztését, e téren mutatkozó 50 éves elmaradottságunk legalább részleges felszámolását. A szocialista iparosítás gyorsabb ütemű folytatása új nagyüzemek sorának építésével jár, ezek részére mintegy napi 0,7 millió m3 víz előteremtéséről, folyamatos szolgáltatásáról kell gondoskodni. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme megváltoztatja a falu képét, az elmaradott parasztokból fokozott kultúrigényű szövetkezeti dolgozók lesznek, akik többek között a jó ivóvíz nagyobb kényelmet nyújtó, közműves biztosítását igénylik. Közműveink fejlesztését, új városi víz- és csatornaművek építését kívánja meg a kormány távlati lakásépítési programja is, mely 15 év alatt 1 millió, a második ötéves terv során 250 000 új lakás építését tűzi ki célul. Feladataink áttekintése előtt szükséges jelenlegi helyzetünk ismerete, mert fejlesztési célkitűzéseinket jelen adottságaink alapján állíthatjuk csak helyesen össze. A második ötéves terv indulásakor, 1960. év végén hazánk 10 millió lakosából kereken 3,8 millió fő, az össznépesség 38 százaléka részesül maj3 közműves jellegű vízellátásban. Az e feladatokat ellátó közműves jellegű vízellátó művek berendezés állománya az év végéig előreláthatóan a következők szerint alakul:
