Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)

1960-09-01 / 1. szám

VÍZGAZDÁLKODÁS

21

folyamatos ellátása, a perifériák és az elmaradott városrészeknek az egységes hálózatba bekapcsolása fontos és sürgősen megoldandó feladat.

E helyen elismeréssel kell nyilatkoznom a Hidrológiai Társaság miskolci csoportjának munkájáról, különösen Király Lajos okleveles erdőmérnök felsőforrásvölgyi tározótér kialakítására vonatkozó javaslatáról, mely szerint a létesítendő tározótér alagúttal kerülne összekötésbe a már meglévő Hámori tóval. Megemlítem, hogy ezen javaslat alapján a Vízügyi Tervező Vállalat az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából vonatkozó tanulmány elkészítését folyamatba tette.

E rövid ismertetés keretén belül nincs lehetőség egyes részkérdések tárgyalására, de erre nincs is szükség, ugyanis e kérdések részletes

feltárása korábbi időpontokban megtörtént. Itt ismét hangsúlyozom, hogy úgy a Hidrológiai Társaság, valamint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Miskolci Intéző Bizottsága nyilvános ankéton vitatta meg többek között Miskolc város vízellátásának kérdését, ugyanakkor az ott elhangzottak kiadványokban is megjelentek. (Miskolc város rendezési kérdései 1958. Szilléri: Miskolc vízellátásának jelenlegi helyzete és fejlesztésének lehetősége, Talló Gyula: Miskolc közműellátottság kérdései, Ankét Miskolc város energia- és közműellátásáról.)

A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága nevében köszönetét mondok az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak az eddigi hathatós támogatásért, kérve további segítségét és fokozódó támogatását.

Falusi településeink vízellátása

Magyarország lakosságának túlnyomó része a múlt század második feléig ivási célokra kismélységű ásott kutakból vette a vizet. A folyóvölgyek lakói a folyókból merték a vizet. Az ivásra használt, szennyezett, tehát egészségtelen víz jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy rosszak voltak a közegészségügyi állapotok.

Az ivóvízellátási helyzet a századforduló körüli években kezdett javulni, amikor az első alföldi artézi kút fúrása nyomán bebizonyosodott, hogy az Alföldön is lehet egészséges, jó ivóvizet nyerni. A rossz minőségű talajvíz, folyóvíz használatával szemben tehát a mélységi víz feltárása vette kezdetét. A mai helyzet az, hogy az Alföld és igen sok dombvidéki település ivóvízellátásában a mélységi, védett vízkincsnek fontosabb egészségügyi és gazdasági jelentősége van, mint a talajvíznek. Nincs még egy ország, ahol olyan nagyszámú és kizárólag az ivóvíz szükséglet kielégítésére szolgáló fúrt kút volna. A jelenleg folyamatban lévő országos kútkataszterezés felvételi adatai alapján kb 30 000-re becsülhető az artézi kutak száma, amiből mintegy 9 000 a közkút.

Falusi lakosságunk ivóvízellátása azonban az ország egyik-másik tájegységén ma sem kielégítő. A községek lakosai gyakran panaszolják, hogy nélkülözik az egészséges, jó ivóvizet.

A jó ivóvíz az élet egyik fő feltétele. A megfelelő minőségű és kellő mennyiségű ivóvíz hiányában a települések nem fejlődnek, sőt visszafejlődnek. A rossz minőségű ivóvíz heveny megbetegedéseket, járványokat okozhat. Vannak olyan, főleg ásott kútból származó ivóvízként használt vizek, amelyek fogyasztása nem jár gyorsan bekövetkező ártalommal, de hosszabb használat után idült megbetegedéseket, ellenállóképességcsökkenést,