Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-09-01 / 1. szám
18 VÍZGAZDÁLKODÁS — Jó példával kell a dolgozók előtt járni — mondja tovább Vasadi elvtárs. — A dolgozók látták, hogy szinte a semmiből teremtettük meg gépjavító üzemünk ragyogó kultúrtermét, berendezését, a szállodai szobákra emlékeztető tiszta, fehér munkásszállást. Szív kell ide, meg néhány jó szó. Higyjék el, a dolgozók nagy többsége szívesen segít, ha látja és élvezi saját munkája eredményét. Ez a szellem meglátszik a hivatali munkában is. Hiába épül meg sokezer hold öntözőtelep, ha a hasznosításról nem történik megfelelő gondoskodás. Sok termelőszövetkezet csak most kezdi megismerni az öntözés mesterségét. Itt kézenfogva, türelmesen kell tanítgatnunk a nagyüzemi belterjes gazdálkodásra, a helyes vízgazdálkodásra, a kis parcellák műveléséhez szokott gazdákat. Elő kell készülni a jövő évi további fejlesztési munkákra. A tiszafüredi rendszerben, Mezőtúron öntözőfőcsatornákat, kiágazó csatornákat kell létesíteni, hogy a leendő öntözőtelepekhez közelebb kerüljön a víz. Tiszasülyön a Kiszeseket is bevonjuk a munkába. Négy váltásban — kéthetenkint — mintegy 200 Kiszes fiatal fog dolgozni öntözőfőcsatornák építésén. A Jászságban is sok még a tennivaló. Még az idén kb. 1500 kh kútöntözést terveznek, jövőre még többet. KATÓ JÁNOS technikus, az igazgatóság társulati csoportjának vezetője mondja: — Vannak területeink, ahonnan már 7—10 nap alatt le tudjuk csapolni a belvizeket. Ez nagy eredmény a régi 30—40 napos levezetési idővel szemben. Villogón, Tiszasülyben, Tiszaderzsen elkészültek a modern, nagyteljesítményű szivattyútelepek. Itt nem lesz már akadálya annak, hogy a tanácsok, vagy a társulatok rendbehozzák a részükre átadott — mintegy 2 ezer km hosszúságú — harmadrendű belvízi gyűjtőcsatornát. Gondoskodni fogunk a kártokozó vizek leszivattyúzásáról. Ebben az évben a társulatok is jelentős munkát teljesítettek. 160 ezer kh-n 163 ezer m3 földmunkát és más karbantartási munkát hajtanak végre, 3.5 millió Ft értékben. NEMES GERZSON főmérnök, a műszaki vezető helyettese, mosolyogva szól közbe: — De azért ne feledkezzünk meg az árvízről sem. Az idén szerencsénk volt. A kedvező hóviszonyok a Kárpátokban, a lassú olvadás, nem okozott különösebben nagyobb vízjárást a Tiszán. De valamikor! — 1888- ban Sarudnál lépte át a gátat az áradat és elhatolt 50—60 km messziségre, egészen a Hortobágy—Berettyó csatornáig. 1919-ben, majd 1932-ben és 1940-ben volt igen magas vízállás a Tiszán. 1958- ban Nagykörű és Kőtelek között keletkezett jégdugó duzzasztotta fel a vizet. Csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett elkerülni a gátszakadást. Hosszú km-eken keresztül építették a gát tetejére a nyúlgátakat, mert a víz helyenkint a gát koronájánál is magasabra emelkedett. Erről sokat tudna még mesélni Dombóvári György gátőr is, aki a közelmúltban kapott magas kitüntetést: Tanácsköztársasági Érdemrendet — fejezi be Nemes főmérnök. — Igen — mondja tovább Vasadi igazgató, — bár most semmi veszély nincs, mégis mindig készenlétben állunk. Kitűnő árvízvédelmi gárdánk van. Tagjai nagyrésze komoly műszaki képzettségű, legtöbben a katonaságnál utász szolgálatot teljesítettek. De gépekkel is fel vagyunk szerelve kellően. Modern, légnyomásos cölöpverőink, szádfalverőink vannak, s motoros rohamcsónakokkal, villanyfejlesztő berendezésekkel is el vagyunk látva. Az árvízvédelmi osztag vezetője, HEGEDŰS LAJOS főmérnök, „Kiváló dolgozó”, aki ácssegédből lett egyetemi adjunktus, mielőtt az igazgatósághoz került volna. Munkatársai nagyra A javítóműhely egyik korszerű munkagépe.
