A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai - A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (1984)
3. Gazdálkodás a vízkészletekkel - 3.2. Vizkészleteink kihasználtsága és hasznosíthatósága
Az ipari vízhasználatok számottevő mennyiségi növekedése az egyre jobban terjedő víztakarékos technológiák miatt nem várható. Lényegesen bizonytalanabb azonban a víz minőségének az alakulása. Ebben a vonatkozásban kedvezőek az NSZK és Ausztria eddigi beavatkozásai, ahol a vízlépcsőkkel együtt megépítették a szennyvíztisztító berendezéseket is. A nagyobb települések {Linz, Bécs) ipari és települési szennyvizei is megtisztítva kerülnek a Dunába. Legifon- tosabb számunkra a Morva és a Vág folyót, valamint a hazai Du na-szakaszt terhelő szennyvizek tisztítása, aminek a Nagymaros—Adón y közötti kavicsterasz értékes partiszűrésű ivóvizeinek védelme miatt van különös fontossága. A más vízgyűjtőbe történő átvezetések közül reálisan csak a Rajna—Majna—Duna-csaforna üzembe helyezése után, a 90-es években leket a Majna völgyébe történő kisebb mértékű átvezetéssel számolni. A vízhasználatok és a vízátvezetések miatt összességében a Duna kisvízi készletének legfeljebb 5—8%-os csökkenése várható 2000-re. A Duna vízgyűjtőjén a hegyvidéki tározók ossz térfogata jelenleg 2,5 milliárd m3, a tervezett további fejlesztésnek főleg gazdasági és környezetvédelmi szempontok szabnak határt. Ezek a tározók azonban inkább növelik, mintsem csökkentik a kisvízi készletet, így részünkre kedvező hatásúak. A Tisza-völgyben a vízgazdálkodási fejlesztési lehetőségeinket Csehszlovákia, Szovjetunió és Románia tiszai vízgyűjtőjére eső részeken történő beavatkozások befolyásolják. Általánosságban megállapítható, hogy a jövőbeli nagy vízfelhasználási előirányzatok ma már nem tekinthetők reálisnak. A Sajó, a Bódva, a Hernád, a Ronyva és a Bodrog vízrendszerében készletcsökkenéssel elsősorban a kelet-szlovákiai öntözések nagyobb fejlesztése esetén keld számolnunk. A klíma- és 'talajviszonyokból következtetve, csak az eddig bejelentetteknél kisebb fejlesztés valószínű. A tározóépítések legnagyobbrészt befejeződtek, már csak kisebb ivóvíztározásokat irányoztak elő. Az említett vízfolyásokon a víz minősége általában megfelelő, II. osztályú, kivéve a Sajó IV. osztályú vizét. A Szovjetunió felől érkező vizek minősége I. osztályú, sem ebben, sem a mennyiségben változás nem várható. A tiszai vízkészlet-gazdálkodás külföldi befolyásolásában Románia a meghatározó. A lefolyó vizek mennyiségében és a vízjárásiban alapvető Váltózás nem várható. A korábbi tervékiben előirányzott átvezetések, nagyobb öntözővíz-kivételek valószínűen csak nagy távlatban valósulnak meg. A vizek minősége azonban ma általában II. és III., kisebb részben IV. osztályú, így elsősorban ezekre kell tekintettel lenni. összegezve megállapítható, hogy a Duna távlati hasznosításának tervezésénél reálisan a jelenlegi nagyságrendű és időbeni lefolyású vízkészlettel, továbbá a 'hazai szakaszon némi vízminőségromlással kell számolni. A Tisza völgyében megfelelő lehetőségekkel rendelkezünk a készletcsökkenés ellensúlyozására i(pl. dunai vízpótlás). A figyelmet és az erőket itt is a vízminőség-védelemre kell' koncentrálni, mind a hazai, mind pedig nemzetközi vonatkozásban. A vízigények és a vízhasználatok A vízkészlet-gazdálkodás gyakorlatában a vízigény egyrészt normatívákon alapuló tervezési kategória, másrészt a vízjogi engedéllyel megszabott határérték. A ténylegesen igénybe vett vízkészlet a vízkivétel vagy a frissvízhasználat, míg az elpárolgó, a termékbe épülő víz- mennyiség a vízfelhasználás, vízfogyasztás. A vízhasználatok három csoportba sorolhatók: —I Azok, amelyek a csapadékot és a felszínközeli víztartók vizét közvetlenül hasznosítják (növénytermesztés, erdészet), ma még a vízmérlegünknek nem elemei. — Azok, amelyek a vizet vízkivételi berendezések segítségével veszik ki a felszíni vagy a felszín alatti víztartóból és használat után — 'többnyire szennyezetten — ugyanoda vagy más víztartóba eresztik vissza. A vízkészlet-gazdálkodás jelenleg elsősorban az ebbe a csoportba tartozó vízszükségletekkel és használt vizekkel foglalkozik. — A vízhasználók harmadik csoportja a folyók és a tavak vizét a mederben hasznosítja. Ilyenek : a vízi közlekedés, a vízparti üdülés, a halgazdálkodás, a vízerő-hasznio- sítás, a vízi haszonnövények kitermeiébe stb. A vízkészlet-gazdálkodás ezekkel a használatokkal csak részlegesen foglalkozik, mivel ezek általában nem használják el a vizet számbavételre érdemes meny- nyiségben. Az 1980. évi vízigényeket és frissvízhaszná- latőkat а 14., а 15. és а 16. táblázat tartalmazza. Az öszes vízigény a Duna és a Tisza vízrendszere között 55—45%-ban oszlik meg. A felszín alatti készleteket igénybe vevő vízművek a településhálózatnak megfelelően elosztottak. A 14. táblázat A felszíni vízkészletet terhelő vízigények (1980) millió m3/óv Vízigény Dunavízgyűjtő Tisaavízgyűjitő Országos összesen Lakosság (közműről) 133 43 176 Ipar 2491 1495 3986 öntözés 445 1135 1580 Halgazdaság 112 154 266 összesen 3181 2827 6008 34
