Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
lázatban valamennyi vízgazdálkodási szempontból jelentősebb vízfolyás torkolati szelvényére vagy határszelvényeire és néhány jellemző víz- hozam-nyilvábtartó állomására a legfontosabbnak ítélt vízhozammutatók számértékeit is megadtuk. A vízfolyások hossz-szelvényei azonban — az ábrázolás méretarányából következő leolvasási pontossággal — teljesebben jellemzik bármely vízfolyásunkat. 2.4. Felszín alatti vizek 2.41. Az ismeretek alapvető forrásai A felszín alatti vizekkel 'kapcsolatos ismereteink egyik legalapvetőbb forrása az ország Mélyfúrású Kútjainak Katasztere (I—X. kötet). A mintegy 59 ezer kút adatait tartalmazó gyűjtemény évente mintegy 700—1000 kút műszaki- vízföldtani adataival bővül. Az adatok a kutak építéskori állapotára, vagyis különböző időpontokra vonatkoznak, s ennélfogva a vízszintek — víznyomások összefüggéseinek, kölcsönhatásainak és azok időbeliségének elemzésére közvetlenül nem adnak módot. Kitűnő lehetőséget nyújt viszont a kataszter a vízadó rétegek térbeli elhelyezkedésének feldolgozására, ábrázolására. A felszín alatti vizekre vonatkozó ismereteinkhez alapvető adathalmazzal járulták hozzá a megfigyelő-hálózatok. Legrégibb múlttal a talajvízészlelő hálózatunk rendelkezik. A talajvízmozgás törvényszerűségeinek kutatására már a század elején észlelőhálózatot építettek ki a Duna—Tisza közén; a mai hálózat üzemelő kútjainak száma kb. 1700. Rétegvizeink megfigyelését kétféle hálózaton is végzik. Az Alföld negyedkori képződményeinek térképezésével összefüggésben eddig 75 megfigyelő kutat létesített és észlel a Magyar Állami Földtani Intézet, az É—D és К—Ny irányú szelvények mentén. Az észlelések a „zavartalan” állapotra jellemző törvényszerűségek vizsgálatához szolgáltatnak adatokat. A vízügyi szolgálat ma már 217 — használaton kívüli — kút bevonásával rendszeresen végzi a rétegvizek megfigyelését, jórészt a nagytömegű rétegvízkivételek környezetében. A jelenlegi észlelési rend szerint a pozitív kutaknál havi egyszeri manométeres vízszintészlelést, a negatív kutak kb. 40%-ábam különféle típusú műszerekkel folyamatos regisztrálással, 60%-ánál különféle gyakorisággal (heti 1—2-szeres, havi 1-szeres) vízszintmérést végeznek. A víztermelés hatásainak megfelelő elő re jelezhetősége érdekében 1977-ben elkezdődött a 2000 m3/d-nál nagyobb kapacitású felszín alatti.vizet termelő vízművekre az üzemi mérések és megfigyelések adatszolgáltatása. A kijelölt vízművek termelőkútjai esetében a kötelező adatszolgáltatás kiterjed: — a nyugalmi vízszínt mérésére (termelő kutaknál havi egyszeri mérés, a termelés egy órás leállítása után mért adatok alapján számítva) ; — az üzemi vízszint és az ehhez tartozó vízhozam rögzítésére (havi egyszeri mérés alapján); — a vízhőfok és — a kitermelt vízmennyiség, az üzemnapok és üzemórák számának megadására. Ezen túlmenően az értékeléshez megadják az üzemeltetés módját, a 'kúton végzett egyéb munkálatokat (szivattyúcserék, kúttisztítás, egyéb mérések). A vízműhöz tartozó helyi figye- lőkutaknál napi egyszeri mérés alapján havonta rögzítik a maximális, — az átlagos — és a minimális nyugalmi vízszint-értékeket. A regionális depresszió és a rétegparaméterek megállapítása céljából 1976 óta a termelő- kutakban kb. évi száz nyomásemelkedési mérést végeznek. A karsztvizet figyelő hálózat mintegy 300 megfigyelő kútja elsősorban a Dunántúli-középhegység területén működik. A rétegvizekre vonatkozóan további ismereteket ad a termelő kutak vízminőségi paramétereinek időszakos ellenőrzése, értékelése. 2.42. Vízkészlet-alapfogalmak és az értékelés alapvető szempontjai Az ország területén — a csapadék-tevékenységből eredően — vannak helyben képződő, továbbá az országhatáron túli vízgyűjtőkön lehullott csapadék lefolyásából származó s az ország területén átfolyó vízkészletek. Az átfolyó készletek döntő hányada a felszíni vízkészletekhez tartozik, kisebb része pedig lassú, felszín alatti áramlással lépi át az országhatárt ott, ahol erre a feltételek kialakultak. A helyben keletkező készletek egy része lefolyik, és felszíni vízkészletként távozik az országból, más része a felszín alá szivárog. A felszín alatti vizek hidraulikai sajátosságaik szerint nyomás alattiak és nyílt tükrűek lehetnek. A nyílt tükrű vizek szabad vízfelszínűek, nincs nyomásuk s rehdszerint az élső vízadó szintet képezik. A nyomás alatti vizek nyomása nagyobb az atmoszferikusnál s több, vagy kevesebb vízzáró fedővel rendelkező vízadó rétegben, ún. összle- tekben helyezkednek el. Természetes, zavartalan körülmények között nyitott tükrű rendszerek esetében a vízszint ingadozási zónán belül időszakosan tárolt, a minimális vízszint alatt pedig állandóan, tartósan tárolt vízkészletről beszélhetünk. Nyomás alatti rendszeréknél a vízadó' rétegek telítettek, a tárolt vízkészlet állandó. 85
