Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
A miskolci szennyvizek ismét növelik a víz szervesanyag-tartaLmát. A Sajó torkolat közeli szelvényében is még jelentősen szennyezettebb a víz, mint a befogadó Tiszáé, különösen az NH/,+ tekintetében. A Hangony a Sajóba ömlő kisvízfolyás. Az olykor Űzd belterületét is fenyegető árvízviszonyokat részletesebben a 49. melléklet mutatja. Az ábrán megadjuk a különböző szintekhez tartozó árhullámok évi átlagos számát (az árhullámok hossza szerint rendezve), és megadjuk a szintekhez tartozó árhullámok számának gyakorisági eloszlását is. A rendezendő területeket veszélyeztető árhullámok víztömegéről a nomogram bal oldali ábrája tájékoztat. A Hangony patak hasznosítható természetes vízkészletének jellemzését az 51. melléklet mutatja. A Sajó rendszerének kisvízfolyásain épültek meg az első, és máig is a legnagyobbak közé tartozó tározóink, azzal a céllal, hogy az iparosodott vidék vízellátását biztosító regionális vízellátó rendszer vízbázisául szolgáljanak. A viszonylag heves lefolyású és ugyanakkor iparvidéken átfolyó Hangony patak hidrológiai szempontból kitűnő tározási lehetőségeinek hidrológiai hossz-szelvényét az 50. melléklet mutatja; ez a patak teljes hosszára a 'tározási teljesítőké- pességi függvényt is szolgáltatja. A nomogram használatát a patak jellegzetes szelvényének tényleges tározási lehetőségeit is jól jellemző példa magyarázza. A Hangony patak Ózd feletti szakaszán a víz kevésbé szennyezett, kevés szerves anyagot, ammóniumiont (NH4+) és nitrátiont (NO:l~) tartalmaz, oldott oxigénben pedig gazdag (7,6— 11,9 mg/1). Viszonylag nagy az összes oldott só tartalma (690—730 mg/1) és az összes keménység értéke is (25—31 CaO mg/1). A város kommunális és ipari szennyvizeinek hatására a patak vize gyakorlatilag szennyvíz jellegűvé változik, szinte minden vízminőségi összetevő szempontjából. A Bódva vízgyűjtőjének 51%-a, 876 km2 jut csehszlovák területre. A patak rendszeres karbantartásra szoruló medre Bódvaszilas és Szalonna, valamint Szendrőlád és Szendrő között viszonylag szűk völgyben, hegyek között folyik. A két szűkület között, a Rakaca beömlésénél, a völgy szétterül, illetve Szendrő alatt, Edelény- nél már a Sajó szélesebb völgyébe lép. A vízfolyás vizét több helyen, Bódvaszilas- nál, Edelénynél malom csatornák osztották meg; ezek maradványai még most is szállítanak vizet. A Bódva vízjárásának jellegzetességeit a Sajóéval és a Hernádéval összevetve már bemutattuk. A patak vízhozamainak jellemzését az 52. melléklet mutatja. A vízhozamnomogram kidolgozásánál az adatokat csak 1977-ig használtuk fel: a frissebb adatokat a bukoveci tározó üzeme már befolyásolja. A legutóbbi időkig számos malmot hajtó patak jelentős törpeerőművekkel hasznosítható vízerőkészletét az 1.—29. ábra elméleti vízerőkészlet hossz-szelvénye jellemzi. Az ábra használatát bemutató példa egyben a tényleges lehetőségekre is szolgáltat számértékeket. Megjegyezzük, hogy a Bódva a nemzetközileg használatos elhatárolási módszerek szerint még pataknak minősül; ez nemcsak azt jelenti, hogy vízjárása a mellékvízfolyásai között is jelentősen változik, hanem azt, hogy vízhozamai kisebbek annál, sem mint a vízfolyás medre folyószabályozási eszközökkel, megfelelő hossz- és keresztirányú művekkel állandósítható lenne. A csak patakszabályozási eszközökkel rendezhető vízfolyás vízállásadatai pontról pontra a mindenkori mederállapotnak, a szakaszt érintő újabb kotrásoknak vagy beépített eséscsökkentő műtárgyaknak a függvénye; ezért a duz- zasztási szinteket is figyelembe vevő, vízállástól függő vízenergia-készlet értékelésének nincs jelentősége. A Bódva patak vize egy-két, viszonylag szennyezettebb vízmintától eltekintve a tiszta kategóriába sorolható. A víz kevés szerves és szervetlen anyagot .tartalmaz, oldott oxigénben gazdag. A patak vizének minőségét jellemzi továbbá a víz viszonylag nagy NOt_-tartalma (8,5^0,00 mg/1). A Hernád vízgyűjtő területéből 4423 km2 (82%) Csehszlovákiához tartozik. Ottani szakaszán a nagy esésű Gölnic és a viszonylag nagy vízgyűjtőjű Tarca a legfontosabb mellékvize. A magyar szakaszon Vizsolytól BeLsőbőcsig a folyó a Zempléni hegység lábához szorul; említésre méltó bal parti mellékvize a kis Gönci patakon kívül nincs. A völgy maga azonban legnagyobb részén 5—10 km széles, úgyhogy a folyó jobb partját kiterjedt, lapos ártér követi, amelyet a Bódva és a Hernád közötti dombvidék, a Cserhát felől érkező több kisebb patak szel át. Jelentősebb közülük a már említett Vadász patak mellett a Bélus és a Vasonca. Az anyamederből két mellékág — a Hernádszur- doknál kiágazó 68 km hosszú Kisihernád—Bársonyos malomcsatorna, valamint a Belsőbőcsnél kiépített, a Kesznyéten melletti erőtelephez vezető üzemvízcsatorna — ágazik ki. A folyó esése a határnál 100 cm/km, a torkolatnál 40 cm/km. Magyarországon a Hernád kavics—homok hordalékkúpon folyik, ezért egy-egy nagyobb árvíz során könnyen változtatja helyét. Például 1955-ben Hidasnémeti alatt a 94 + 600 fkm szelvényben szakadt át egy 1,9 km hosszú túlfej - lett kanyar, aminek következtében a hidasnémeti szelvényben a vízsebesség 50—80%-kal megnövekedett, és a mérce vízhozamgörbéje is megváltozott. A meder Gesztely környékén erősen feltöltődő jellegű. A duzzasztóművek bőgőiben is jelentős a feliszapolódás. A folyó vízjárási sajátosságaira a Sajóval történő összehasonlítás során már kitértünk. A Hernád vízhozamviszonyait részletesebben az 53. melléklet mutatja be. A kisvízhozamokat mutató hossz-szelvényen a Bársonyos és a Kesz- nyéteni csatorna vízszállítását feltüntettük. A 71
