Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
át a kanyarokat, utoljára pedig, — 1978-ban — a torkolati kanyart metszették le. Az átvágások hatása a vízállásadatokon kimutatható. A vízhozamviszonyokra, elsősorban az árvízi tetőzésekre, a határon túli folyószakasz árvédelmi töltéseinek a megépítése van hatással. A vizsgálatok szerint az utóbbi két évtizedben az árvízi helyzet stabilizálódott. A vízhozamviszonyokat részletező 42. melléklettel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a kis- és középvízhozamok eloszlásának számítása a teljes rendelkezésre álló vízhozamadatsor fel- használásával, az árvízhozamok eloszlásának meghatározása azortban csak a mai állapotra jellemző legutóbbi húsz év nagyvízhozam-ada- taiira alapozva történt. Az 50 km hosszú hazai vízfolyásszakaszon a vízhozamok gyakorlatilag nem változnak, ezért hidrológiai hossz-szelvények nem készültek. A Szamos beágyazott medrében hajóútkitűző szolgálat tevékenykedik. A vízfolyás hajózhatóságát jellemző hidrológiai adatokat, eloszlás- függvényeket a folyó ferde tengelyű koordináta-rendszerben ábrázolt hossz-szelvényével ösz- szeépítve az I.—25. ábrán mutatjuk be. A Szamos vize szerves anyagokban (a KOIp átlagértéke 16,8 mg/1), oldott ásványi anyagokban (300—500 mg/1) gazdag, időnként igen nagy a víz ammóniumion- (NH4+), vasion- és mangánion-, valamint az extrahálható anyagtartalma. Évenként több alkalommal észlelhető ki- sebb-nagyobb mértékű rendkívüli szennyeződés levonulása. A Kraszna eredetileg a Szamos mellékvize. A múlt század végén közvetlenül a Tiszába kötötték, a Szamos torkolata alatt 3,5 km-rel. Alacsony és alföldi jellegű vízgyűjtője 3142 km2, lefolyása ennek megfelelően kicsi, sokévi átlaga az alföldi viszonyoknak megfelelő 1 1/skm2. A síkvidéki vízgyűjtőről elsősorban az olvadá- sos árvizek idején alakulnak ki jelentős nagyságú tetőző vízhozamok. A vízfolyás vízhozamviszonyait a 43. melléklet mutatja. A határszelvényhez érkező Kraszna vize jelentős mértékben szennyezett. A vízminták többségének nagy az oxigénfogyasztása (KOIp átlagértéke 16,5 mg/1,) biokémiai oxigénigénye (BOI5), NH4+ lebegő anyag, valamint az extrahálható anyagtartalma. Az érkező vízben az ol • doit oxigén több alkalommal nem volt meghatározható mennyiségben. A Bodrog vízgyűjtő területe 13 579 km2, a Tiszanmedence 8,6%^a. Ennek a vízgyűjtő területnek az 55%-a csehszlovák, 36%-a pedig szovjet területre esik. A vízhálózat legyezőszerű. Legjelentősebb ága a Latorca, amelyet a Tapollyal való összefolyás után neveznek Bodrognak; a folyó magyar szakaszának hossza 49,7 km. A legyezőszerű vízgyűjtő hegyvidékéről a vizek nagy eséssel érkeznek a hegyek lábához, ahol az esés hirtelen lecsökken és a síkságon az árvizek összetorlódnak. A szabályozások előtt a hegységekből lefutó vizek a síkságon medret sem alakítottak ki, így a környék elmocsaraso- dott; a Bodrog magyarországi szakasza ennek az összegyűlt víznek a túlfolyója volt. A szabályozások után az esés változatlanul kicsiny, mindössze 3 cm/km. A Tiszalöki Duzzasztómű a kis esésű folyón a határon túlra visszaduz- zaszt. A Bodrog vízjárása a Felső-Tiszáéhoz hasonló, a 10%-os valószínűségű árvíz és a középvízhozam aránya NQjo°„ KÖQ = 8’ a középvízhozam és a 95%-os r^eghaladási gyakoriságú kisvízhozam aránya KÖQ KQ^ _ 17,5‘ Az árvizek áprilisban jelentkeznek, a legszárazabb hónap a szeptember. Decemberben másodlagosan jelentkeznek nagyvizek. Ez a víz járási kép azonban csak az átlagokra vonatkozik. A legnagyobb árvizek bármelyik hónapban jelentkezhetnek. Elsősorban az árhullámok száma alapján lehet a vízbő időszakokat jellemezni; a legkevesebb árhullám szeptemberben és január—február körül alakul ki. A határon túl épült 550-10G m3 tározó a vízgyűjtő mintegy 30%-ának a vízjárását befolyásolhatja. A legnagyobb a Laborcon épült, Miha- lovcénál 304-106 m3 tározótérfogattal, a másik nagy tározó az Ondaván létesített 187-10G m3 tározótérfogatú Domasa tározó. A Latorcán épült 53 -10G m3 tározótérfogat kifejezetten árvízcsökkentő célokat szolgál. Ezeknek, valamint a szlovákiai vízrendezéseknek a hatását statisztikai úton kimutatni még nem lehet. A tározók üzembe helyezése után — időjárásra is visszavezethető okok következtében — többször észleltek az addigi maximumnál nagyobb árvízhozamot; ezeknek kialakulását a csehszlovák területen végzett folyószabályozási munkák is befolyásolhatták. A folyó jellemző vízhozamai a magyarországi szakaszon alig változnak. A 44. mellékleten bebemutatott árvízi és középvízi hidrológiai hosszszelvény és a csatlakozó felsőberecki vízhozamnyilvántartási szelvényre vonatkozó eloszlás- függvények tűrési sávjaikkal együtt megadják a vízfolyás bármely szelvényének adott valószínűségi vízhozammutatóit.. A hossz-szelvény alapján .becsült érték megbízhatósága is jól jellemezhető. A vízfolyás vízkészlete elsősorban mezőgazdasági szempontból igen értékes, hiszen a tiszalöki duzzasztás folytán jelentős területekre juttatható el a víz gravitációsan, vagy viszonylag kis emeléssel. A mezőgazdasági vízhasznosítás szempontjából fontos jellemzőket az I.—26. ábra mutatja; az ábrán a különböző vízigényekhez megadjuk az évi legnagyobb öszefüggő vízhiányos időszakok hosszának a valószínűségi eloszlását, az évi maximális vízhiányok eloszlását s 65
