Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
azt a következtetést vonták le, hogy a felső szakasz rendezése vízjárásváltozást okozott: a völgyfenék vízveszteségeinek megszűnése, a talajvizet megcsapoló főmeder a kisvízhozamok megemelkedésével járt. A vízjárásváltozás azonban statisztikailag megnyugtató módon nem igazolható; mivel a legutóbbi két évtizedben 1980-dg a korábbiakhoz (1952., 1962.) hasonló aszályos időszak nem volt. A fehérvárcsurgói bánya egyenletesen termelt vizének legnagyobb része zárt vezetéken át Székesfehérvár ivó- és ipari vízellátását szolgálja, illetve mint használt víz a Dinnyés—Kaj- tori-csatornának a vízhozamát növeli. A fehérvárcsurgói Vaskapu szelvényben épült közel 20 millió m3 térfogatú tározó a Gaja pataknak a vízválasztó szintje fölé való emelését, a patak vizének a szomszédos, Mór-bodajki víz völgyébe való átvezetését szolgálja; a tározótérfogat jelentékeny hányada tehát jelenlegi állapotában még nem működő holttér. A nagy tófelületen azonban az érkező árhullámok már ma is teljesen ellapulnak; a beavatkozások előtti időszákra feldolgozott árvízi hossz-szelvény Gaja alatti szakasza nem a mai viszonyokat tükrözi. A mai körülmények között a Mór-bodajki vízbe vezetett árvizek csak ideiglenes, néhány évre terjedő állapotot tükröznék, így annak jellemzése nem lehetett feladatunk. A középvizek alakulását az egész vízfolyás szempontjából a bányavíztermelés csak kismértékben alakítja; a bevezetett bányavizek nagyságrendben azonosak az elapadt források vizével. A kisvizek értékei mindenképpen a helyben és időben sűrűn változó bányavizek közvetlen függvényei, így azonban időtálló feldolgozás nem készíthető; a vízfolyás vízhozamviszonyait a 25. melléklet hidrológiai hossz-szelvényei mutatják. A Veszprémi Séd vizének minőségét jellemzi a víz nagy NH/,+- és szervesanyag-tartalma. Ennek hatására romlik a Nádor-malom csatorna vizének minősége is; a Sárvíz-csatorna vizének minősége pedig a szennyvízelvezetések időszakát kivéve is csak korlátozottan elfogadható. A Kapos vízgyűjtő területe 3242 km2. A viszonylag hosszú Ny—K-i irányú vízfolyás a somogyi dombokon ered; a löszös területről sok párhuzamos völgyön át futó kisebb patak csatlakozik a befogadóhoz. E patakok vízgyűjtői alacsony fekvésűek, s völgyeikben számos halastó (újabban tározómedence is) lassítja az árhullámok levonulását. E kisebb vízfolyások mellett a Baranya patak a Mecsek egyik legnagyobb vízfolyása, magasabb (résziben karsztos) vidékről szállít jelentősebb árvízhozamokat és kisvizeket is. A Kapóshoz a bal parton betorkolló Koppány patak a befogadó felső szakaszához hasonló párhuzamos vízfolyásrendszer főbefogadója; a fővízfolyáshoz sorozatosan csatlakozó mellékvizek a vízfolyás vízjárását kiegyenlítettebbé teszik, az esőzéses árhullámok viszonylag laposak, de időtartamuk hosszú. A vízgyűjtő vízhálózata magyarázza, hogy a Kapóson elsősorban a tavaszi olvadásos árvizek okoznak gondot (1947., 1963), és az esőzések csak kivételesen — nagy kiterjedésű stagnáló frontok esetén — alakítanak ki az egész vízfolyásra kiterjedő árvizet (1965.). A Kapos felső szakaszát az elmúlt két évtized során rendezték; a malomcsatornákat felszámolták, a vizenyős völgyfeneket lecsapolták, a főmedret kotrással jelentősen bővítették, mélyítették. Ebben a két évtizedben a Kapóson rendkívüli kisvizek nem jelentkeztek; a korábbi minimális vízhozamoknál kisebb vízhozamot nem mértek. A Kapos szennyezettsége Kaposvár részben biológiailag tisztított szennyvizeinek, részben a cukorgyártási kampány időszakában elvezetett szennyvizeinek a következménye. A vízfolyás minőségében a cukorgyári szennyvizek elvezetése nélküli időszakban főképpen az NH(+ a meghatározó vízminőségi összetevő, egyébként pedig a víz szervesanyag-tartalma. A Kapos szennyezett vize — a Balaton-víz levezetésének időszakát kivéve — a Sió-csatorna vizének minőségét is jelentős mértékben lerontja. A Kapós vízhozamviszonyait a 26. melléklet vízhozamnomogramja részletezi. A Baranya patak Magyarország egyik legrégebben megfigyelt kisvízfolyása, amelynek vízjárása a befogadó Kapós vízjárását alapvetően módosítja. Az Orfüi patakból és a Kaszárnya patakból kialakult patak a Mecsek E—Ny-i lejtőiről, a Hegyhát és a Zselicség dombjairól még több mellékvizet vesz fel. A két felső vízfolyást jelentős karsztforrások táplálják, amelyeket ugyan foglaltak, de a használt vizek a vízfolyásba jutnak és így a természetes vízjárás gyakorlatilag változatlan. Az Orfüi patakon épült négy tározónak a hatása is elenyésző, mert egyrészt minimális vízgyűjtő területűek, másrészt a tározók üdülési célokat szolgálva állandóan feltöltve állnak, és a felülről érkező vizeket csak hidraulikai úton transzformálva engedik tovább. A patak vízho- zamviszonyairól a 27. melléklet tájékoztat. A Karasica a Duna utolsó magyarországi mellékvize. A Mecsek déli lejtőin eredő patak már a határon túl ömlik a Dunába. Csaknem 1000 km2 vízgyűjtő területéből 767 km2 a magyar terület. Gyakorlatilag inkább a Dráva bal oldali mellékvize, de a Dráva irányába haladó patakot jugoszláv területen a Pélmonostor—Brezdán közötti dombvonulat a Dunába tereli. A Mecsek legmagasabb csúcsát is magába foglaló vízgyűjtő terület átlagos magassága elég kicsiny; a déli lejtőkről érkező vizek csak viszonylag hosszú út után csatlakoznak a főághoz, amely maga is hosszú, széles völgyben haladva hagyja el az országot. A sok mellékvízfolyás közül a Vasas—Belvárdi víz és a Villány— Pogányi vízfolyás a jelentősebb. A lefolyást hosszú völgyekbe épített halastavak sorozata és a Belvárdi vizen épült tározó is mérsékli. A vízhozamviszonyokról a 28. melléklet tájékoztat. A vízfolyáson megépült halastavak és az említett tározó mellett sorozatnyi tározási lehető53