Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 10. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

ez a leszűkített értelmezés vízgazdálkodásunk államközi kapcsolataiban is. Ahhoz, hogy a külföldi eredetű vízforrásokra támaszkodó meglevő, vagy várható vízhasználatok biztonságát, illetve az ezek vízellátásához vagy vízpótlásához szükséges vízmennyiségek egyezménybeni garantálását reális együttműködési célként lehessen elfogadni, két körülményt kell előzetesen megvizsgálná. Egyrészről tárgyszerű elemzéssel bizonyossá kell tenni, hogy a határokon túlról érkező vízmennyiség jövőbeni csökkenésének, vagyis a felsőbb vízgyűjtőbem vízelhasználás (öntözés, más vízgyűjtőbe történő átvezetés stb.) hazai szempontból mértékadóvá válható növekedésének megvannak a reális természeti, műszaki és gazdasági előfeltételei; másrészről tisztázni kell, hogy a hazai vízhasználatok hazai forrásból történő vízellátása milyen költségekkel, illetve nehézségekkel jár, vagyis milyen mértékűek és természetűek a külföldi eredetű vízszolgáltatás biztosításának érdektényezői. Ha az együttműködésnek ez a két alapvető fontosságú vízgazdálkodási adottsága nincs előzetesen tisztázva, a készletmegosztási egyezményre irányuló kezdeményezés eszmei síkúvá válik és kedvezőtlenül befolyásolja a kapcsolatok légkörének alakulását.

A vízminőségvédelmi és vízminőségi kárelhárítási együttműködés vízgazdálkodási adottságai mind a történetiség, mind a területiség vonatkozásában az árvíz- és belvízvédelem kérdéseivel ellentétesnek tekinthető helyzetben merülnek fel. Ezen a téren egyik Kárpát-medencei, vagy Duna-völgyi országban sem alakultak ki még az eredményes és hatékony megoldás modelljei (mint ahogy ilyenekről világviszonylatban is alig lehet még szó), amelyek az együttműködés vízgazdálkodási alapjai tekintetében támpontul szolgálhatnának; történetiség vonatkozásában tehát a szélesebb körben eredményesen alkalmazható és az együttműködés alapjául tekinthető vízminőség-védelmi megoldások kialakítása még a jövő évek és évtizedek feladata. Területi vonatkozásban pedig — a vízszennyeződés okozta károk tényeihez és sajátosságaihoz igazodva — itt nem a nagy folyókból a kisebbek felé haladva, hanem a kis vízrendszerekből és vízgyűjtő területekből kiindulva látszik célszerűnek a beavatkozások megvalósítása.

A víziközlekedés és folyóhasznosítás terén kialakult és kialakítható együttműködés vízgazdálkodási adottságai és lehetőségei két vonatkozásban is feltételesek: egyrészről az együttműködés indítékait és céljait tárgyszerűen csak az országos gazdaságpolitika szintjén lehet kialakítani és értékelni, vagyis nem választhatók el a más (közlekedési, energetikai, üdülési stb.) ágazatok igényeitől, adottságaitól és lehetőségeitől. Másrészről a vízi úton történő szállításnak és a többcélú folyóhasznosításnak számos nem vízgazdálkodási adottsága és előfeltétele is van (vízi járművek, kikötők, rakodóhelyek, vasúti és közúti csatlakozások, piackutatás, kereskedelmi hálózat, területhasználati változások stb.); ezért

a többcélú folyóhasznosítással kapcsolatos államközi együttműködést csak a vízgazdálkodásnál tágabb körű kapcsolatok szintjén és ágazatközi együttműködéssel lehet eredményesen kezdeményezni és megvalósítani.

A fentebbiek összefoglalásaként a Kárpát-medence vízgazdálkodási adottságaiban az államközi együttműködés indítékai és feltételei tekintetében a III.—109. ábra felső részén megjelölt négy jellemző szintet, illetve irányzatot lehet megkülönböztetni.

A vízgazdálkodási adottságok áttekintéséből kitűnik, hogy az együttműködés indítékainak bővülésével a megvalósítás és az érdekegyeztetés módozatai, illetve lehetőségei közötti választás egyre tágabb körű elemzéseket kíván. A határvizekhez közvetlenül kapcsolódó mederszabályozási, vízrendezési és vízhasználati tevékenységek esetében például az együttműködés szintjét és módozatát a feladat hidrológiai, műszaki és intézményi tényezői meglehetősen egyértelműen meghatározzák, és közgazdasági kérdések többnyire csak a megvalósítás hatékonysága tekintetében merülnek fel; az országhatárral megosztott vízgyűjtő nagy hányadát vagy teljes egészét érintő feladatok esetében viszont magának az együttműködési szintnek és módozatnak a megválasztásában is elsődlegessé válnak a közgazda- sági vonatkozások. Annak eldöntéséhez például, hogy valamely határmenti terület vízellátásában és vízminőség-védelmében milyen módon és mértékben lehet és célszerű támaszkodni a határt keresztező folyók kisvízi vízhozamaira és vízminőségére vonatkozó államközi megállapodásokra, már kiindulásul ismerni kell a különböző igényszinteket és igénykielégítési módozatokat jellemző közgazdasági mutatókat. Ez azt jelenti, a vízgazdálkodásnak mind belső, mind államközi vonatkozásban igazodnia kell az intenzív fejlődési szakaszra és a vízgazdálkodás rendszerelvű tervezésére jellemző alábbi főbb feltételekhez:

— a víz iránti társadalmi igényeknek a vízkészletekkel, illetve hidrológiai folyamatokkal történő egybevetése során figyelembe kell venni a vízháztartás, a vízminőség és a vízigény szabályozásának valamennyi szóba jöhető lehetőségét;

— az államközi kapcsolatok fejlesztését érintő döntésekben hidrológiai és műszaki adottságokon és a számszerűsíthető tényezőkön kívül figyelembe kell venni a társadalmi érdektényezőket is;

— minthogy a vízgazdálkodási tevékenységek jövőbeli alakulását ‘befolyásoló társadalmi és természeti tényezőket és folyamatokat mind a számszerűsítés, mind az előrejelez- hetőség vonatkozásában többnyire igen jelentékeny mértékű bizonytalanság terheli, az államközi kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó elhatározásokat a döntési kockázat, illetve a kockázat iránti érzékenység figyelembevételére alkalmas elvek és módszerek alapján kell végezni.

484