Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 9. A vízgazdálkodási kutatás-fejlesztés
E fejezet csak arra vállalkozhat, hogy megjelöli azokat a fő irányokat és témaköröket, amelyekben a fejlesztési célkitűzések színvonalas teljesítéséhez kutatásokat kell folytatni és amelyek eredményeire a jövőben támaszkodni szükséges. Egy ilyen hosszú távú kutatási feladatkitűzés csak keretjellegű lehet, hogy a jövőbeli változásokhoz igazodhassék, ugyanakkor a kutatások tervezéséhez és pénzügyi fedezeteik elosztásához mégis támpontot nyújtson. 9.2. A fejlődés főiránya: a vízgazdálkodási integráció A magyar vízgazdálkodás az igények jelentkezési sorrendjének megfelelően szakágazatokban fejlődött ki és működik ma is. Adatrendszere, értékelési, tervezési, üzemeltetési rendszerei ehhez igazodnak. Világviszonylatban jelentkező igény az integráció, amelynek kezdeményezése idehaza is időszerű. Az egyes vízgazdálkodási szakágazatok feladatai ugyanazon a területen jelentkeznek: ugyanott öntöznék, ahol a belvizek jelentkeznek; ott csatornáznak, ahol központi vízellátás van; ugyanannak a vízfolyásnak a vízkészletét használja az öntözés, az ipar, a települések lakossága; a feljebb beeresztett szennyvizet az alsóbb vízhasználók veszik ki stb. Azaz a vízgazdálkodásnak egyre inkább komplex (többfeladatú) mennyiségi és minőségi szemléletű tevékenységgé kell válni. A víz szoros kapcsolatban van a társadalommal és a természettel (ökoszisztémával). Ma a vízgazdálkodási kutatás feladata, hogy ezeket a — sokszor latens — kapcsolatokat feltárja és számszerűsítise, mivel az ökológiai összefüggések tényleges gazdasági-társadalmi jelentőségűvé válnak. A feladatok összefonódása a vízgazdálkodási létesítményeket még akkor is többcélúvá teszi, ha a fejlesztés során egyetlen szakágazat volt a teherviselő. A gazdasági-társadalmi hatások óhatatlanul műszaki-gazdasági integrációhoz vezetnek és ez komplex megoldást igényel. Az ösz- szefonódások végül is integrált kutatást igényelnek, amely rendszer-szemléletet követel. Szükséges kutatni azokat az elveket és módszereket, amelyek lehetővé teszik a feladatok rendszer-szemléletű vizsgálatát és hatékony megoldását. A többváltozós feltételrendszer feltárásával a bonyolultabb áttételes kapcsolatokat is ki lehet fejezni és a többcélú döntéselemzéssel a sokféle lehetséges megoldás közül az összes érdekelt számára elfogadható változatok megállapíthatók. Az integrációs szemlélet terjedését nemcsak a „mindent tudó” módszer hiánya késlelteti, hanem olyan, fel nem tárt összefüggések (kereszt-effektusok) is, amelyek kutatása még szintén szükséges (pl. az öntözés hatása a belvízi lefolyásra, a vízellátás hatása a városi lefolyásra; vagy a belvíz hatása a mezőgazdasági termelésre; a drénezés termelésnövelő hatása stb.). A tanulmány utal ezekre a problémákra, amelyek megoldásában kitartó munkával lehet csak előrelépni. Ezzel párhuzamosan azonban előre kell lépni a „területileg integrált vízgazdálkodási műszaki-gazdasági modell" kidolgozásában, először egy kisebb, jól lehatárolható területen. Egy másik megközelítés lehet az egész országra kiterjedő modell megalkotása. Elképzelhető, hogy egy ilyen területileg és időbelileg átlagokkal dolgozó modell könnyebben lenne felvázolható és a „diszkrét” modellek ennek lebontásából lennének származtathatók. A modell lehetővé tehetné a szakágazati fejlesztések sorolását, a korlátolt beruházási keretek ágazatok közötti és időbeli elosztását, azaz a jelenlegi beruházási döntési rendszerhez objektív alapokat szolgáltathatna. A vízgazdálkodási létesítmények előkészítése során többféle konfliktus alakulhat ki : — a pénzügyi források szűkös volta következtében szükségessé váló sorolás a több szempontból optimális változat kiválasztása; — a környezetre gyakorolt hatások miatt a hatástanulmány révén kell a legkevésbé ártalmas változatra törekedni; — a vízkészletek szűkössége következtében a vízigény-szabályozás bevezetése mellett víztakarékos változatra kell törekedni; — a földhasználat korlátozása mellett is a létesítménynek előnyösnek kell lennie. Ki kell tehát dolgozni a módszereket, amelyekkel a konfliktusokat objektív mértékkel lehet feltárni és integrált módon lehet feloldani. A vízgazdálkodási dönt és élőké szít és fejlesztése A működési és fejlesztési döntések alapja a vízgazdálkodási mérleg. A vízkészletek pontosabb megismerése és értékelése új megközelítést kíván. A pillanatnyi jellemzés egysíkú és elvonatkoztat a készletváltozást is kiváltó társadalmi-gazdasági kapcsolatoktól. Arra törekszik, hogy egy-egy vízfolyás szelvényben vagy egy-egy víztároló összletben lehetőleg egyetlen értékkel fejezze ki a rendelkezésre álló készletet. A vízikészletek időbeli változékonysága alig teszi lehetővé a jövőben azt a maga korában teljesen jó közelítést, hogy ún. mértékadó (augusztusi) kisvízkészletet állapítottak meg, és ezt az értéket egyszerűen az észlelési adatokból vezették le. A vízfolyásokban és felszín alatti víz- adókban egyre kevésbé jellemző a ténylegesen észlelt érték a valódi vízkészletre, hacsak a vízkivételek által kivett és oda vissza nem bocsátott vizet hozzá nem számítjuk az észlelt lefolyáshoz. A vízkészleteik és vízigények nyilvántartását, mérlegként való szembeállítását csak a teljes évre kiterjedően és valószínűségi értékek párhuzamos megadásával lehet szabatosabbá tenni (a tanulmány I. fejezete). A hosszú idejű, valószínűségi szemléletű regionális mérlegek lehetnek 468