Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 7. Mezőgazdasági vízhasznosítás
lyik, az öntözés kiterjesztése csak a termelés területi szerkezetének változása mellett lehetséges. Enélkül az öntözött zöldségterület lényeges növekedésével reálisan nem számolhatunk. A burgonya, a napraforgó és a cukorrépa termelése nagyobb egységeikben folyik, és öntözéssel gazdaságosan érhető el termésnövekedés. Különösen az első két növényféleségnél — a napraforgónál, mint magas növénykultúránál megfelelő öntözési mód bevezetésével — lehetséges az öntözés kiterjesztése. A szőlő és gyümölcs öntözésére csak kivételes esetekben kerülhet sor. Az öntözött növényféleségek között kitüntetett helyet foglal el a rizs. Alapvetően a növénytermelés szerkezete és a gazdasági érdekek határozzák meg, hogy rizsszükségletünket hazai termelésből milyen mértékben kívánjuk fedezni. A hazai szükséglet mintegy 25—30 ezer ha területen megtermelhető. A rizstermelésre felhasználható rossz talajminőségű terület ennél jóval nagyobb. Az, hogy a rizstermelésnél a vízrendezést meg kell oldani, továbbá az el nem hagyható tereprendezés, egyben lényegesen megjavított termőhelyi viszonyúikat teremt más növények részére is. Ezen kultúrákon belül várhatóan a mainál lényegesen nagyobb szerephez jut a szennyvízöntözés. Ez nemcsak azokon a területeken lehetséges, amelyek közvetlen felhasználásra nem kerülnek, hanem — elsősorban lazább talajokon — erdőterületen (különösen nyárfa) is. A rét-legelő, a rizs, a zöldségfélék, a szőlő- gyümölcsös és a szántóföldi növények (kivéve a kukoricát és napraforgót) öntözési technológiája megoldott, a termesztés technológiába jól be- illeszhető. Alkalmazásuk és a termesztés technológiába illesztésük kizárólag gazdasági kérdés. Nem megoldott a magasnövésű szántóföldi növények öntözése az utóbbi évtizedben bevezetett termesztés technológia mellett. Tekintettel arra, hogy ezek a növények a szántóföldek területének több mint 30%-át foglalják el és figyelembe véve azt a tényt, hogy — különösen a kukoricánál — a termés fokozásának egyre- inkább a vízhiány szab határt, az öntözési módszerek javítása alapvető feladatnak tekinthető. Az öntözés fejlesztésének alapvető feltétele a mezőgazdasági üzemek érdekeltségének javítása. Ennek két elemét indokolt kiemelni: — a rekonstrukcióhoz, vagy ahol az öntözés a termelés szerves részévé tehető, a beruházásokhoz támogatással (esetleg vissza nem térítendő állami támogatás vagy inkább kedvezményes feltételű hitel) kell lehetővé tenni az öntözés üzemi feltételeinek megteremtését; — meg kell teremteni .a feltételeit annak, hogy az öntözés ráfordításai a terméstöbbletben megtérüljenek. 7.3. A halastógazdálkodás jelenlegi helyzete és fejlődésének irányai 7.31. A halastógazdálkodás jelenlegi helyzete Hazánk halhústermelésének mintegy 70%-a származik a halastavakból, a termelés többi részét az intenzív és félintenzív holtágak, víztározók, valamint az extenzív természetes vízi halászat adja. Az utóbbi területeken, amelyek vízhasználatai között a halászati hasznosítás csak járulékos funkciót tölt be, a maihoz képest inkább visszafejlődésre, mint fejlődésre lehet számítani. A halhúsfogyasztás növekedésének bázisa tehát a halastavakban és az újabb időben elindult iparszerű haltenyésztésben van. Az üzemelő halastavak területe alig változott az elmúlt húsz évben, viszont fajlagos hozamuk emelkedett. Űj módszerként megindult az ipar- szerű haltenyésztés Százhalombattán, a Hortobágyon, Taliándörögdön, Hévízen. A halastavak legnagyobb része egyéb mező- gazdasági célra alkalmatlan, vizenyős vagy szikes területeken létesült. Hatásuk a talaj megjavítása szempontjából is kedvező. A halastavak berendezett és üzemelt területét a 111.—82. ábra mutatja be. A hatvanas évektől az elöregedés miatt figyelhető meg némi, nem jelentős területi csökkenés; az üzemeltetett terület ugyanakkor viszonylag állandó. A tavak halhúsihozamának növekedése jelentős volt az elmúlt 20 év folyamán: a fajlagos ezer ha Ш.—82. ábra. A halastavak területi fejlődése 28 433
