Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 7. Mezőgazdasági vízhasznosítás
a termőföldhasznosítás összefüggéseiben a tanulmány II. fejezete ismerteti. A vizsgálati eredmények alapján kiválaszthatók azok a növénykultúrák és azok a földrajzi egységek, amelyeken az öntözés fejlesztése indokolt. Ezen belül a mezőgazdasági fejlődés említett alternatívái szabják meg az .öntözés iránti termelői igényt, amit a vízgazdálkodásnak ki kell elégíteni. A fejlődés megítéléséhez alapul szolgálnak továbbá a tapasztalatok, következtetések, melyek az utolsó húsz év fejlődésének elemzéséből, valamint a ma kialakult helyzet tényeiből levonhatók. Az öntözés területi fejlődésének és szerkezetének jövőbeni alakulását az szabja meg, hogy az öntözés milyen mértékben válik a mezőgazdasági termelés fejlődésének szerves részévé. Ennek feltétele, hogy a mezőgazdasági üzemek érdekeltté váljanak az öntözéses agrotechnika alkalmazásában. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az elmúlt 30 évben az összességében erőteljes fejlődés eseti tényezők következménye volt. Emiatt a fejlődés ingadozott, a kihasználtság rossz volt és az utóbbi évtizedben megindult a visszafejlődés. A valamennyi eddigi gyors területi felfutást az egymás után következő száraz tenyészidejű évek sorozata, a gazdasági körülmények és szabályozók ösztönző volta és a mezőgazdasági termelés szerkezetében jól és gazdaságosan illeszthető öntöző módszer, illetve berendezés megjelenése okozta; bármelyik hiánya visszaesést jelentett. Magyarországon a jelenlegi öntözési kapacitás fenntartása érdekében évente kb. 30—40 ezer ha terület berendezésének felújítására, vagy új terület berendezésére van szükség. Az állami támogatás és a kedvezményes hitel megvonása óta az üzemek ennek csak töredékére, 5—8 ezer ha felújítására képesek. Ennek következtében nemcsak a használható berendezések tönkremeneteléből következik népgazdasági kár, hanem az anyagi eszközök hiányában még ott sem használják ki az öntözőberendezéseket, ahol aszályos években annak jelentős termésbiztosító hatása volná. A világ legtöbb — az öntözés szempontjából hasonló vagy kedvezőbb helyzetben levő — országában az öntözés fejlesztését az állam támogatja és a termelők számára kedvező feltételű kölcsönök állnak rendelkezésre. Az öntözés további fejlődését alapvetően befolyásolja a mezőgazdaság egész fejlődésének iránya. Ha a gabonatermelés jelenlegi export- orientációja fennmarad, nyilvánvaló kevésbé merül fel a kukoricatermelés öntözéssel való biztosításának igénye, ha viszont a termelés- struktúra a kukoricatermelés irányába tolódik el a kukorica fokozottabb öntözésének igényével kell számolni. Az öntözött terület és rendelkezésre álló vízkészletek és főművek kihasználtsága miatt ezek a tényezők a fejlesztés rendszerének továbbfejlesztésében fokozatosan érvényesülnek. Az öntözés mai helyzetének kialakulásában jelentős szerepe van a vázolt, főleg gazdasági tényezők mellett annak is, hogy a létesült vízellátó berendezések területi elhelyezkedése és az öntözésre alkalmas termelési struktúra részben objektív okoknál fogva (pl. a gabonatermelés irányába eltolódott termelési struktúra) — területileg részben nem esnek egybe. Emellett az öntözőberendezésekkel és azok üzemével kapcsolatos más problémák is (munkaerő stb.) hátráltatták az öntözés fejlődését és az említett gazdasági problémáikkal terhelten a visszafejlődés megindulásához vezettek. A talaj hasznos tározóképességének növelése mellett az öntözés jelentős eszköze a vízhiányok csökkentésének. Általában az öntözés alkalmazása egy területen csak akkor indokolt, ha a vízrendezés és a talajhasználat javításét célzó beavatkozások már elkészültek. A II.—4.2. fejezetben bemutatott vízihiány meghatározások szerint a kedvező vízellátottság érdekében az ország mezőgazdaságilag művelt területének legalább 40—50%-án volna indokolt az öntözés. A létesítés és üzembentar- tás magas költségei és nem utolsósorban a felhasználható vízkészletek korlátái miatt azonban ilyen mértékű fejlesztés nem gazdaságos. Az öntözésfejlesztés elsőrendű célja a meglevő vízellátó rendszerek és berendezések hasznosítása. Az öntözést és a vízellátás műveit csak ott indokolt fejleszteni, ahol az igények gazdasági és termelési vonatkozásában a leg- megalapozottabbak. A rét és legelő területek öntözésével az állattenyésztés takarmánybázisa jelentős mértékben függetleníthető az időjárás változásaitól. A gyepek felújításával és az ehhez kapcsolt öntözéssel a takarmány mennyisége jelentősen növelhető, ami módot ad a szántóföldi takarmánytermő területek más növénykultúrák céljára való felszabadítására. Emellett a területek elhelyezkedése a növénytermelés szerkezetében stabilnak tekinthető, termelésiág változásra nem kell számítani, egyszerű öntözési módok korszerűsítve gazdaságos üzemet tesznek lehetővé. Emellett a rét- és legelőterületek alkalmasak arra is, hogy azokon szennyvízöntözést lehessen bevezetni. Az öntözött területek általános csökkenése ellenére egyébként az utóbbi években megindult az öntözött rét- és legelőterületek növekedése, a jövőben ezt az irányt kell erősíteni. A rét- és legelöterületekhez hasonlóan — ugyanazon okoknál fogva — az öntözővíz hatékonyan használható fel az egyéb zöldtakarmányok termőterületein is. Öntözésük nemcsak terméshozamaik növelése szempontjából előnyös, hanem az ezzel elérhető terméshozamnövekedés révén lehetségessé válik vetésterületük csökkentése más szántóföldi kultúrák számára. A zöldségfélék nagyrészénél csak öntözéssel érhető el elfogadható termés. Mivel azonban a zöldségtermelés szétszórt kis egységekben fo432
