Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 5. Vízrendezés
kapcsolni az öntözés fejlesztésével, de az adott térség másfajta vízigényeinek a kielégítésével és a környezetvédelmi szempontok érvényesítésével is. Végül is a síkvidéki vízrendezésnek a többcélú vízgazdálkodási tevékenység szerves részévé kell válnia. 5.2. Hegy- és dombvidéki vízrendezés 5.21.A hegy- és dombvidéki vízrendezés tartalma és feladatköri meghatározása A hegy- és dombvidéki vízrendezés körében a III.—58. ábrán körülhatárolt és sorszámokkal jelölt vízgyűjtőkön végzendő — vízfolyás-, — belterületi vízfolyás- és — vízgyűjtőrendezési feladatokat tárgyaljuk, az utóbbiba beleértve a meliorációs munkálatokat is (öntözés nélkül). A tárgykörbe tartoznak tehát a megjelölt térségben fellelhető ún. kisvízfolyások, a folyók kivételével, amelyekkel a III.—4.2. Folyószabályozás c. fejezet foglalkozik. Ugyanakkor a III.—4.1. Árvízvédelem c. fejezet összefoglalta a kisvízfolyások menti árvízvédelemhez kapcsolódó kérdéseket, a téma és feladatkör egységes áttekintése érdekében. Szükséges megjegyezni, hogy a tárgyalás alapjául szolgáló és a különböző forrásokban fellelhető adatok kisebb-nagyobb mértékben eltérőek, esetenként hiányosak. Magyarország területének mintegy 51%-a, 47 000 km2 hegy- és dombvidék jellegű. E területet átszövő kisvízfolyások hossza 25 000 km-re tehető. Ezekhez csatlakozik a vízfolyások vízgyűjtő területén levő vízelvezető árokhálózat, amelynek egy km2-re eső fajlagos hossza kb. 0,6 km. A kisvízfolyások részletes adatait a III.—53. és III.—54. táblázatok tartalmazzák. A tanácsi, ill. üzemi kezelésben levő vízfolyások árterületének nagyságára megbízható adat nem áll rendelkezésre. Kisvízfolyásaink vízgyűjtő területének nagyobb része, kb. 35 ООО 'km2 közvetlenül a Duna vízgyűjtőjébe, kisebb része a Tisza vízrendszeréhez tartozik. Domborzati és csapadék- viszonyok miatt igen sűrű a Zala, a Kapós, a Karasica és a Marcal vízgyűjtőjén kialakult kisvízfolyás hálózat. A 47 000 km2-nyi hegy- és dombvidéki vízgyűjtőn belül a legjobb termőterületek a vízfolyások völgyeiben a legveszélyeztetettebb területeken találhatók, (III.—55. és III.—56. táblázatok), mert itt halmozódott fel a lejtőkről lesodort, humuszban gazdag termőtalaj. A kisvízfolyások a mezőgazdasági területeken és az ipari és közlekedési létesítményeken kívül számos település belterületét érintik, metszik és árvizeikkel veszélyeztetik. A vízügyi igazgatóságok kezelésében levő 5531 km kisvízfolyás árterületéből összesen 148,8 km2 belterület. A társulati és a tanácsi kezelésben levő kisvízfolyások árterületének a települések belterületét érintő része ezt az értéket sokszorosan meghaladja. A vízfolyások által veszélyeztetett, illetve a belterületen keletkező vizek által veszélyeztetett települések összesített adatait a III.—57. táblázat tartalmazza. A kisvízfolyások rendezésétől elválaszthatatlan a vízgyűjtő rendezése, melynek elsődleges célja a lefolyási viszonyok szabályozása annak érdekében, hogy a lehullott csapadék minél nagyobb hányada a talajba szivárogjon és a lefolyó hányad eróziót ne okozzon. A hegy- és dombvidéki vízgyűjtőinken mintegy 23 000 km2 kiterjedésű a kisebb-nagyobb vízeróziónak kitett terület. A hegy- és dombvidéki területeken levő kisvízfolyások kezelőinek kérdését előbb a 1075/57. Korm. sz. rendelet, majd később a 4/1966. OVF utasítás rendezte. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965), még I., II. és III. kategóriájú vízfolyásokat különböztet meg, melyek közül az I—II. kategóriáiba sorolták a vízügyi igazgatósági és a III. kategóriába az egyéb intézmények kezelésébe utalt vízfolyásokat. A jelenleg érvényes 46/1966. OVH utasítás — jelentősen közcélú létesítményeket (főművek), — helyi jelentőségű vízi létesítményeket, és — üzemi és magán vízi létesítményeket különböztet meg. A jelentősen közcélú vízfolyások a területileg illetékes vízügyi igazgatóságokhoz tartoznak; a helyi jelentőségű közcélú vízfolyások kezelője pedig az illetékes tanács, ill. a területen működő vízitársulat (III.—54. táblázat, III.—59. ábra). Az üzemi vízfolyások az illetékes parti birtokosok, a területet használó gazdálkodó szervezetek kezelésében vannak; becsült hosszuk mintegy 35—40 000 km-t tehet ki. Meg kell említeni a vízmosások, ill. a vízmosások kezelőinek kérdését is, melyben nem alakult ki országosan egységes magatartás. Van olyan terület, ahol a vízmosásrendszert a vízügyi igazgatóság főműként kezelésbe vette, más helyen a területen működő mezőgazdasági üzem, esetleg a területileg illetékes vízitársulat kezeli azt. Ahol a vízmosás melletti területek magántulajdonban vannak, a vízmosás kezelője elvileg az illetékes helyi tanács, valójában azonban nincs kezelő. 5.22. A hegy- és dombvidéki vízrendezés helyzete (1980) A hegy- és dombvidéki vízrendezés többszáz éves múltra visszatekintő tevékenység, melyben mindenkor az adott kor igénye és gazdasági lehetőségei határozták meg a rendezések végrehajtásának módját és ütemét. 374