Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
az arányát szolgáltatják az igénynek — a névleges termelésnek — és a duzzasztási szintnek a függvényében. A hossz-szelvény bármely pontjában meghatározható a partéiig, illetve a töltéskoronáig kiépített vízlépcsőhöz tartozó és a számítás alapszelvényére vetített duzzasztási szintnek megfelelő vízállás. Ennek alapján a termelés biztonsági mutatói a bal oldali ábrarészről leolvashatók. A nomogram használatáról az ábrán részletezett példa tájékoztat. (A 10, 50%-os kiépítési vízhozamhoz tartozó, azonos jellegű görbeseregek a Vízgazdálkodási Intézetben — kéziratban —megtalálhatók). A folyóhasznosítás klasszikus ágazata a víziszállítás. Ez elsősorban a változó vízállások szerint alakuló gázlómélységeknek és a hidak alatti szabadszelvényeknek a függvénye. A vízállások statisztikai feldolgozásával az F (x) = R (H > x) meghaladási gyakorisági függvénnyel (ahol H a napi vízállás) jellemezhető a hajózás átlagos időbeni biztonsága a gázlók és a hidak szelvényében. Az egyes években kialakuló hajózási szünetek hosszának előfordulási valószínűségei a G (x|y) = р(т < x\H =- y) feltételes eloszlásfüggvényekkel, a vízállások ún. tartóssági felületével jellemezhetők. A vízi-szállítás átlagos mennyiségi biztonságát a meghaladási gyakorisági függvény megfelelően csonkolt szakaszának az integrálgörbéje adja. E görbének a szerkesztésénél ugyanis figyelembe kell venni azt, hogy az üres hajónak is van merülése, a mennyiségi biztonság görbéjét tehát a vízfolyás méreteinek megfelelő hajótípusra kell megszerkeszteni. A mennyiségi biztonság ebben az esetben is a hajótípus által ténylegesen szállítható, a vízállásviszonyok miatt esetenként korlátozott átlagos teher T és a hajó Tk teljes terhelésnek az aránya: p,=_L. Tk A Duna kiválasztott szakaszának vízi szállítási lehetőségére jellemző 14. melléklet a) részén a meder fenékvonalát és a víziót osztályba- sorolásának megfelelő fél szélességű, illetve teljes szélességű szelvényének a mélységvonalát tüntettük fel. A b) jelű részen az alapállomás vízállásainak meghaladási gyakorisági eloszlásgörbéje és ennek a megfelelően integrált függvénye és a vízállások tartóssági felülete található. A hosszszelvényen az alapállomás vízmércéjét kiemelten tünteti fel, a gyakorisági görbe és a többi említett függvény ennek a vízmércének a beosztása szerint készült. A Dunára vonatkozóan hasznos segédletet ad az 1.—7., 1.—8., I.—9., 1.—10. táblázat. A hajózást a vízállásokon kívül jelentős mértékben befolyásolják a jégviszonyok, amelyeknek a folyónként és szelvényenként jelentősen változó mutatóit ugyancsak hossz-szelvényekkel ábrázoltuk. A példaként az 1.—13. ábrán bemutatott hossz-szelvények elsősorban a hajózás céljait szolgálják; ezért a jég megjelenésének és eltűnésének 10, illetve 50%-os előfordulási időpontjait, a jeges napok különböző valószínűséggel meghaladott számát és a jégmentes évek előfordulási valószínűségeit ábrázolja. Az a) ábrarész a Duna vízrajzi vázlata, amely egyrészt a jégmegfigyelés állomásait, másrészt a jégjelenségeket befolyásoló hőszennyeződési forrásokat mutatja. A b) rész függőleges tengelyén a naptári napok találhatók. A jégmegjelenés és eltűnés 10 és 50%-os valószínűséggel várható időpontjainak hossz-szelvénye ehhez a tengelyhez kapcsolódik. A c) részről az 50 és 90%-os gyakoriságú jeges napok száma olvasható le. A d) jelű rész az egyes szelvényekben előforduló jégmentes évék valószínűségét adja. Az ábra használatáról a rajta részletezett példa tájékoztat. Azonos felépítésű a Rábára vonatkozó I.—15. ábra; hasonló az I.—23. ábra (Tisza), az I.—30. ábra (Hernád) és az 1.—27. ábra (Sajó). Ugyanezek a jellemzők természetesen táblázatos formában is rendelkezésre állnak (1.—11., I.—12. táblázat). A vízjárás véletlen jellegű folyamatát tározással alakítjuk át a társadalom igényei szerint. A tározók tervezéséhez a hidrológiának az úgynevezett tározási teljesítőképesség függvényeket kell szolgáltatnia. Árvízcsökkentés esetén a к - f (NQalv. P) függvényt, vízhasznosítási tározó esetén a K — j (M, P) összefüggést. A képletekben K a megépítendő tározótérfogat, amely P előfordulási valószínűséggel biztosítja, hogy az árvízhozam az alvizen nem lépi túl az WQaív értéket, illetve vízhasznosítási tározó esetén P valószínűséggel szavatolja az M vízhozam (vagy évi vízmennyiség) szolgáltatását. A tározási teljesítőképességi függvények csak a vízfolyás vízjárásától függenek; az elzárási szelvény topográfiai viszonyait nem veszik figyelembe. A vízfolyások vízhasznosítási tározási teljesítőképességi függvénye hossz- szelvényszerűen iis ábrázolható. Az árvízcsökkentő tározók hatása azonban egyrészt a kezelés üzemmódjától, másrészt a völgyzárógát szerkezeti megoldásától is függ, ezért a víz járási adatokkal egyértelműen nem jellemezhető. A komplex hasznosítású tározók azonban — különösen a vízfolyás évi vízszállításának átlagát megközelítő tározóterek kiépítése esetén — vízhasznosítási üzem mellett jelentős, spontán árvízcsökkentést is biztosítanak, amelynek mértéke a tározó méretezése során megbecsülhető. 37
