Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
A hossz-szelvénybe rajzolt lépcsős vetítővonal alapján, illetve az f) ábrarészen a p = 0,87 értéknél leolvasott vízhozam szerint a megfelelő balassagyarmati érték: 1,8 m3/s. Ehhez a vízhozamhoz tartozó többi paraméter jellemzi a 80 + 000 fkm szelvénybeli 2,0 m:!/s vízigényt is. Az f) ábrarész A — Qtényi : Qigény mennyiségi biztonságot jellemző görbéjéről 0,92 mennyiségi biztonság olvasható le. Tehát az igényelt 2,0 m3/s vízigény esetén a kiszolgáltatható víz- mennyiség sokévi átlaga Q tényi. — 0,92X2,0 = --- 1,84 m3/s. A szélsőséges vízjárású folyón azonban a balassagyarmati szelvényben az 1,8 m3/s vízigény 100 napos tűrési idő esetén is csak 76%-os biztonsággal elégíthető ki. Ugyanez a tűrési idő és biztonság jellemzi a 80 -f- 000 fkm szelvény 2,0 m3 s igényt is. 4. példa Határozzuk meg a torkolati szelvényben a július utolsó dekádjában 80%-os biztonsággal rendelkezésre álló középvízhozam értékét. A j) ábrarész szerint ez az érték Balassagyarmatnál 0,75 m3/s. Ennek a vízhozamnak a kialakulása idején — annak ellenére, hogy a dekád középvízhozama igen kicsiny érték, és így a kis- vizek tartományába tartozik — felszíni lefolyás aligha jelentkezhet. Ezért a torkolati szelvényre vonatkozó értékét a c) ábrarész hossz-szelvényéről kell leolvasni, mely 1,4 m3/s. A vízhozamviszonyok összetett jellemzésére készített, az előzőekben bemutatott vízhozam- nomogramot valamennyi kiválasztott — 36 — vízfolyásra mellékeljük. A vízfolyások vízjárásának a vízhozamviszonyokkal történő ilyen jellemzése azonban nem elegendő valamennyi vízgazdálkodási feladat megoldásához. Más-más hidrológiai paraméterek ismerete szükséges — az árvízviszonyok, — a vízkészlet-gazdálkodási adottságok, — a vízerőkészlet felhasználható része, — a víziszállítás feltételei, — a jégviszonyok, — a tározási lehetőségek elbírálásához. A töltésezett folyók árvízi biztonságát a töltések hossz-szelvénye mellett megadott különböző valószínűségi eloszlásfüggvények együttesen jellemzik. Az eloszlásfüggvényekről leolvasott mutatók a hossz-szelvény egészére kiterjeszthetők. Ezt szolgálják a hossz-szelvényen vékony vonallal bejelölt összetartozó vízállások szintjei. A például szolgáló Dunára vonatkozó 12. melléklet a) része a töltésvonal hossz-szelvénye, amelyen a folytonos vonalak a jobb oldali, a szaggatott vonalak a bal oldali töltéslábat, illetve töltéskoronát jelölik. Az összetartozó vízállásokat a vékony, folytonos vonalak mutatják. A vízmércéket a szokásos módon ábrázoltuk. Az alapul szolgáló mohácsi vízmércéhez csatlakozik közvetlenül a 12. melléklet b) jelű részén az évi nagyvízállások eloszlásfüggvénye, a konfidencia sávokkal; illetve a c) jelű részen a töltésterhelés különböző szintekhez tartozó értékeinek a meghaladást valószínűségét szolgáltató görbesereg. A töltésterhelés fogalmát külön magyarázó ábra világítja meg. A különböző meghaladása valószínűségű árvíztömegeket a d) jelű rész mutatja be. A nomogram használatáról az ábrán részletezett példa tájékoztat. Ugyanezek az árvízi jellemzők természetesen megadhatók táblázatos formában is. A Duna alsó szakaszára meghatározott jellemzőket az 1.—4., I.—5., I.—6. táblázat mutatja be. A kisvízfolyások árvízszintjei elsősorban a meder pillanatnyi állapota szerint alakulnak. A hidrológiai jellemzés a vízállásviszonyokra nem terjedhet ki, hiszen azok nemcsak pontról pontra, hanem időben is állandóan, követhetetlen módon változnak. A kisvízfolyások árvizeinek részletesebb jellemzésén — a vízhozamno- mogram árvízi hidrológiai hossz-szelvénye mellett— a Hangony patakra vonatkozó 49. melléklet nomogramja mutat példát. Itt az a) jelű ábnarészen a különböző árhullámtömegek előfordulási valószínűségei, a b) ábrarészen a különböző időtartamú árvizek évi számának a várható értéke (átlaga), a c) ábrarészen az árhullámok évi maximális időtartamának megh'a- ladási valószínűsége van feltüntetve. A hasznosítható vízkészletek jellemzésére használt mutatók egy része a vízhozamnomog- ramból leolvasható. A vízkészletek optimális fel- használása, illetve a jelentkező vízigények kielégíthetőségének jobb megítélésére külön vízkész- letnomogram szolgál. Például a Dunára vonatkozó 13. mellékleten az a) jelű rész a vízfolyás vízrajzi vázlata, a b) rész az összetartozó kisvízi hozamok hossz-szelvénye. Ehhez csatlakozik a c) az évi maximális vízhiányokat mutató valószínűségi alakzat és a d) az évi összegezett vízhiányok valószínűségeit mutató görbesereg. Az e) és az f) görbesereg a vízhiányos időszakok hosszának évi maximumaira és évi összegeire adja meg a meghaladási valószínűségeket. Ezek az ábrák nem csatlakoznak a hossz-szelvényhez, mert a vízhiányos időtartamok folyóhossz-szerinti alakulásának becslésére még nem alakult ki elfogadható eljárás. A vízfolyások elméleti vízerőkészletének vizsgálatára a Bódvára vonatkozó I.—29. ábra mutat példát. Az a) jelű rész a vízrajzi vázlat, a b) ábrarész a vízfolyás völgyének a hossz-szelvénye, amelyről bármely szelvény elméletileg hasznosítható magasságkülönbsége (potenciál- különbsége) leolvasható, a c) ábrarész a vízfolyás tetszőleges pontjára megadja a 90, 50 és 25%-os évi középvízhozamokhoz tartozó elméleti vízerőkészletet. Az elméleti vízerőkészletnek csak kis hányada hasznosítható egyetlen szelvényben megépített vízlépcsővel. Nagyobb folyókon a vízlépcsők kiépítési szintjét, a duzzasztási szintet egyér34
