Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás
re (zsilipet már a rómaiak is építettek a 300-as évek elején. Az első modern zsilipet 1863 októberében nyitották meg Siófokon. Ezt követte az 1891-ben épült — Hekler- féle — Sió-zsilip, majd 1947-ben a Sió felső torkolati művei). E művekkel a Balaton vízszintszabályozását kívánták biztosítani. A tószabályozás másrészről az erősen erodálódó déli part megvédését célozta, részben az üdülőterületek, részben a vasút megóvásának szándékával. A felszabadulást követően a Sió felső torkolati mű létesítésén kívül elkezdődött a meder kotrása is, a strandok, kikötőik fenntartása céljából, s újabb lendületet kapott a partrendezés. A gazdasági, üdülési okok mellett a szabályozási munkáknak ez a jellege a Balaton adottságaiból származott A 18—'20 ezer évvel ezelőtt elsősorban a kéregmozgások hatására kialakult, majd a szél és vízerózió hatásával formált Balaton öblei mélyen benyúltak a Zala völgyébe a fűzfői, tapolcai, hévízi medencékbe, délen pedig a kisebb törésvonalak mentén kialakult öblökbe (berkekbe). A jégkorszak utáni felmelegedés során a víz szintje fokozatosan süllyedt, a meder feltöltődött és a vízfelület 950—600 km2, a mélység 6—3 m között ingadozott. A mederfenék változásairól, a feltöltődésről jó képet adnak Zólyomi Bálint virágpor vizsgálatai (III.—40. ábra). Az egykori Balaton-mederből először a legkorábban elzáródott Hévízi-öböl töltődött fel. A közelmúltban, szinte a szemünk előtt játszódott le — alig egy évszázad alatt — a Kis-Balaton pusztulása és gyorsult meg a Keszthelyi-öböl feltöltődése. A sekély vizű tavak törvényszerű — a természeti folyamatokból eredő — sorsa ez, melyet csak emberi beavatkozással lehet meggátolni. Az elmocsarasodott, feltöltődött szegélyterületek, a nagy vízszintingadózás (III.—41. ábra), a déli partok elhábolása, vándorlása, szabták meg a szabályozás első igényeit, a levezető kapacitás bővítését és a partrendezést. A feltöltődésben, a fő szerepet a vízfolyások hordaléka játssza, mely a vízgyűjtő eróziójából származik (III.—39. ábra), de a parterózió okozta feliszapolódás is jelentős. A meder-feliszapo- lódás 100 évre vonatkozó mérlege (a VITUKI kutatási alapján) : vízfolyások hordalékából 24 mm parterózióból 12 mm biológiai üledékből 6 mm levegőből ülepedő anyagból 3 mm összesen : 45 mm Az évi 0,5 mm érték megnyugtatónak látszik, de ez az utolsó ezer év átlaga. A legutóbbi 300 év átlaga ~ 0,8 mm, hiszen az iszapolódás felgyorsult. A Kis-Balaton területén 4 m-es iszapból kerültek elő 15. századi leletek, a feltöltődés tehát itt évi 1 cm volt. A vele szomszédos Keszthelyi-öböl, évi 5 mm-nyi feltöltődési ütem mellett, néhány emberöltő alatt szárazra kerülhet. Ennek ellenére a hordalékvisszatartó és mederkotrási munkálatok — mint említettük — viszonylag késve kezdődtek el. Az igazi gondot azonban a fő ok, a vízgyűjtő eróziója jelenti, melynek következtében a talajlepusztulás mértéke az erodálódó területeken eléri az átlagos évi 0,4 om-t. Ennek megszüntetése nélkül a mederkotrás nem tarthat lépést a fel- töltődéssel. A vízszintszabályozás céljából 1868. december 31-én adták ki az első zsilipkezelési szabályzatot, melyet az 1878—83 közötti esős periódus (a Balaton vízállása —|—195 cm-rel tetőzött és két és fél éven át nem süllyedt +140 cm alá) tapasztalatai alapján 1888-ban módosítottak. E szerint a szabályszerű legalacsonyabb víz 0 cm, a szabály- szerű legnagyobb vízszint 95 cm. Bár a Hekler-féle zsilip 50 m3/s emésztőképességű volt, a Sió bővítése (1897—1902) csak 24 m3/s kapacitásra történt, s így a zsilip teljesítőképessége nem volt kihasználható. Az 1930-as években befejeződött mederbővítés (50 m3/s) után, az 1940-es évek elejének csapadékos periódusa ismét újabb szabályzat kiadására indított, amely az éves vízszintingadozást a (+40)— (+120) cm értékek között szabta meg. Ezután még két módosítás következett, s a jelenleg érvényes újabb szabályozás (1978) előtt az 1960. évi szabályozás volt érvényben, mely szerint a Balaton középvízállásait a siófoki vízmérce „0” pontjára (104,09 m. A.f.) vonatkoztatott 40—100 cm éves határértékek között kell tartani. Május és június hónapokban 80—100 cm az értéktartomány (III.—42. ábra). a fenékszint emelkedése \ У 3 feliszapolódás átlagos üteme 111.—i0. ábra. A mederjenék emelkedése a Balatonban 22 337 feliszapolódás átlagos üteme ímm/évj
