Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás
'kedésének az utóbbi évtizedekben minden várakozást felülmúló nagysága, prognosztizált további dinamikája is nyomatékkai húzza alá (1. III.—37. táblázat). Ez a fejezet — a Balaton, — a Velencei-tó, — a Fertő tó és — a Ráckevei-Duna szabályozásával foglalkozik. Nem tárgyaljuk tételesen a kisebb tavakat (pl. Tatai tó), a mesterséges víztározókat és halastavakat. Már utaltunk rá, hogy a tószabályozás középpontjában a vízmin őség-védelem áll, s ennek a vízgyűjtővel elszakíthatatlan kapcsolata van. Ettől függetlenül nem itt részletezzük a vízgyűjtőnek olyan kérdéseit, mint pl. a hordalékmegfogás, a szennyvíztisztítás, a belterületi vízrendezés stb., a kapcsolódásokra azonban rámutatunk. A tavakkal összefüggő nagytérségi vízgazdálkodást a megfelelő fejezet tárgyalja. A.z ismertetésben a hangsúlyt az üdültetésben kiemelt szerepet játszó Balatonra és Velenceitóra tesszük. 4.32. A tószabályozás fejlődése és helyzete A helyzet ismertetése előtt célszerű összefoglalni a tárgyalt négy nagy tó legfontosabb vízrajzi adatait. Ezek ugyanis részben meghatározói a végzendő feladatoknak, másrészt utalnak az egymáshoz mért arányokra (Id. III.—38. táblázat). Valamennyi tavat a sekély vízmélység jellemzi. Ez magában hordozza a feltöltődési veszély nagyságát, a vízbefogadó-képességhez viszonyított partvonalak — így a szárazulattal való közvetlen érintkezés — nagy hosszúságát, a víz gyors felmelegedési lehetőségét. Mindezek — amellett, hogy az üdültetés számára kedvező feltételeket teremtenek —■ vízminőségi, tószabályozási szempontból kedvezőtlenül minősülnek, hisz a feltöltődési veszély mellett hosszú a vízeróziónak kitett parthossz, fokozott a közvetlen környezetből érkező szennyeződési ártalom lehetősége is. A Balaton szabályozásának története A Balaton (III.—39. ábra) mai szerepének kialakulása a XIX. századra nyúlik vissza és sajátos értékeinek felismerése a reformkornak köszönhető. Ekkor kezdte meg a kor egyik kiváló mérnöke, Beszédes József a Balaton-vízrendszer szabályozását és ekkor fogalmazta meg Széchenyi István a tó fejlesztésének első programját. Az 1848—49-es szabadságharc elbukása a kezdeményezések folytatását visszavetette, és csak a század végén teremtődtek meg azok a feltételek, melyek akkor a Balatont az ország első üdülőhelyévé tették. A Déli Vasút 1858-ban megkezdett építése a legolcsóbban megszerezhető parti sávon, majd az 1860—61-es magas vízállás, mely sok helyen megrongálta a pályatestet, nagy nyomatékek adott a szabályozás szükségességének. A szabályozás egyrészt a levezető kapacitás növelésére irányult. Ennek keretei között került sor: — a Sión levő sok vízimalom lebontására; — a Sió-^meder részleges — de folyamatos rendezésére (ez egyúttal a medret kísérő mocsarak lecsapolását is jelentette); — a Balaton-Sió-zsilip többszöri megépítéséIII.-38. táblázat A magyarországi nagy tavak vízrajzi adatai középvíznél Tó neve Nyíltvízi terület Nádasok területe Teljes tóterület Hosszúság Átlagszélesség Átlagmélység Partvonal hossza Víztérfogat Vízgyűjtő ter. a tóval együtt km2 km m km 104 m3 km2 í. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. Balaton 376,2 16,8 593 77,8 7,68 3,14 195 1862 5775 Velencei-tó* 10,3 (10,7) 14,6 (14,6) 24,9 (25,3) 10,8 2,30 1,45 0,62) 28,5 36,1 (41,5) 602 Ausztria 139,2 81,8 2211,00 67,4 224 1208 Fertő-tó. Magyarország 8,8 62,2 710,55 24,7 39 175 Összesen 148,0 144,0 292 35,5 8,2 0,90 92,1 263 1383 Ráckevei (Soroksári) Duna 12,0 1,4 13,4 58,0 0,24 1,30 120,0 17 1748 Megjegyzés: A zárójelben levő adatok a szabályozási vízszint esetére (Agárdi vízmérce +160 cm) vonatkoznak 336