Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás

к

I mérettel

A vízügyi tudományos kutatás az előzőekben csaik fővonalaiban felsorolt, és az igényeket (követelményeket), módszereket meghatározó kérdésekre önmagában nem tud teljes körű választ adni. A gyakorlati (főhatósági és területi) munkában dolgozó szakemberek tapasztalatai nélkülözhetetlenek a válaszok megadásában. Az árvíz- védelem kifejezetten olyan szakágazata a víz- gazdálkodásnak, ahol a tudomány és a gyakorlat „házassága” elválaszthatatlan; ezért a fejlesztés egyik fontos feltétele ennek szem előtt tartása.

Az ország 4183 km összhosszúságot kitevő fővédvonalaiból mintegy 60% van előírt méretre kiépítve III.—35. és III.—36. ábra. (A kiépítettség a jelenlegi előírásokhoz viszonyítva.) Nyilvánvaló, hogy a még teljes mérettel ki nem épített, vagy újonnan kiépítendő fővédvonalak kiépítésének sorrendjét és mértékét nemcsak az előzőékben taglalt vízügyi követelményrendszerhez viszonyított állapot, hanem döntő részben a védett területet jellemző egyéb (politikai, gazdasági, földrajzi stb.) mutatók határozzák meg. Ezek — többek — között :

— a védett (veszélyeztetett) öblözet nagysága;

— az öblözet magassági helyzete (mélyártér, magasártér) ;

— a térségben élő lakosság száma;

— a térség gazdasági súlya (védett nemzeti vagyon);

— egyéb speciális szempontok (pl. főváros, olajmező, honvédelem stb.).

E mutatók egy része közel állandó, tehát a már egyszer kialakított súlyozásban nem okoz változást. A népgazdaság fejlődésével együtt azonban lényegesen változhat egy térség gazdasági jelentősége, vagy megjelenhetnek speciális követelmények. Csak példaként említhető az algyői olajmező, mely korábban mezőgazdasági területként volt védendő, s ma ehhez képest tízszeres a súlya, vagy Paks térsége, ahol egy viszonylag nem nagy értékű mezőgazdasági terület az atomerőmű létesítése miatt ma abszolút biztonságot igényel.

A fejlesztési sorrendet meghatározhatják olyan el nem hanyagolható körülmények is, melyeket végrehajtási feltételeknek nevezhetünk. Ilyenek:

— a rendelkezésre álló pénzügyi forrás nagysága,

— az adott pénzügyi forrásból legnagyobb hatékonysággal (védelmi hatékonysággal) kiépíthető művek sorbaállítása,

— a kapacitás (munkaerő, gép) lehetőségek,

— a kapcsolódás más célú vízügyi munkákhoz stb.

E legutóbbira a Sió most folyó töltésezése a legjobb példa, Kizárólag árvízvédelmi szempontból a Sió árterülete nem tartozik a legfontosabbak közé. (Viszonylag keskeny völgy, túlnyomórészt mezőgazdasági terület.) .Miután azonban a Balaton vízgazdálkodása érdekében a Sión nagy volumenű mederkotrást kell végezni, ésszerű, hogy a kotrott anyag azonnal töltésibe, s ne csak depóniába kerüljön, így egy menetben lehet a mederrendezést és az árvízvédelmet biztosítani.

összegezve a folyók menti fővédvonalakra (öblözetekre) vonatkozó fejlesztési követelmények (igények) rendszerét s azok alapjait, a következők rögzíthetők:

— a ma érvényes követelményrendszer korszerű alapjain a fejlesztési igények meghatározhatók;

— ennek ellenére időszakonként (ezt szakszerűen deklaratív módon közelebbről meghatározni nem lehet) szükséges ezek áttekintése, az esetleges módosítások eszközlése;

— a módosítások csak úgy célravezetőek, ha együttesen érvényesülnek

= a vízgazdálkodási (mértékadó árvíz, védőképesség),

= a politikai, gazdasági földrajzi,

= a végrehajtási

feltételek, s ezeknek meghatározása előzetes, gondos feltárással, a tudomány és gyakorlat szoros együttműködésével történik.

319

III.—35. ábra. Az árvízvédelmi töltésrendszerek fejlesztése