Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 3. Többcélú nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek

szer alkalmas a Tiszántúlon felmerülő vízigények kielégítéséire. A tározók és vízpótlórend- szer fejlesztésének ütemét elsősorban az öntözések fejlődése fogja megszabni.

A 111.—20. táblázat áttekintést ad a vízpótló rendszer által szolgáltatható évi vízmennyiségekről és 1 m3 víz termelésének költségéről. Ennek kiszámításánál a tározóknál azok teljes kapacitását, a dunai vízpótlásnál a teljes öntözési idény alatti folyamatos üzemet tételeztünk fel. Ez kizárólag a tájékoztató összehasonlítást szolgálja. Valójában 1 m3 víz jóval többe kerül, mivel minden évben nem lehet szó a kapacitások teljes kihasználásáról; viszont a beruházásnak éves költségei minden évben jelentkeznek.

A jobb kihasználás elérhető az egyes tározók megfelelő kiépítési sorrendjével, és a dunai vízpótlás fokozatos kiépítésével. Egyértelmű, hogy sorrendben leggazdaságosabb a kiskörei és a csongrádi medertározás befejezése, ill. megépítése. A többi tározó és átvezetés nagyságát, belépésének ütemét csak alapos műszaki-gazdasági vizsgálatok alapján lehet elhatározná.

A kiszolgáltatható 1700—2450 millió m3 évi vízmennyiség feltehetően kielégíti a hosszú távlati igényeket, különösen, ha figyelembe vesz- szük a jelenlegi évi 600—800 m3 vízfelhasználást. Ez a vízmennyiség megközelíti a Tiszán az 1950-es évben a növénytermelési időszakban lefolyt teljes, 2800 millió m3 vízmennyiséget.

311