Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 3. Többcélú nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek

m3/s ‘ '

A lefolyás éven belüli eloszlása Szeged 1901-72

Átlagos 80%-os valószínűségű lefolyás

Átlagos minimális lefolyás (11 min. KÖQ év átlaga)

Minimális havi középhozamok

III.—28. ábra. Tiszai vízhozamok

melód — időszakban lefolyó vizeket vizsgáljuk. Az 1941-es bocsa padékú évben pl, 22, miig az 1950-es száraz évben csak 2,9 milliárd m3 víz folyt le a nyári időszakban.

A fejlesztés során tehát meg kell valósítani a folyókban a vízszint szabályozását tározással, törekedni kell a lefolyás kiegyenlítésére és lehetővé kell tenni a vízkészletek elvezetését a vízhiányos területékre.

A tiszai vízgazdálkodás első és legfontosabb lépése volt a vízlépcsők rendszerének a kialakítása. A legcélszerűbb vízlépcső elhelyezésekre több változat készült. Végül a Tiszalök, Kisköre, Csongrád három lépcsős megoldás mutatkozott a legkedvezőbbnek, amelyhez megfelelően csatlakozik a jugoszláv Tisza-szakaszon épített NoviBecej-i vízlépcső (III.—29. ábra). A legfelső Tisza-szakaszon még két vízlépcső építése kerülhet szóba, Komoró és Bénik térségében. Ezeknek a megépítése — a viszonylag jelentős költségek és a szerény eredménye miatt — belátható időn belül nem időszerű. A Tisza csatornázásával kialakított többcélú nagylétesítmények kiépítése folytán a következő eredmények születtek:

— öntözővízellátás gravitációs csatornák és halastavak számára;

— vízerőhasznosítás ;

— víziót-kiépítés;

— ipari és ivóvízellátás a folyók és öntöző- csatornák körzetében;

— víztározás;

Э02