Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 3. Többcélú nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek

— a Margitta-szigetet kelet felől védő és a Ferenc-csatornát tápláló Deáik Ferenc zsilip Baján, a Sugovica Duna-ágban. A zsilipet eredetileg a múlt század hetvenes éveiben a hajózás miatt építették;

— a Sió torkolati árvízikapu és hajózsilip, amely távoltartja a Duna árvizeit a Sió— Sárvíz—Nádor-csatorna alsó szakaszától és javítja a hajózási lehetőségeket a Sió alsó szakaszán.

A dunai vízlépcsők tervezése az 1950-es évek elején, még az 1954. évi első Vízgazdálkodási Kerettervet megelőzően indult meg, elsősorban a dunai vízi út állandósítása és a vízerő- készlet hasznosítása érdekében. A korszerű szemléletnek 'megfelelően ezeket a vízlépcsőket kezdettől fogva komplex vízgazdálkodási létesítményekként tervezték. A lépcsőkiosztás tekintetbe vette a Duna.—Majna—Rajna transzeurópai vízi úthoz csatlakozó német—osztrák vízlépcsőlánchoz (Hainburg), Jugoszlávia felé pedig a Vaskapu-vízerőműhöz és egy esetleges Újvidék—Dráva-torkolat között elhelyezkedő vízlépcsőhöz való illeszkedést.

A Duna magyarországi szakaszának folyócsatornázási elgondolásait — egyeztetve, ill. összhangban a KGST-országok 1961. évi, a Duna vízikészletei komplex hasznosítására vonatkozó koncepcióval — az 1954. évi és az 1965. évi Vízgazdálkodási Keretterv, az OMFB 1975-ben készült A Duna komplex hasznosítása c. tanulmánya, ill. a vízgazdálkodás távlati fejlesztésének irányelveire vonatkozó 1973. évi minisztertanácsi határozat tartalmazza. A Nagymaros—Pozsony közötti szakaszra — a CSSZSZK tervezőivel közösen — egységes terv készült.

A Nagymaros alatti szakasz lépcsőire csak tervvázlatok és tájékoztató költségbecslések állnak rendelkezésre. Ennek megfelelően csak a Duna Nagymaros feletti szakaszára kiterjedő részleges csatornázás van műszakilag-gazdasá- gilag megalapozva.

A Duna tervezett vízlépcsői (III.—20. ábra):

— a Nagymaros—Pozsony közösérdekű magyar—csehszlovák szakaszon :

— a Gabcikovói üzemvízcsatornás vízerőmű a Dunialkiliti duzzasztóművel és a Hrusovi tározóval (250 millió m3, ebből 60 millió m3 hasznos tározótérrel nagymértékű csúcsenergia termeléssel,

— a Nagymarosi folyami vízerőmű és a böge, mint a Gabcikovói csúcserőmű kiegyenlítő tározója

együttműködő erőműpárt képez;

— a Nagymaros alatti magyar szakaszon az igényeknek és a gazdasági viszonyoknak megfelelően folyami vízlépcsők irányozhatok elő,

— Adony és

— Fájsz mellett, megfelelően egyeztetve a jugoszláv szakaszon feltételezhető vízlépcsővel.

A Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építési munkái az 1977. évben aláírt államközi szerződés alapján 1979-ben megindultak. Az 1983-ban készült átütemezés szerint az üzembe helyezés határideje 1993.

A dunai vízlépcsők megépültétől — a helyi, sőt a regionális kihatások részletezését is mellőzve — a következő főbb eredmények várhatóik:

— vízerőhasznosítás terén a Gabcikovo— Nagymarosi vízerőműrendszerben 440 MW teljesítmény és 1800 GWh évi átlagos energiatermelés a magyar részesedés, az adonyi vízlépcső várható teljesítménye 150 MW, energiatermelése 775 GWh, a fajszi vízlépcső megfelelő paraméterei 100 MW, ill. 650 GWh lehetnek;

— a duzzasztási szintek biztosítják az egységes európai víziútrendszer V. kategóriájának megfelelő vízi utat, továbbá szabályozási munkák nélkül, az év teljes jégmentes időszakában, a jégborítottság tartama azonban nő; a folyási sebesség csökkenése viszont gazdaságosabb vontatási üzemet, kevesebb vonóerőt kíván és menetidőt takarít meg;

— az árvízmentesítési — töltéserősítési fejlesztések hozzátartoznak a vízlépcső beruházásokhoz; árvízszint fölé duzzasztás esetében növekszik az árvízvédelmi biztonság, a többi szakaszokon pedig 100%-osan kiépülnek a védvonalak az előírt biztonságra (ide tartoznak az árvizek kedvezőbb levezetésére irányuló szabályozási munkák is);

— folyószabályozási szempontból várható, hogy csökken a medererózió és a hordalékmozgás. A nem csatornázott mellékfolyók torkolata körül azonban a görgetett hordalék fölhalmozódásával, az igen lassú ánam- lású duzzasztási terekben pedig a lebegtetett iszap és szerves anyagok lerakódásával kell számolni. A duzzasztott terekben az állójeges időszak meghoszabbodására, a keletkező jégtömeg és egyben a jégtorlasz- képződés veszélyének csökkenésével kerülhet sor, a csatornázott szakaszon elmaradnak a nagyvizek és a jég levonulása, valamint a mederelfajulások miatt egyébként szükségessé váló szabályozási munkák, vagy legalábbis azok jelentős része;

— felszíni vízkivételek számára a duzzasztás a műszaki megoldás, s ez a költségek és a vízminőség szempontjából egyaránt kedvezőbb feltételeket teremt: a bögék jelentős mértékű tározótere pedig lehetővé teszi a kis vízhozamokat meghaladó vízhasználati igények (pl. hűtővíz) biztonságos kielégítését;

— a parti szűrésű vizek termelési lehetőségei általában növekednek a duzzasztás biztosította állandó vízszint hatására; egyes helyeken a szűrőréteg esetleges fcolmatáoiója miatt a szivárgás csökkenhet és vízminőségi problémák is jelentkezhetnek; a kút19*

291