Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
tások olyan részét, amely érezhetően ösztönző hatású lenne. Kérdéses ezért, hogy továbbfejlesztése a vízgazdálkodási célokat elősegíti-e. Egyedüli jelentős szerepe abban van, hogy a Vízügyi Alap bevételei között viszonylag nagy a szerepe. A gazdaságii fejlődés általános szerkezetétől, elveitől és lehetőségeitől függ, hogy lehetségessé válik-e — más infrastruktúrákkal azonos módon és körben — a vízkészlethaszmár lati díjat is érdemi szabályozóvá tenni. Bírságokban testesül meg utólag a vizek, a vízkészletek minősége védelmével összefüggő szabályozás. Tartalmában elválik az erőforráspolitika céljától és feltételrendszerétől. Ez a szabályozás mint eszköz a kedvezőtlen állapotot azonban nem szünteti meg, bár járt bizonyos eredménnyel. Hatékonyságát azonban csak általános fejlesztéssel lehet fokozni. Nem alkalmazunk adópolitikai eszközöket, de jelentősége lehet az össztársadalmi érdeket érintő vízgazdálkodási szabályozásban az adózásban rejlő lehetőségeknek is. Elvben elképzelhető, hogy a bírságok és az adókedvezmények összehangolt rendszerével a takarékos vízgazdálkodás és a környezeti károsodások megelőzése hatékonyabbá válik. A vízkárok megtérítésének eszköze a biztosítás. Ahhoz azonban, hogy a biztosítási rendszer egyben a termelők részéről szükséges védekezési feladatok ellátására is ösztönözzön, a biztosítási rendszerbe olyan elemeket kell beépíteni, amelyek garantálják, hogy a biztosítottak a védekezési feladataikat maradék nélkül ellátják, és a károk keletkezésében vétlenek. összefoglalóan megállapítható, hogy mind a termelés, mind a fogyasztás területén alkalmazott gazdasági szabályozók hatásukat tekintve nem tükrözik kenőképpen a vízkészlet, mint természeti erőforrással való gazdálkodás követelményrendszerét. így nem ösztönözhetnek a helyiben keletkező készletek fokozottabb visszatartására, az átfolyó készletek intenzívebb használatára. Ennek magyarázatát abban kereshetjük, hogy nincs összhangban az emberi tevékenység és a természet kapcsolatrendszeréből adódó fizikai hatások (vízháztartási hatások, vízminőségi hatások, ökológiai hatások) monetáris megjelenítése a naturális és értékformában kitűzött célokkal. 287
